Gyerekkorom óta féltem a szüléstől, illetve a gátmetszéstől, mikor anyukám elmesélte, hogy ott átvágják. Amikor kiderült, hogy kisbabák lesz, és elkezdtem a vizsgálatokra járni, teljesen elillant a félelem a szüléssel kapcsolatban. A szülésfelkészítőn egy orvos elmesélte, hogy az a kicsi metszés mekkora segítség a kisbabának, ez teljesen meghatott és a gátmetszéstől való félelmem is elszállt.
Korábban sosem feküdtem még kórházban, ezért még olyan gondolataim is voltak, hogy milyen rossz lesz, hogy tű fog lógni a kezemből, na de akkor még nem gondoltam, hogy ó azt észre se veszem majd. Mivel magas volt a vérnyomásom a terhességem vége felé, folyton figyelni kellett a vizeletemet, nehogy fehérje legyen benne, és toxémia alakuljon ki. A terhességem 38. hetében bementem a kórházba a leleteimmel és mivel úgy éreztem 2 napja nem érzek annyi mozgást, így bent is maradtam. A szerencsésebbek közé tartoztam mert a másik két szobatársamnak sokkal nagyobb problémái voltak, ám mégis nehezen viseltem az első napot, mivel a férjemmel a majdnem 10 év együttélés során nem igen voltunk távol egymástól. Ráadásul a covid miatt is a látogatás nehezen volt megoldható.
Minden nap kérdezték a szülésznők, hogy nem szeretnék-e már végre megszülni. Persze ez nem rajtam múlt. Ám egy nap egy fiatal doktor úr rájött, hogy a két vérnyomásgyógyszerem egyike nem engedi, hogy beinduljanak a fájások, így azt javasolta, hogy azt hagyjuk el és lássuk mi lesz.
Sosem fogom elfelejteni, hogy aznap mikor felkeltem, olyan szép napsütéses nap volt, mintha éreztem volna, hogy az lesz a nagy nap. Mivel már egy hete bent voltam a kórházban, így sok ruhát elhasználtam, de aznap pont az a hálóing volt rajtam, amit elterveztem, hogy abban fogok szülni.
Este fél 8kor sétáltam át a szülészetre akkor kétujjnyira voltam kitágulva. Hívtam a férjem, hogy jöjjön. Burkot repesztettek, kaptam epidurált, aztán elindult a vajúdás. Pápai Joci Az én apám című dala ami sok erőt adott és, hogy végig a kisfiamra gondoltam, hogy neki most milyen nehéz és arra kértem a jó Istent, hogy segítsen neki. 5óra vajúdás után 0:23 perckor megszületett az én drága pici fiam. Amikor rám tették azt a kis puha, meleg, lila testet, azt az érzést le sem lehet írni, azt kívánom, mindenki élje át ezt a csodát egyszer!
Később tudtam meg, hogy a kisfiam nem sírt fel, mindketten elfáradtunk, és bár ez mindennaposnak számít a kórházban, a férjem, ahogy látta, amint szalad be vagy 10 orvos segíteni a kisfiunknak, majd amikor később ezt én is megtudtam, nos, igen ijesztő volt. Nagyon hálásak vagyunk, hogy szakértő kezeknek köszönhetően egészséges a kisfiam. Ez a mi kis történetünk.
Barbi
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
