Terhesség

Gátmetszés és gátvédelem: melyik mit jelent?

Kevés esetben javasolt, hazánkban mégis túl gyakran, már-már rutinból végzik. A gátvédelemmel akár ki is váltható, de erről az opcióról sajnos sokan még csak nem is hallanak.
2020. Augusztus 03.

A szülés utolsó részében, az úgynevezett kitolási szakasz során a gát – a hüvelyt és a végbélnyílást összekötő terület – hatalmas erőhatásnak van kitéve. A baba átbújásának ideje alatt a hüvely külső része és a gát ráfeszül a kicsi fejére és szépen fokozatosan tágul, engedi át azt. A legtöbb esetben – ha ez a folyamat a maga tempójában zajlik, az édesanya ellazult és megfelelően felkészült a gátvédelemre, akkor – a gát “tud annyit engedni”, hogy a baba feje probléma nélkül kiférjen és a terület se sérüljön, vagy csak minimálisan.

“A három szülésemből első alkalommal gátmetszéssel szültem, amiről nagyon rossz emlékeim maradtak fenn, mivel nagyon nehezen gyógyult és őszintén szólva szerintem felesleges is volt ez a beavatkozás. (Főként első szülő nőknél rutinszerűen alkalmazzák ezt az eljárást, amiről mostanra kiderült, hogy nem evidencián, sokkal inkább megszokáson alapul.) De a második és a harmadik gyermekemnek gátmetszés nélkül adtam életet. Mindkét alkalommal minimális horzsolással megúsztam, amit varrni sem kellett, pedig mindketten nagyobb babák voltak, mint az első gyermekem. Ebből is látszik, hogy ha van idő és megfelelő a körülmény a méhszáj és a gát tágulására, akkor felesleges a vágás” – meséli Ibolya Emese, aki dúlaként szülésfelkészítéssel és női illetve kismama jógával is foglalkozik.

Azonban gyakran előfordul, hogy különféle okokból (koraszülés, ahol a magzat még kevésbé csontosodott feje és agyacskája károsodhat a nagy nyomás következtében, a baba fejének elakadása, túl gyors lefolyású szülés, túl feszült kismama, szülés befejező eljárások például fogó vagy vákuum használata) a gátmetszés nem kerülhető el. Hazánkban kimagaslóan magas a gátmetszések aránya, egy 2018-as kimutatás alapján a szülések mintegy 54,57%-ában elvégzik a beavatkozást. Csak a mihez tartás végett a WHO (Egészségügyi Világszervezet) 10%-os rátát tart elfogadhatónak. (Továbbá ajánlásaik szerint “A gátmetszés általános alkalmazása nem indokolt. A gátvédelmet mint alternatív módszert kell alkalmazni.”)

Hogyan zajlik a gátmetszés?

Dr. Siklós Pál a Róbert Magánkórház szülészeti osztályának vezető főorvosa – aki maga is gátvédelempárti, és az általa levezetett szülések csupán 25%-ban alkalmaz gátmetszést – beavatott bennünket, hogy mikor lehet feltétlen szükség a beavatkozásra, és mi is történik pontosan, amikor gátat metszenek.

“Amennyiben a gát egy bizonyos mértéknél jobban visszatartja a magzat megszületését vagy annak meggyorsítására – például szívhang eltérés miatt – szükség van, illetve egyes szülésbefejező műtétek esetén (a kicsi vállának elakadásakor, vagy medencevégű fekvéses szülésnél) szinte mindig elkerülhetetlen a gátmetszés. Ilyenkor először infiltrációs érzéstelenítést végzünk, majd általában a méhösszehúzódás alatt ollóval metszést ejtünk a területen. Nagyon fontos, hogy – csak akkor végezzük, mikor a fej már elvékonyította a gátat, a koponya a kimenetben, megszületés előtt van – a metszés nem közép irányú, hanem oldalsó irányba kell történnie (az mindegy, hogy a bal vagy a jobb oldal irányába). A lepény megszületése után szintén helyi érzéstelenítésben megtörténik a gátseb összevarrása is. A varróanyag gyorsan felszívódó műanyag, emiatt varratszedésre később nincs szükség. Amennyiben a szülés alatt epidurális érzéstelenítést alkalmaztak, akkor a seb összevarrásánál helyi érzéstelenítés nem szükséges, mert az előbbi oda is hatásos” – részletezi az eljárást Siklós doktor.

