Névjegy:
Sheila Kitzinger a szülés egyik ismert és elismert szakértője, számos könyvét, tudományos munkáját tartják számon világszerte.
Alapelve, hogy védeni kell a nők jogait a szülés, a szexualitás és az anyaság területén. Nem szülészorvosként vagy bábaként, hanem kultúrantropológusként, anyaként közelített a kérdéshez, így megközelítésmódjában történelmi, néprajzi, pszichológiai szempontok érvényesülnek. 2008 tavaszán másodszor járt Magyarországon előadásokat tartani. Öt otthon született gyerek édesanyja.
Az utóbbi évtizedekben egyre inkább orvosi, egészségügyi felségterületté vált a szülés. Nincs is ezzel baj, ha a rendszer rugalmasan működik, és időnként megkérdőjelezi és felülvizsgálja eljárásait. Sheila Kitzinger tevékenységében ez az egyik legfontosabb gondolat.
– Sokszor a szerencsés véletlen döbbenti rá az embert arra, mit kellene másként tennie – meséli elgondolkodva a szállodai szobában, ahol az interjút készítettem.
Életem legcsodálatosabb élménye akkor ért, amikor megszületett az ötödik gyerekem. Nem hívtuk időben a bábát, mert csak lassan kezdődött a folyamat, aztán nagyon hirtelen gyorsult fel, egyszer csak nyomnom kellett. A férjem filmezte a jelenetet, ezért nem nyúltam oda, hogy segítsem a baba útját, ahogy a szülésznő szokta. És ekkor ért a meglepetés! A baba magától, minden segítség nélkül született meg, voltaképpen kimászott, majd folytatta útját egészen a mellkasomig, a mellemig.
Rám nézett, szagolgatott. Aztán kinyitotta a száját, és szopni kezdett. Képes volt erre! Pedig sosem feltételeztük volna ezt egy újszülöttről! De miért nem? Hiszen minden emlős kölyke képes erre a mutatványra! Néha persze elkél a segítség az ember újszülöttjének, is, de csodás érzés volt tapasztalni, hogy megy ez magától is. Sosem jöttem volna rá erre, ha az ötödik babát is úgy szültem volna, mint az első négy gyerekemet!
– A legtöbb kismama szívesen elkerülné a gátmetszést. Magyarországon még inkább rutinszerű az alkalmazása. Mit gondol, hogyan változhatna ez?
– Amikor először kezdett foglalkoztatni a gátmetszés, minden kórházban megkérdeztem, hányszor kerül sor ilyen beavatkozásra. Kiderült, hogy egyáltalán nem vezettek erről nyilvántartást. Amikor egy oktatókórházban dolgozó szülészprofesszor barátomnak elmeséltem ezt, és hozzátettem, hogy adatok nélkül arra sincs lehetőség, hogy vizsgáljuk, miért és milyen eredménnyel kerül sor gátmetszésre, saját kórházában elsőként változtatott a gyakorlaton.
Azóta már minden kórházban figyelemmel kísérik az adatokat, és ez hosszú távon, mivel a kutatások nem igazolták a rutinszerű alkalmazást, a gátmetszések számának csökkenéséhez vezetett. Vagyis kérdéseket kell feltenni, főként azt, hogy valóban előnyös eljárásról van-e szó. És vajon mit igazolnak végül az eredmények? Ezek voltak az első kérdések, amelyeket a pályám elején feltettem – emlékszik vissza mosolyogva.
– Nálunk most harminc százalék a császármetszések aránya. Mit gondol, mi lesz a folytatás? Egyre több beavatkozás, egyre több császármetszés, vagy újra közelíteni fogunk a természetes szüléshez?
– Ez borzasztóan sok! Szörnyű! A brazil viszonyok felé haladnak! Veszélyes, mert a császármetszés az anya és az újszülött számára is növeli a kockázatot. Minél több császármetszést végeztek az anyán, annál több probléma várható a következő terhesség és szülés idején.
Sajnos igaz, hogy minél veszélyeztetettebbnek tekintenek egy várandós nőt, annál magasabb kockázatúvá válik valóban. Az egyetlen vigasztaló tény, hogy ahol sok császárt csinálnak, ott akkora jártasságot szereznek a műtéti technikában, hogy ritkábban történik baj. Az is biztos, hogy magától nem fog változni a jelenlegi helyzet, tennünk kell érte.
A nőnek abból kell kiindulnia, hogy az ő testéről, az ő szüléséről és az ő gyerekéről van szó! Követelni kell, hogy végezzék el a szükséges kutatásokat a császármetszésekkel és a szülések indításával kapcsolatban! Annyi máris bizonyos, hogy a császármetszések magas aránya nem jár jobb szülészeti eredményekkel. Sokkal valószínűbb, hogy a magas műtéti arány inkább az orvosok védekező magatartásával, mint az eljárás előnyeivel magyarázható.
– A nők többségében fel sem merül, hogy megkérdőjelezze az orvos döntését. Ebben a megfélemlítésnek is része van, hiszen nagyon bátornak kell lenni ahhoz, hogy a kilátásba helyezett szövődmények ellenére is kitartson valaki eredeti elhatározása mellett!
– Ez sajnos igaz. Sokat segíthet, ha van idő végiggondolni a lehetőségeket. Aki teheti, szüljön jó szülésznő segítségével, mert a vizsgálatok azt mutatták, így jóval ritkábban kerül sor beavatkozásra.
A nőknek nem kell beleegyezniük olyasmibe, aminek a szükségességéről nincsenek meggyőződve. Hasznos a szülési terv, mert így mindenki megállapíthatja saját maga számára is a fontossági sorrendet, és ez a bábával, orvossal való egyeztetésben is segítségére lesz. A megfélemlítés ellen pedig hatásos gyógyszer a nők egymásnak nyújtott támogatása, például a dúla segítsége. Az is előnyös, ha ugyanaz a személy kíséri figyelemmel az egész babavárást.
– Egyre több nő szül harmincöt éves kor felett. Ők az „idős szülő nők”, válogatott szövődmények és a császármetszés várományosai. Mit gondol erről?
– Az első verzióban, évtizedekkel ezelőtt a harmincon túliak voltak az idősek. Tudomásul kell venni, hogy a nők egészségi állapota, élete és igényei sokat változtak, így negyven felett is tökéletes fizikai állapotban lehetnek. Az pedig tény, hogy egyre többen szülnek negyvenéves koruk után is. Az egyik szülésznő barátnőm például ötvennégy évesen szülte utolsó gyerekét, és hihetetlenül felemelő élményekről számolt be! Ha ezt eleve lehetetlennek tartotta volna, sosem élte volna át ezt a csodát!
Könyvei magyarul:
Miért sír a baba?3390 Ft
A szülés árnyékában 2700 Ft
Rendeld meg könyveit a polc.hu-ról!
További információk: http://www.sheilakitzinger.com/
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
