A szülészek ma már nem a nagy fehér varázslók szerepében tetszelegnek, sokkal inkább barátai lettek a kismamáknak.A kórházakban, ahol megtörténik az élet nagy csodája, ahol világra jönnek a kisbabák, szintén óriási változások történtek. Nincsenek már fertőtlenítőszagú folyosók, eltűntek a lerobbant mosdók, a zsúfolt kórtermek, a pattogó vakolatú falak.
A Szent Imre kórház új épületét – amely hétmilliárd forintba került – idén januárban adták át. A negyedik emeleten kapott helyet a szülészeti osztály, amelynek vezetője professzor dr. Rákóczi István.
A doktor nem is titkolja büszkeségét, amint végigvezet “birodalmán”.
– Volt beleszólásunk abba, hogyan alakítsák ki a szülészetet, és ez reményeim szerint meg is látszik a végeredményen – mondja. – Barátságos, otthonos környezetet alakíthattunk ki, ahol még a műtőbe sem rémült szorongással lép be a kismama.
Alternatívák
Néhány évvel ezelőtt az alternatív szülés megfogalmazás jórészt azt jelentette, ha a kismama otthon szerette volna világra hozni a gyermekét. Az idő azonban felülírta ezt a fogalmat is, ma már az is alternatív kategóriába tartozik, ha valaki úgy dönt: szülőágyon szeretne vajúdni és szülni, s nem mozdul onnan egy tapodtat sem addig, míg fel nem sír a baba.
– Ma már úgy fogalmazunk: alternatív szülés minden olyan cselekvés, amely a szülő nő igényeit a lehető legtökéletesebben kielégíti – mondja a professzor. – Ebbe bizony belefér a klasszikus forma is, de az is, ha valaki egy medencében szeretne szülni. Az osztály kialakításánál minden apró részletre figyeltünk – itt lehet sétálnia a kismamának, ha arra van kedve, fürdőzhet a jakuzzi kádban, végezhet gyakorlatokat a bordásfalnál, aki az óriás labdára akar ráhajolni a vajúdás időszakában, hát ezt is megteheti, aki pedig a férje vállára dőlne szívesebben, erre is van lehetőség.
Tekintve életkoromat, én még a “vízszintesen kiterítve” módszert ismertem. S nincsenek jó emlékeim…
– Ez a forma a lehető legkényelmetlenebb és leghatástalanabb – nevet a doktor -, éppen a kitolási szakban a nehézségi erő nem érvényesül, így az anyának lényegesen nagyobb energiára van szüksége, hogy világra hozza a magzatot.
Kiderül, hogy jobb lett volna a természetre hagyatkozni, hiszen az anyák ősidőktől fogva tudták, miként is kell szülni: alkalmatos szülőszékeket szerkesztettek (ezeket is utálhatták akkoriban sokan), s feljegyezték, hogy főként terpesztett lábbal, állva, vagy guggolva szültek az asszonyok.
– Mondják, hogy a vízszintes fekvés a Napkirály idejében alakult ki, amikor az úr kedvese szülését mindenáron figyelemmel akarta kísérni. A fenséget talán megterhelte volna, ha négykézlábra kellett volna állnia ehhez, úgyhogy “feltalálta”: úrinő az ágyon szépen kiterítve oldja meg a problémát.
A módszer pedig megtetszett az orvosoknak is, és jó sokáig tartotta magát a szokás.
– Amit a kismama kíván, s lehetőségeink módot adnak rá, mindent teljesítünk. Még azt is, ha valaki vízben szeretne szülni. Erre ugyan az elmúlt öt év alatt összesen hárman vágyakoztak, így nem terjedt el ez a technika. Biztosan van benne valami extravagáns, de az ösztön nagyobb úr ennél.
Segítők
Érdekes, hogy azoknak az állatoknak a nagy része is, amelyek szinte egész életüket a vízben töltik, a szülés idejére igyekszik szárazföldre jutni. Így például a fókák, vagy akár a bálna is, “aki”, amikor elérkezik az idő, felúszik a felszínre, a hátára fordul, és úgy hozza világra bébijét.
A Szent Imre kórház szülészeti osztályának álláspontja az: minden szülési formát támogat, amely nem veszélyezteti az anya és a magzat biztonságát.
– S ebbe belefér az is, ha az anya külső segítőt szeretne igénybe venni, tehát sok esetben itt vannak a dúlák is, akik a terhesség ideje alatt segítették a kismamát. S ma már nem-csak orvost választhatunk, de szülésznőt is – sajnos azonban ezen a téren nagyon szegények vagyunk, nincs annyi szülésznőnk, hogy gond nélkül megoldhassuk, hogy végigkísérhessék az egész születés folyamatát. Tavaly 1300, az idén pedig várhatóan 1600 “szülésünk lesz”, és óhatatlan, hogy egyszerre több anyuka is a “vendégünk”. Ami azt jelenti, hogy “nem lehet minden szülő asszony mellé egy szülésznőt állítani”, hacsak nem adódik az a szerencsés helyzet, hogy a kismama egyedül birtokolja a teret – éppen akkor mások nem szülnek.
Nagyon figyelnek arra, hogy a vajúdó kismama egyetlen percre se maradjon magára – ha nem a szülésznő, akkor a család segíti a nehéz percek elviselését. S ez ezért is nagyon fontos, mivel a statisztikák azt mutatják: a “magányos” vajúdásoknál sokkal többször kell a kismama kifáradása miatt császármetszés alkalmazni, mint azoknál, akik mellett segítők álltak. Megtudom azt is, hogy erről az osztályról nem száműzik a homeopátiás szereket sem.
