Szakértőnk, dr. Fodor Flóra klinikai molekuláris genetikus, igazságügyi DNS-szakértő tapasztalatai szerint igen gyakran az anyós kezdeményezésére kerül sor apasági vizsgálatra, aki úgy látja, a gyerek egyáltalán nem hasonlít a fiára. Jelenleg kétféleképpen lehet apasági vizsgálatot kérni: névvel, amikor a mintavételről hivatalos jegyzőkönyv is készül – ez bírósági eljárás esetén is bizonyító erejű. A másik anonim, jeligés változat, vagyis az ügy semelyik fázisában sem köthető bizonyítékként konkrét személyhez.
Dr. Fodor Flóra elmondta, hogy az esetek négyötödében a vizsgálat azt igazolja, hogy valóban az az apa, akinek a DNS-mintáját vizsgálatra küldték. Ahhoz egyébként, hogy valaki az apaság megállapítását hivatalos úton kérhesse, az apaság jogállásának üresnek kell lennie, ahogy a jogász fogalmaz. Az első lépés vitás esetben tehát az, hogy az addig apának tartott személyről bizonyítjuk, hogy nem az. Ez a helyzet például a fennálló házasságból félrelépő nő esetében fordulhat elő, ahol jogilag a férj számít apának. A DNS-vizsgálat olyankor is perdöntő lehet, ha a szülők az újszülött elcserélésétől tartanak. Ilyen gyanú már többször is felmerült praxisukban, de sosem igazolódott még be. Örökbefogadott gyerekek esetében is felmerülhet a későbbiekben a vérszerinti leszármazás igazolásának igénye, nem is beszélve a DNS-vizsgálatok eredményének bűnügyi jelentőségéről.
Rokonok vagyunk?
Az apasági vizsgálatok logikájához hasonlít a családfakutatásoké is. Családfakutatások során például felmerülhet, hogy két azonos vezetéknevű család rokonságban áll-e egymással. Ez viszonylag könnyen megválaszolható az Y-kromoszóma vizsgálatával, amely férfi ágon, gyakorlatilag a vezetéknévvel együtt öröklődik. Fontos, hogy a leszármazás megszakítatlanul férfi ági legyen (már egyetlen félrelépés is megszakításnak számít!), különben téves eredményre jutunk.
Genetikai teszt (SNP) segítségével akár nagyon távoli rokonság is kimutatható, vagyis meghatározható a vizsgált személy földrajzi eredete néhány tízezer év távlatában. Ez megtehető férfi ágon az Y-kromoszóma alapján, vagy női ágon az úgynevezett mitokondriális DNS alapján.
Az európai nőket például genetikai szempontból hét nagy leszármazási csoportba lehet sorolni. Ebből kiindulva írta meg Bryan Sykes – Éva hét leánya című könyvét, amelyben neveket adott a hét ősanyának, és történeteket talált ki róluk. Ez alapján a nők besoroltathatják magukat például a Helénák vagy Xéniák közé, azaz a H ill az X mitokondriális csoportba. – Ez egyáltalán nem humbug, s bár nincs egészségügyi szempontból különösebb jelentősége, izgalmas kiegészítője lehet a családfakutatásnak – kommentált szakértőnk.
Kapcsolódó cikkek
