Tudnod kell, hogy a szülés körüli traumával nem vagy egyedül, sokan élik meg traumatikusnak a szülésüket. Mégis, csak kevesen érzik úgy, hogy joguk lenne segítséget kérniük. A parents.com cikke azt igyekszik bemutatni, hogy mit is jelent a traumatikus szülés és milyen támogatásokat vehetsz igénybe a feldolgozáshoz.
Reggel beszélek Liz Elliottal, egy 37 éves chicagói édesanyával. Éppen lánya, Addie féléves születésnapja van. Feltett egy fotót az Instagramra: két képet egymás mellé, az egyiken ő szerepel, 37 hetes várandósan, a másik fotón, a jobb oldalin a lányával vannak, aznap, amikor éppen féléves lett Addie. A képaláírás így hangzik: “Ma éppen hat hónapja van annak, hogy terhesen ébredtem és 17 órakor anyává váltam. Ma vagyunk hat hónaposak” – írja a parents.com cikkében Cassie Shortsleeve.
De Elliott számára a bal oldali fotó nehéz emlék. Úgy fogalmaz, hogy ha a képre, önmagára néz: “Istenem, ennek a szegény lánynak fogalma sem volt, mi fog történni aznap délután.”
És Elliott egyike a nők 45 százalékának, akik úgy érzik, traumatikus élmény volt a szülésük. A nők mintegy négy százaléka poszttraumás stressz szindrómát (PTSD) él meg a szülés után, ennél sokkal többen vannak, akik inkább traumatikusnak nevezik a szülésüket.
Sokan, mint Elliot is bűntudatot és szégyent éreznek a szülés körüli traumatikus élményeik miatt: igaz-e egyáltalán a trauma? Valóban traumatikus volt-e? Van-e jogom így érezni?
Elliot elmondja, hogy soha, senkinek nem mesélte el a szülése minden részletét, még a férjének sem, aki ugyan vele volt aznap, de azt nem mondta el még neki sem, hogy néha, amikor a zuhany alatt áll, a szülésére emlékszik vissza.
Nagyon sok téves információ kering a szülési traumáról. Ha úgy érzed, hogy te is beleesel ebbe a csoportba, hasonlóan érzel, akkor nem kell némán, egyedül megküzdened vele. Minden trauma jogos, minden trauma érvényes.
- Kapcsolódó: Amikor trauma a szülés
Mit nevezünk a szülési traumának?
“A trauma a jelenlévő nézőpontja” – magyarázza Cheryl Tatano Beck, a Connecticuti Egyetem professzora és a szülési traumák egyik vezető szakértője.”Ami a legfontosabb, hogy egy nő hogyan osztályozza, hogyan éli, hogyan tapasztalja meg” – teszi hozzá Paige Bellenbaum, a New York-i The Motherhood Center alapító igazgatója.Beck szerint a szülési traumák többsége olyan, hogyha pusztán a zárójelentést néznénk meg, nem is feltétlenül gondolnánk traumatikusnak a szülést.Bellenbaum azt is megjegyzi, hogy sok nőnek az első szüléséhez kapcsolódik a traumatikus tapasztalat. “Úgy gondolom, hogy ennek nagyon nagy jelentősége van, mert először szülő nőként fogalmunk sincs arról, hogy milyen is lesz valójában a szülés. A nők gyakran úgy érzik magukat, mintha kudarcot vallottak volna.”Ha olyan nőkkel beszélünk, akiknek traumatikus élmény volt a szülésük, akkor általában vannak közös elemek – magyarázza Beck. Ezek a közös nevezők a bánásmód, a kommunikáció hiánya, a méltóságtól megfosztottság érzéséhez kapcsolódnak. Sok nő arról számol be, hogyha élettanilag rendben lezajlik a szülés, a baba Apgar értékei rendben vannak, akkor senkit nem érdekel, hogy ők hogyan élték meg a szülésüket.Ez volt a tapasztalata Elliottnak is, aki úgy fogalmaz, hogy tankönyvi terhessége volt. Aztán 37 hetes terhesen, a szokásos orvosi viziten, 13 óra 30 perc körül, az orvosa megkérdezte tőle, érezte-e aznap a baba mozgását. Elliott nemmel válaszolt. Az NST megállapította, hogy a magzat pulzusa csökken, és azt mondták neki – bár kevéssé magyarázták el -, hogy kórházba kell mennie. A férjével ott találkozott, az orvosok pedig sürgősségi császármetszést írtak ki.”Nagyjából 15 percem volt arra, hogy feldolgozzam azt a tényt, hogy mindjárt megszületik a babám, hogy valami nincs rendben, hogy lehet, hogy nem találkozom a babámmal, és hogy nem az a háborítatlan szülésem lesz, amire számítottam. Nem volt egy kellemes helyzet.”Szülés után Elliott lányát újraélesztették, aki végül szerencsére életben maradt. Kétszer is nyaka köré tekeredett a köldökzsinór. Elliott