Nemzetközi adatfeldolgozások bizonyítják, hogy a más emberből származó (allogén transzplantáció) vagy saját (autológ transzplantáció) őssejt beültetése számos rosszindulatú (malignus) betegség, súlyos vérszegénységek, egyes immunhiányos állapotok, anyagcserezavarok esetén gyógyulást eredményezhet. Bizonyos betegségek esetén az első választandó kezelést jelentheti, azonban a döntést mindig a beteg állapotának, a betegség stádiumának és a beavatkozás veszélyeinek gondos mérlegelése előzi meg. Az allogén transzplantációhoz a megfelelő donorkiválasztás, a donor és befogadó (recipiens) szerológiai, funkcionális és molekuláris módszerekkel történő HLA-egyeztetése, a recipiens orvosi szempontból történő előkészítése, a donor előkészítése és a transzplantáció biztonságos elvégzésének biztosítása szükséges.
Hogyan fogadjalak be?
Az őssejt beültetése előtt alkalmassá kell tenni a beteget annak befogadására. Megfelelő donor és recipiens esetén a beteg speciális előkezelésben (kondicionálás) részesül. A kezelés célja a beteg saját vérképző rendszerének és immunrendszerének elpusztítása, amely alkalmassá teszi a donorsejtek befogadására.
A kondicionáló kezelés az alapbetegségtől függően változik. Nem malignus betegségekben a cél az immunológiai előkészítés, azaz a donorsejt megtapadásának biztosítása. Rosszindulatú betegségekben a transzplantációt előkészítő hagyományos kezelés (kondicionálás) nagy dózisú kemoterápia, amelyhez kapcsolódhat egésztest-besugárzás (total body irradiation – TBI) vagy történhet sugárkezelés nélkül. A sugárkezelést helyettesíthetik nagy dózisban adott kemoterápiás szerek is. Ezt a kezelést arra a hipotézisre alapozták, hogy a csontvelői sejteket elpusztító dózisú (mieloablatív) kemoterápia és a TBI nemcsak a gazdaszervezet vérképző- és immunrendszerét pusztítja el, de teljesen kiirtja az alapbetegség maradványsejtjeit is. Azonban ismertté vált, hogy az intenzív kondicionáló kezelés kapcsán a gyomor, a máj, a tüdő és a szív is károsodhat. A ma már hagyományosnak tekinthető, nagy dózisú kondicionáló kezelést ezért csak fiatalabb (50-55 év alatti) betegek kezelésében javasolják alkalmazni, akiknek életfontosságú szervei orvosi szempontból jó állapotban vannak. Ez a korlátozás sajnos sok beteget kizár a transzplantációs kezelés lehetőségéből.
A csontvelői vérképzést nem teljesen elpusztító transzplantációs előkezelések
Az utóbbi 6-7 évben a klinikai kutatások középpontjába kerültek a csontvelői vérképzést nem teljesen elpusztító (nem-mieloablatív) transzplantációs előkezelésekkel kapcsolatos vizsgálatok. A stratégia alapja, hogy kevésbé toxikus szereket alkalmaz, és nem pusztítja el teljesen a csontvelői vérképzést. Ez a kondicionáló kezelés sem nélkülözi azonban az immunrendszer erőteljes legyengítését, mivel ez biztosítja a beadott donorsejtek megtapadását. Ezt nevezik immunszupressziónak. A donorsejt-megtapadás mellett további cél az alapbetegség elpusztítása, melyet ebben az esetben ismételten adott, ugyanattól a donortól származó T-limfocita infúziókkal lehet elérni. A kevésbé toxikus előkezeléssel a transzplantáció azok számára is elérhető, akikben a hagyományos nagydózisú kezelés életveszélyes szövődményeket okozna.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
