Tudományos áttörés vagy erőszak a természettel szemben?
Császármetszésnek nevezzük azt a hasi műtétet, melynek lényege a terhes méh megnyitása és a magzat világra segítése.
A császármetszés szó pontos eredetét senki sem ismeri. Az általános hiedelemmel ellentétben Julius Caesar hüvelyi úton született, hiszen édesanyja a szülést követően még sokáig élt. Az anyai túlélésre még évszázadok múltán sem volt lehetőség. A méh és a hasfal sebzését ugyanis nem varrták össze, így a vérzés, illetve a fertőzés biztosan halálos volt. A sebzések rutinszerű elvarrását csak a 19. században vezették be.
Gyakoriság
Jelenleg az Egyesült Államokban minden negyedik gyermek hasi műtét útján jön a világra. Ezt az arányt Magyarország is erőteljesen közelíti. Az Egyesült Államokban 100000 császármetszésre 20 halállal végződő jut. Pontos hazai adatok nem állnak rendelkezésünkre, de vélhető, hogy nálunk sem jobb a helyzet, vagyis a császármetszés halálozási aránya sokkal nagyobb, mint a vaginális (hüvelyen keresztüli) szülésé.
A szülészetben állandó vita tárgya volt, hogy mikor szükséges és mikor nem, illetve mennyi a császármetszések optimális aránya az összes születéshez képest egy adott szülészeti osztályon.
A császármetszés gyakorisága orvosonként, szülészeti osztályonként, kórházanként és országonként is igen különböző. Kimagaslóan magas, pl. Brazíliában, ahol a szülés hasi úton történő befejezése kérhető azokban a kórházakban, ahol erre a feltételek adottak. A hazai viszonyok között, a szülész főorvosok többségének véleménye szerint 6-8/100 összes szülés lenne az optimális arány. Az alábbiakban a császármetszés legjellemzőbb javallatait (indikációit) ismertetjük.
Abszolút indikációk
Abszolút indikációnak tekintjük azt a körülményt, ahol a szülésznek nincs mérlegelési lehetősége. Minden más javallatot relatívnak tekintünk.
Anyai javallatok
Minden olyan állapot, melynél az anya élete közvetlen veszélybe kerül a szülés természetes úton történő további folytatása esetén. Ilyen lehet például a szülés közben bekövetkező szívinfarktus, tüdőembólia, stb., tehát minden olyan betegség, amely a terhességtől függetlenül is kialakulhat és a szülő nő azonnali intenzív ellátását teszi szükségessé. Más esetben az anya fertőzése veszélyezteti a magzatot, pl. aktív nemi szervi herpesz esetén.
Magzati javallatok
Többnyire a magzat életét közvetlenül fenyegető szülészeti események, így pl. minden olyan körülmény, mely a magzatot fulladással fenyegeti (a lepény idő előtti leválása, köldökzsinór összenyomódás következtében fellépő súlyos oxigénhiány, a magzati szívhangok rosszabbodása, szülés során súlyosbodó lepényelégtelenség kép, stb). Természetesen abszolút javallatot képezhet a magzat elhalása is, ha a szülést nem sikerül beindítani.
Anyai és magzati abszolút javallatok
A javallatok között mindazok az állapotok szerepelnek, amelyek egyaránt lehetnek magzati és anyai eredetűek vagy mindkettőjük életét veszélyeztetik: Itt elsősorban az abszolút téraránytalanságot kell megemlíteni, ami akkor áll fönn, ha a magzat méretei nagyok, vagy az anyának szűk a medencéje. Bizonyos mértéken túl ez lehetetlenné teszi a magzat szülőcsatornán való áthaladását.
Ide szokás sorolni az anyai görcsökkel járó súlyos toxémiát (eklampszia) is, azzal a megjegyzéssel, hogy ez nem minden országban elfogadott abszolút indikáció.
Relatív indikációk
Relatív indikációk esetében az orvos mérlegelhet, hogy érdemes-e még próbálkozni a szülés természetes úton történő befejezésével, vagy erre csekély az esély. Célszerű itt is anyai, magzati anyai és magzati állapotokat elkülöníteni.
Az alábbi anyai állapotok esetén mérlegelhető császármetszés elvégzése:
- Nemi szervi (genitális) okok
- Elégtelen méhizom-tevékenység (fájásrenyheség)
- Előzetesen a méhizomzaton végzett műtét (pl. császármetszés) a hegszétválás (lásd később) fokozott kockázata miatt
- Nemi szervek fejlődési rendellenességei, stb.
- Nem nemi szervi (extragenitális) okok
Minden olyan betegség vagy állapot, mely a hosszas vajúdást veszélyessé teheti (pl. szívbetegség).