nem tudott sokáig a babával lenni. “17:01-kor megműtöttek, 17:21-kor nálam volt a kisbabám, 17:23-kor pedig egyedül voltam a szobában. A babát elvitték, a férjem elment, én pedig ott voltam egyedül, remegve a műtőasztalon.”Elliott nem találkozott a lányával, aki az újszülött intenzívre került, aggódott érte, túl gyorsan történtek az események és ebben a félelemmel teli helyzetben egyetlen családtag sem kérdezte meg tőle, hogy hogy van.”Nem gondolom, hogy nem érdekelte őket, sokkal inkább azt gondolom, hogy a lányommal foglalkoztak és nem velem.”A COVID korlátozások miatt napokat töltött egyedül, gyógyult egy nagy hasi műtétből, és küzdött saját emlékeivel. Két jó barát kivételével – akiknek korábban szintén traumatikus szülésük volt -, úgy érezte, mintha a tapasztalatait a hozzá legközelebb állók írták volna le. “Ez volt a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem, miközben a kimenet csodálatos volt ” – mondja. “Sok támogatásra számítottam, de őszintén szólva nagyon egyedül éreztem magam. Néha úgy éreztem hálátlan vagyok.” A barátoktól és családtagoktól is ezt az üzenetet kapta: légy hálás azért, ami van. És az is volt, de néha úgy érezte, ami vele történt traumatikus volt.
A szülési trauma következményei
Beck 2015-ben publikált egy tanulmányt, amely részletesen ismertette a szülés körüli trauma összes formáját, beleértve a PTSD-t, vagy a szoptatással kapcsolatos nehézségeket is.”Tudományosan bizonyított tény, hogy közvetlen összefüggés van a traumatikus szülésélmény és a perinatális szorongásos között” – teszi hozzá Bellenbaum. “Ez az egyik vezető kockázati tényező, ami szorongáshoz és depresszióhoz vezethet a szülés utáni időszakban.”
Beck ezeket a következményeket hullámzásnak nevezi, “mindezek a hullámok akár néhány perccel vagy néhány órával a vajúdás és szülés után jelentkezhetnek.”És a hullámzás később folytatódhat. “A szülési trauma évfordulója nagyon nehéz egy nő számára” – magyarázza Beck, és ebben az is nagyon nehéz, hogy a trauma évfordulója egybe esik a gyerekünk születésnapjával. Senki nem gondol erre, senki nem kérdez rá, mindenki azt várja, hogy boldogan ünnepelj.Egy traumatikus szülésélmény akadályt jelenthet a későbbi terhességben, gyermekvállalásban, szülésben. Sok nő fél, sokakban az a kérdés merül fel, hogy vajon a következő szülés is traumatikus lesz-e vagy inkább gyógyító – mondja Beck.Elliott képes kapcsolódni a lányához. “Ő a legjobb ami történhetett velem, és imádok anya lenni” – mondja. “De nem tudom, hogy újra meg tudnám-e csinálni. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretném. Tudom, hogy szerencsés vagyok, de nem tudom csakúgy túltenni magam rajta. Eltört bennem valami.”Ha úgy érzed, hogy traumatikus volt a szülésed, akkor fontold meg az alábbi szakértői tanácsokat.
Feldolgozás: ne tartsd magadban
A szülés önmagában, még ha minden úgy is alakul, ahogy szerettük volna, meghatározó, forgószél-szerű élmény. Ha traumatikus, akkor még nehezebb feldolgozni. Ha azonban magunkba zárjuk, azzal csak súlyosbítjuk a tüneteket és feldolgozást nehezítjük meg. Előfordulhatnak emlékbetörések, nehezünkre eshet kórházba menni, orvoshoz menni, mert feltörnek az emlékeink. Ha támogató környezetünk van, ha egy terapeuta segítségét kérjük, akkor sokat tehetünk magunkért, a feldolgozásért.Ha hiányérzetünk van abban, hogy a barátok, családtagok nem kérdeznek, nem hallgatnak meg, akkor mondjuk azt, hogy “szeretném veletek megosztani, ami történik velem”, szeretném elmondani, hogy életem egyik legnehezebb időszakát élem át”.
Fordulj szakemberhez
“Sok esetben a szülési trauma klinikai beavatkozást és kezelést igényel” – mondja Bellenbaum. Ez különösen igaz akkor, ha észreveszed magadon a PTSD tüneteit (pl. emlékbetörések, rémálmok, alvászavar, ingerültség, érzelmi lefagyás). Fontos, hogy találj valakit, aki a perinatális mentális egészségre szakosodott, és aki járatos a PTSD-ben a szülés, a szülési trauma vagy a szülés utáni depresszió tekintetében – jegyzi meg Beck.
Kapcsolódó cikkek
