A magzat a terhesség során többször is változtatja pozícióját, de ahogy a terhesség időben halad előre, erre egyre kevesebb helye van. A szülés szempontjából a legideálisabb, ha a magzat fejvégű pozícióban van: feje a medencében van, készen arra, hogy beékelődjön a szülőcsatornába. A magzat arca általában az anya háta felé néz, ezt nevezzük koponyavégű vagy elülső fejvégű fekvésnek. A babák döntő többsége így helyezkedik el a vajúdás kezdetekor, így tud a legkönnyebben világra jönni. Ha a magzat koponyafekvésű, de az arca nem az anya háta, hanem hasa felé néz, akkor hátulsó koponyatartásról beszélünk.
- Kapcsolódó: A magzat elhelyezkedése a méhben
Az esetek nagy részében a magzat a terhesség 33-36. hetére felveszi azt a pozíciót, amelyben várja a szülés megindulását, hiszen ezután már nincs sok helye arra, hogy változtassa a testhelyzetét.
Ha a magzat a terhesség 36. hetéig más pozícióban helyezkedik el, akkor ha harántfekvésben található – azaz keresztirányban, vízszintesen található a méhben-, császármetszés szükséges. Ha a magzat farfekvésben található – más néven medencevégű fekvés, akkor amennyiben az orvos jártas az ECV technikában, akkor megpróbálhatjuk a külső fejre fordítást. Ezzel a technikával fejjel lefelé lehet mozgatni a magzatot, szelíd, de határozott nyomással, tolással, kívülről kísérletet tenni arra, hogy fejvégű pozícióba kerüljön a magzat.
Kapcsolódó cikkek