Magzati okok lehetnek olyan állapotok, amelyek esetében a hüvelyi szülés a magzat sérülésének fokozott kockázatával jár. Ilyenek, pl. az ikerterhesség, fekvési tartási, forgási beilleszkedési rendellenességek, koraszülés, méhen belüli magzati sorvadás, lepényelégtelenség bármely formája.
Anyai és magzati oknak egyaránt nevezhető, pl. a súlyos toxémia.
Általánosságban elmondható, hogy bármilyen anyai vagy magzati állapot esetén el lehet végezni a műtétet, mely a hüvelyi szülést megnehezíti, anyai, ill. magzati egészségkárosodás fokozott kockázatával jár. A szülésznek tehát nagy a döntési szabadsága. A császármetszés egyre növekvő gyakorisága viszont csak részben magyarázható a hasi szülés egyre nagyobb biztonsága. Kétségtelenül sok az indokolatlanul elvégzett műtét, melyet az orvos, olykor kényelmi okokból vagy a beteg határozott kívánságára végez. Pedig a császármetszés korántsem veszélytelen.
A császármetszés szövődményei
A terhes méh megvágása minden esetben jelentősebb vérzéssel jár, amit olykor nehéz uralni. A vérzés miatt végzett vérátömlesztés is veszélyes beavatkozás, erre sokszor már a műtét alatt sor kerül.
A metszés helyén keletkező heg sohasem lesz olyan erős, mint az érintetlen izomszövet. Következő terhességek esetében ez hegszétválást eredményezhet, mely egyaránt veszélyeztetheti a szülő nő és a magzat életét. Ezért a soron következő 3 év során nem tanácsoljuk a terhességet. A hegszétválás olykor már a terhesség alatt bekövetkezik!
A legjobban vezetett osztályokon is előfordulhat fertőzés a műtő levegőjéből, műszerek közvetítésével vagy a sohasem steril hüvelyből. A fertőzés legenyhébb formája a fonalgennyedés, legsúlyosabb pedig az életveszélyes hashártyagyulladás.
A hasfal szétnyílása sem számít irodalmi ritkaságnak, mely legtöbb esetben a varratszedéskor derül ki.
Korszerű érzéstelenítésben
A műtétet ma már ritkán végzik altatásban. Azelőtt az altatásnak is meg voltak a maga veszélyei. A narkózishalál mellett fontos veszélyforrás volt az is, hogy a magzatot is elaltatták a kezdeti vénás narkózis során. Az altatógázként használt halotán méhellazító hatással bír, így fokozza a méhvérzés kockázatát.
A legtöbb szülész egyet ért abban, hogy az epidurális érzéstelenítés a ma ismert legjobb eljárás. Ennek során a gerinc kemény és lágy hártyája közé, helyi érzéstelenítés után rövid bevezető tű segítségével hajlékony katétert vezetnek be. Ezen keresztül adagolják az érzéstelenítőt mindaddig, amíg az érzéstelenség el nem éri az emlőbimbók vonalát. A módszer hátránya, hogy nagyon sürgős esetekben nem alkalmazható, mert minimálisan 20 percet vesz igénybe. Szövődményként vérzés, fertőzés léphet fel.
Az epidurális érzéstelenítéssel szemben a lumbáris érzéstelenítéskor a gerinccsatornába szúrnak. Önmagában ez sem veszélyes, hiszen a gerincvelő az 1. ágyéki csigolya magasságában véget ér. A módszer hátránya, hogy a műtétre legfeljebb 2 óra áll rendelkezésre, míg epidurális érzéstelenítésnél a megengedett műtéti idő korlátlan.
A lumbáris érzéstelenítés további hátránya, hogy az esetleges fertőzésnek jóval súlyosabbak a következményei, hiszen a baktérium az agyvízben tenyészik. Könnyebben előfordulhat az is, hogy az érzéstelenítő túl magasra jut, ami a létfontosságú agyi központok kikapcsolásával életveszélyes helyzetet teremthet. Általánosságban javasolható, hogy magzati veszély esetén az epidurális érzéstelenítést már a szülés megindulásakor vezessük be, így a műtét bármikor azonnal elvégezhető, és az anyai fájdalom reflexesen nem csökkentheti a méhlepény keringését.
“Quo vadis?”
Azaz merre tart a szülészi gyakorlat? Sajnos a császármetszések gyakoriságának további növekedésével kell számolnunk, ami jobban megterheli az anyát, sokszor a magzatot is, az egészségbiztosítást pedig mindenképpen.
Ezért, meggyőződésünk szerint, szigorúbb kontroll bevezetésére lenne szükség az indokolatlan szülésmegindításokból, valamint kényelmi szempontok alapján elvégzett császármetszések számának csökkentésére.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