– Miért is tennénk? – mondja értetlenül a professzor. – Ismerjük és szívesen használjuk ezeket a szereket, hiszen hatásmechanizmusuk kitűnő a szülések idején is. Például van olyan gyógykeverék is, amely a farfekvéses gyermek helyzetét megváltoztatja – s ez mindenféleképpen előnyt jelent. Nem lesz szükség beavatkozásra, a kismama nem fárad ki, a gyermek pedig könnyedén a világra jön. S van még egy nagy álom is: a Szent Imre kórház szülészetén dolgozók nagyon szeretnék, ha létrejöhetne egy születésház, a kórház területén. Ez még inkább otthonos, kényelmes lehetne, s nem kapcsolódna közvetlenül a kórház más intézményeihez, de elég közel lenne ahhoz, hogy bármilyen probléma esetén azonnal a műtőbe kerülhessen a kismama. Ma már világtrend: a szülés ne orvosi, hanem szociális esemény legyen az anya életében. A terhesség nem betegség, a pocakos nőnek nem kell már elrejtenie terhét, büszkén és hangsúlyosan viselheti.
Rózsaszínben
Rákóczi doktor “kedvence” a rózsaszín falú szülő-szoba, amelyet egy Monet kép díszít.
– Ezek között is lehet válogatni – van sárgára, kékre, és zöldre festett falú szobánk is, a kismamák pedig sokszor percekig töprengenek, vajon melyiket is válasszák, ha a dolgok úgy alakulnak, hogy a szülő-szobában zajlik majd le a szülés.
Bevallom, nekem a kék jobban tetszett, mint a rózsaszín, de hát azért létezik az alternatív szülési módszer, hogy még ebben is lehessen válogatni. A 21. század szülőszobájában nincs hipószag, és nem zsúfolódnak benne az emberek – intim a hangulata. A szülésznő nem rohan el a megszületett gyermekkel isten tudja hová, hogy ellássa őt, a mamácska látja, amint babáját megmosdatják, megtörölgetik, a férje – ha elég vállalkozó szellemű – elvághatja a köldökzsinórt, s máris érezheti a kis jövevény édes melegét a mellén.
S azután is folyamatosan. Ha csak nincs valamilyen probléma, a kisbabák ezen az osztályon a kismamákkal vannak együtt.
Adrienn a férjével együtt készülődik a szülésre. József tréfálkozik, megpróbálja elterelni az asszony figyelmét, a nehéz percekben pedig simogatja őt.
– Sokat számított, hogy velem volt a férjem – mondja Adrienn. – Megható volt, milyen óvatosan emelte a karjába Bencét! Mintha nem is kórházban lettünk volna, meghitt és családias volt a környezet. Bence születése mind a kettőnknek felejthetetlen emlék marad.
– Sokféle kényelemmel kényeztetjük a kismamáinkat – mondja Kecskemétiné Vera szülésznő. – Az ablakokon habos fehér a függöny, a sárga sötétítő pedig még behúzva is a napfényt csempészi vissza a szobába. Van apró gyermekkád, amelyben a kispapák kipróbálhatják, milyen is az első fürdetés. A franciaágyon összebújhat a házaspár, hogy egymást támogassák, segítség a vajúdás idején, itt van a hatalmas jakuzzi kád, a bordásfal, s a szülőszék is. Ami egyáltalán nem hasonlít már a középkori kínzóeszközre – lényegében egy kicsike sámli, ami középen lyukas, csak a combokat támasztja meg, s mögötte remekül elkényelmeskedhet a kispapa is, egy karosszékben, hogy szeretettel tartsa kedvese fejét, simogassa, masszírozza a vállát – megkönnyítve ezzel a nehéz perceket.
Orrnyomok az üvegen
A műtőt dr. Kónyi Olga mutatja be.
– Ez a szó rémületet, aggódást kelt mindenkiben – nekünk olyan környezetet kellett teremtenünk, ahol a nagyon is orvosi berendezések szinte eltűnnek. Felkészülten döntöttünk úgy, hogy nem egy agyonkrómozott, hiper-modern, távirányítású eszközökkel telezsúfolt műtőt rendezünk be, hanem olyat, ahol megszűnik a félelem.
A műtő ajtaja pedig üveges – az aggódó apa láthatja, mi történik odabent, nem kell cigarettázva sétálnia a folyosón. Legfeljebb a takarítóknak van egy kicsit több dolga, hogy letisztítsák az üvegre tapadó kéz- és olykor orrnyomokat!
Ebben a kórházban szabad a látogatás is – legalábbis a nyitáskor így volt. Aztán a kismamák döntöttek arról – szabjanak határt a nagy jövés-menésnek.
– Reggeltől késő estig érkeztek az apák, a rokonok, anyós és após, barátnő, főnök és munkatársak. Elég, mondták a kismamák, akinek joga volt látni a babát az már látta, a többiek meg várjanak, amíg haza nem mehetünk! – meséli a szülésznő.
Boldog anyukák térnek haza innen, karjukon gyermekükkel. És nem feledkeznek meg a háláról. Az osztály falán táblák sorakoznak, sok-sok édes kislány és kisfiú fényképével – s a köszönő sorokkal.
VI.évf./9.sz.
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