Ha van más út…

“Én mindkét kisfiamat gátmetszéssel szültem. Úgy gondolom – legalábbis akkor úgy éreztem -, hogy igyekeztem körbejárni mindent a szüléssel kapcsolatosan, de az első babánál szerintem egy nő sem tudja igazán, mire is kell számítania és mibe kéne még alaposabban beleásnia magát. Ráadásul nálam az illetékes szülészorvosnő sem volt nagy segítség a maga rideg és villámgyors vizsgálataival, múltszázadi hozzáállásával. A gátvédelem mint opció teljesen kiesett a látóteremből.

A nagyobbik fiam 2016-ban egy rendkívül traumatikus szüléssel jött világra, egy állami intézményben. Az egész folyamat idegtépő volt, több komplikáció is akadt és habár a fájdalomcsillapítás miatt akkor már nem éreztem magát a vágást, a szülésznő arcába és mindenfelé lövellő vért a gátmetszés megejtésekor soha nem fogom elfelejteni. Nekem maga a gátseb nem fájt, inkább a felhasznált “zsinór” és csomók érzete zavart később, de ezt betudtam a szüléssel járó általános kényelmetlenségnek, nem nagyon stresszeltem rá.

Második szülésemnél is sor került a gátmetszésre, és akkor már egy másik orvos meg is jegyezte, hogy elég barbár módon volt vágva az első gátsebem. Második esetben nem tapasztaltam extra “kellemetlenséget” a gátsebbel kapcsolatban, és ekkor már egy felszívódó anyaggal dolgoztak, csomók sem keletkeztek, varratszedésre sem került sor. Összességében a gátmetszések önmagukban nem okoztak rossz érzést, extra fájdalmat, vagy problémákat, de ha tudtam volna, hogy van más út is, akkor valószínűleg legalább megpróbáltam volna élni vele” – osztja meg véleményét a felkészülés fontosságáról Anna.

Mi is az a gátvédelem és hogyan készülhetsz fel rá?

“A nők teste, beleértve a gátjukat is, tökéletesen alkalmas a szülésre bármiféle beavatkozás nélkül, de mostanában mintha ezt hajlamosak lennénk elfelejteni. A háborítatlan szülések során rendkívül alacsony a gátsérülés előfordulási aránya, ez a szám csupán ezrelékes arányban van jelen. Ezekben az esetekben is pusztán elsőfokú sérülés a jellemző, amelyet egyáltalán nem, vagy 1-2 öltéssel kell csak összevarrni.

Körülbelül 20 éve rendelkezésre állnak azok a kutatási eredmények, melyek szerint a gátmetszés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és káros hatásainak száma meghaladja a vele járó előnyöket. Tehát egy repedés során az izomszövet mindig a leggyengébb ponton (cikkcakkosan) válik szét, így könnyebben is gyógyul, míg egy vágásnál az izmon, az ereken és az idegpályákon egyaránt átvágnak, így a gyógyulás is hosszadalmasabb és az esetleges komplikációk előfordulási aránya is nagyobb.

Egyedül a babánál hirtelen fellépő komplikáció esetén tartom indokoltnak a gátmetszést, a többi esetben gátvédelemmel a sérülések túlnyomó többsége megelőzhető. Utóbbi esetében a kitolási szakaszban a szaksegítő (pl. szülésznő, bába) olajjal puhítja, kenegeti, masszírozza a gátat, hogy csökkentse a sérülés esélyét” – fejti ki az eljárással kapcsolatosan Ibolya Emese.

“Szülésfelkészítőimen hangsúlyozom a meghitt, bizalmi légkör kialakítását a szülés során, mely az ellazulást, elengedést segíti az anyákban. Lényeges ugyanis, hogy a sikeres gátvédelemhez egy ellazult és együttműködő édesanyára van szükség. Hiszen a kitolási szakaszban kiemelt fontossággal bír az, hogy a szülő nő kövesse a szülést segítők utasításait, és csak akkor és annyit nyomjon, amennyit a szülésznő/bába javasol, hiszen ők érzik, látják a gát állapotát, a tágulás sebességét.

A szülésre való felkészüléskor nagyon fontos a megfelelő testmozgás, a medencefenék és a gát területének előzetes megerősítése is, például kismamajógával, vagy gátizomtornával. Emellett a helyes táplálkozás is fontos tényező, a gát épségét különösen az E-vitaminban gazdag ételek segítenek megőrizni. A szabadon választott kitolási testhelyzet is segíthet a gát védelmében, egy kívülről irányított, a gravitáció szempontjából kedvezőtlen pl. háton fekvő testhelyzet helyett. A gátmasszázst is szoktam javasolni nagyjából a 36. héttől. Ennek során a napi néhány perces masszázzsal a gát szövetei valamilyen E-vitaminos olajjal felpuhíthatóak, rugalmassá tehetőek” – foglalja össze a kismamajógát és szülésfelkészítést egyaránt vezető három gyermekes édesanya.