Már több mint 40 év telt el azóta, hogy az ultrahangot először alkalmazták terhes nő vizsgálatára. A korábban használt röntgenkészülékkel szemben a vizsgálat során nem használunk a fejlődő magzatra nézve veszélyes ún. ionizáló sugárzást. Az ultrahang és a hallható hang és fizikailag azonos típusú hullámjelenségek, csak frekvenciájukban különböznek. Azt tudjuk, hogy a túl erős hangok felnőtt embereknél is problémákat okozhatnak, de az ultrahangok nem hallhatóak. Mégis károsak lennének? Előrebocsátjuk, hogy mindeddig nincs tudományos bizonyíték erre, tehát nyugodtan mehetünk a következő ultrahang-vizsgálatra is. Ám az ultrahangnak mégis vannak káros hatásai, de csak nagyobb erősségnél. Mik ezek?
Az ultrahang hőhatása
A nagy erősségű ultrahangsugárzás sejtkárosító hatása a hőhatás és az úgynevezett kavitációs hatás következménye.
A testen áthaladó ultrahang hullám mozgási energiája hővé alakul. Minél magasabb az ultrahangfrekvencia, annál gyorsabban melegíti fel a szöveteket. A szövetek ultrahang elnyelő tulajdonsága is befolyásolja a felmelegedés mértékét. A legnagyobb mértékben a csontok, legkisebb mértékben a folyadékok – mint például a magzatvíz – nyelik el az ultrahanghullámokat. Az ultrahang melegítő hatását használjuk az ultrahang terápiás alkalmazásaikor, mikor sérült izmokat, és egyéb szöveteket kezelünk vele. Eközben folyamatos ultrahangbehatásnak tesszük ki a kezelni kívánt régiót, általában hosszabb időn keresztül.
Diagnosztikus felhasználáskor – ultrahangvizsgálatok során – rövid pulzusokban kibocsátott ultrahanghullámokat használunk, ezzel csökkentjük a melegítő hatást, biztonságosabbá téve a vizsgálatot a fejlődő magzat számára. Az emberi test ártalmas hatás nélkül 40 Celsius fokig viseli el a hőmérséklet emelkedését. A különböző típusú ultrahangkészülékek által kibocsátott ultrahang energiája különböző lehet, ami rendkívül megnehezíti az ultrahang “dózisának” meghatározását. Általános elvként elfogadható, hogy a születendő gyermek védelmében a legkisebb ultrahangterhelésre kívánatos törekedni.
De mi az a kavitáció?
A folyamat során az ultrahanghullámok hatására a testfolyadékokban oldott gázok apró buborékok formájában válhatnak ki. A buborékok a sejtfalra nyomást gyakorolnak, ami esetlegesen sejtkárosodást okozhat. A jelenség diagnosztikus ultrahangvizsgálat során nincs ismert hatással a fejlődő magzatra.
Az ultrahangot az 1950-es évek óta használják várandósok vizsgálatára. A módszer már széleskörűen elterjedt, mire elkezdték vizsgálni esetleges veszélyeit. A legtöbb vizsgálat mostanáig nem tárt fel káros hatásokat. Mindezek ellenére további tanulmányok szükségesek az ultrahangnak a születendő gyermekre gyakorolt hatásainak tisztázására.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
