A vállelakadás azt jelenti, hogy az újszülött fejének megszületése után a váll nem tud átjutni a szeméremcsont mögött, és innen nehéz, vagy egyenesen lehetetlen kiszabadítani. Az újszülött válla és karja felé futó idegköteg, vagyis a karfonat ebből fakadó sérülése súlyos esetben kardeformitást okozhat, enyhébb esetben olyan átmeneti bénulást vagy mozgási nehézséget, amely később lassan megszűnhet.
Miközben az ajánlások szerint a vállelakadás megoldása egy hatalmas metszés volt a gáton, az American Journal of Obstetrics and Gynecology (AJOG) szülészeti és nőgyógyászati szaklap közzétett egy tanulmányt, mely szerint a gátmetszés nem csökkenti a karfonat sérüléseit. Az 1999–2009-es időszakra vonatkozóan 94 842 szülés adatait vizsgálták, melyek közt 953 esetben fordult elő vállelakadás, és 102 esetben karfonatsérülés.
A hagyományosan oktatott lépések vállelakadás esetén mindig tartalmazzák a gátmetszést. Egyes ajánlások akkora metszést javasolnak, amely a végbél záróizmain is áthatol. Gyakran nyíltan vállalják az orvosképzés során, hogy a gátmetszés végrehajtása ezekben az esetekben a jogi felelősségre vonástól védi az orvost, hiszen nagyon jól látható jele a vágás annak, hogy az orvos mindent megtett, hogy kiszabadítsa az elakadt vállat – még akkor is, ha az orvosok is elismerik, hogy a gát szöveteinek átvágása nem old meg egy olyan problémát, amelyet egymásnak feszülő csontok okoznak.
Most az AJOG tanulmánya további kételyeket támaszt ezzel a gyakorlattal szemben. Azzal párhuzamosan, ahogy a gátmetszés gyakorisága általánosságban csökkent, csökkent ugyanis annak előfordulása is, hogy vállelakadásnál gátmetszéshez folyamodjanak. Az utóbbi igen jelentős csökkenés: az 1999-es 40 százalékról 2009-re 4 százalékra csökkent, miközben a karfonatsérülések 1000 hüvelyi szülésre eső száma változatlan maradt!
Az amerikai családorvos-akadémia (American Academy of Family Practitioners) egyik kurzusa a vállelakadás kezelése kapcsán foglalkozik a Gaskin-fogással is, egy olyan módszerrel, amelyet gyakran alkalmaznak a bábák, és a világ talán leghíresebb, alternatív Nobel-díjas bábájáról nevezték el, de kijelentik, hogy ez nem túl praktikus megoldás időigényessége miatt: hosszú időbe telik, mire egy szülő anyát négykézlábra állítanak (2-3 perc), és az amerikai kórházakban a sok epidurális érzéstelenítéssel vajúdó édesanya esetében egyébként is nehézkes a mozgatás.
A Gaskin-fogásban jártas bábák ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy kórházi körülmények közt, epidurális érzéstelenítés mellett sem vesz igénybe 2-3 percet a kivitelezés, főleg mivel az édesanya is tisztában van azzal, hogy a kisbabája elakadt szülés közben. A tapasztalatok szerint két nővér segítségével kevésbé mozgásképes nők esetén is megoldható a testhelyzetváltás 30 másodperc alatt. Az orvosok vonakodása inkább azzal magyarázható, hogy nehezükre esik elszakadniuk a hagyományos szülészeti megoldásoktól.
Nem minden orvos ilyen vonakodó azért – az AJOG tanulmánya jelzi, hogy egyre több orvos lép ki a modern szülészet és nőgyógyászat elvárásai közül, és hagyja ki a vállelakadás kezelésekor a gátmetszést. Vajon csatlakoznak-e hozzájuk a többiek az új eredmények ismeretében, vagy az orvosok önvédelmi megoldásai miatt továbbra is sok nőn hajtanak végre szükségtelen sebészeti beavatkozásokat?
Forrás:
Episiotomy and shoulder dystocia. Birth Sense, 2011. október 3.Paris et al. (2011): Is an episiotomy necessary with a shoulder dystocia? American Journal of Obstetrics and Gynecology, 205. évf., 3. szám, 217.e1-217.e3. oldal, 2011. szeptember.
Kapcsolódó cikkek
