A vetélés viszonylag gyakori jelenség, ez a tény mégsem teszi könnyebbé az elviselését. Ha úgy ér véget egy terhesség, hogy nem tarthatjuk a kezünkben a várva várt kisbabát, az szívet tépő fájdalom. Ha megértjük, mi okozhat vetélést, mi fokozza a kockázatát, és milyen kezelést igényelhet, talán tehetünk egy lépést az “elfogadás”, az érzelmi gyógyulás felé.
Mi a vetélés?
“A vetélés (abortus spontaneus) az emberi megtermékenyített petesejtnek elhajtása idő előtt az anya méhéből. Megkülönböztetésül a koraszüléstől, vetélésnek nevezik az idő előtt való megszületést embernél akkor, ha az a terhesség 20. hetéig következik be, amikor rendszerint nem életre való még a magzat. Míg a 20. héttől fogva, vagy 500 gramm súly felett a korán született gyermek kellő gondozással többnyire életben tartható.” (Wikipédia)
A kutatások szerint azoknak a nőknek a 15-20 százaléka, akiknél kimutatják a terhességet, elvetél – az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Társasága szerint. De a valódi szám ennél nyilván sokkal magasabb, mert a kockázat a fogamzás utáni két hétben a legnagyobb, amikor a nők többsége még nem is tudja, hogy várandós. Az esetek több mint a 80 százalékában a terhesség első 12 hete alatt következik be a vetélés. Az alábbi tünetei és jelei lehetnek: hüvelyi folyás és vérzés, fájdalom vagy görcs has- és deréktájon, a hüvelyből távozó elhalt szövetek.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a folyás és vérzés a terhesség kezdetén elég gyakori. A legtöbb esetben azok a nők, aki enyhe vérzést tapasztalnak az első trimeszterben, sikeresen kihordják a terhességüket. Még az erősebb vérzés sem feltétlenül vezet vetéléshez.
Mi okozza a vetélést?
A legtöbb vetélés azért történik, mert a magzat nem fejlődik normálisan. Azt gyanítják, hogy ezen vetéléseknek legalább a felét a magzat hibás kromoszómái okozzák, de az ilyen genetikai rendellenességek nem abból adódnak, hogy hasonló hiba lett volna az anya vagy az apa kromoszómáiban.
A vetélés esetenként a kismama egészségi állapotára vezethető vissza. Egészségügyi szakemberek szerint okozhatják hormonális rendellenességek, immunrendszeri betegségek, fertőzések, valamint kóros jelenségek a méhnyaknál, illetve a méhben. A nem megfelelően kezelt cukorbetegségnek, a magas vérnyomásnak és hasonló krónikus betegségeknek is szerepük lehet a vetélésben.
A szakemberek szerint a szokásos aktivitások, mint a testmozgás, a szex, a munka, vagy nehéz tárgyak emelgetése nem feltétlenül okoznak vetélést. Az émelygés és hányás a korai terhességben, még ha heves is, nem okoz vetélést. Még egy esés és sérülés is valószínűtlen, hogy vetélést okozna, hacsak nem a sérülés olyan komoly, hogy már a kismamára nézve is veszélyes.
Mi fokozza a vetélés kockázatát?
Különféle körülmények fokozhatják a vetélés kockázatát, néhány ezek közül:
- Életkor. A 35 év feletti nőknek nagyobb a kockázata a vetélésre, mint a fiatalabbaknak. Az apai életkor szintén szerepet játszhat. Egy 2006-ban végzett vizsgálat szerint azok a nők, akinek a párja 40 év feletti volt, magasabb kockázattal számolhatnak, mint a 25 évnél fiatalabb partnerek esetén.
- Korábbi vetélések. A vetélés kockázata nagyobb, ha már volt a nőnek korábban vetélése.
- Krónikus betegségek. Bizonyos krónikus betegségek – mint például a diabétesz vagy a pajzsmirigyproblémák – fokozzák a vetélés kockázatát.
- Méhen belüli problémák. Bizonyos problémák a méhvel, például egy szokatlanul rövid méhnyak, fokozhatja a vetélés kockázatát.
- Dohányzás, alkohol és kábítószerek. Azoknak a nőknek, akik a terhességük során dohányoznak vagy alkoholt fogyasztanak, nagyobb kockázattal kell számolniuk. Természetesen a kábítószerek is fokozzák a kockázatot.
- Koffein. A koffeinfogyasztás és a vetélés közti kapcsolat nem bizonyított. Ennek ellenére számolni kell azzal, hogy az orvosok alacsony mennyiségű koffein fogyasztását fogják “javasolni”.
- Genetikai szűrővizsgálatok. Némely a várandósság során elvégzett genetika vizsgálat (például az amniocentézis) hordoz egy csekély kockázatot a vetélésre.
Megelőzhető-e a vetélés?
Jóllehet a vetélés sok esetben nem védhető ki, a kismamának mindent meg kell tennie saját maga és babája egészségéért. Rendszeres terhesgondozáson kell részt vennie, el kell kerülnie az ismert kockázati tényezőket. Ha krónikus betegségben szenved, működjön együtt az Önt kezelőkkel, hogy megfelelő ellenőrzés alatt tudják tartani.
Hogyan diagnosztizálható a vetélés?
Ha a vetélés fentebb említett tüneteit, jeleit (hüvelyi folyás és vérzés, fájdalom vagy görcs has- és deréktájon, a hüvelyből távozó elhalt szövetek) észlelné magán, azonnal forduljon orvoshoz! Ő elvégzi a megfelelő vizsgálatokat, hogy lássa, a méhnyak elkezdett-e kitágulni. Ultrahanggal is ellenőrzi a magzati szívhangot, ami megmutatja, hogy az embrió megfelelően fejlődik-e. Vér- és vizeletvizsgálatra is szükség lehet.
Ha vérzik, de a méhnyak mégsem kezdett el tágulni, megvan az esélye a vetélésre, de akár minden probléma nélkül is folytatódhat a terhessége. Ha vérzik, és vannak méhösszehúzódásai, a méhnyak pedig kitágult, a vetélés valószínűleg nem akadályozható meg.
Mennyi idő szükséges a vetélés után a felépüléshez?
A fizikai felépülés vetélés után mindösszesen néhány óra, ugyanakkor függ attól is, hogy a várandósság hányadik hetében történt. Számíthat rá, hogy ciklusa négy-hat héten belül visszatér. Időközben, ha erős vérzést, lázat, komoly fájdalmat tapasztal, forduljon orvoshoz, mert ezek egy fertőzés jelei lehetnek. Az érzelmi felépülés viszont sokkal tovább tart. A vetélés szívfacsaró veszteség. Adjon magának annyi időt, amennyire szüksége van, hogy meggyászolhassa az elvesztett magzatot. Soha nem kell, hogy elfelejtse meg nem született gyermekét, de idővel az elfogadás enyhítheti a fájdalmat.
Mikor ajánlott újra megpróbálni?
Elméletileg lehetséges, hogy ha visszatért a ciklusa, rögtön a vetélés után teherbe essen. De ha Ön és partnere úgy döntenek, hogy megpróbálkoznak egy újabb várandóssággal, bizonyosodjanak meg róla, hogy fizikailag és érzelmileg és készek rá. A gyász feldolgozása nem megy egyik pillanatról a másikra, valószínűleg több hónapra lesz szüksége, míg felépül. Egy gyorsan vállalt terhesség nem enyhíti a bánatot, hanem éppenséggel egy kóros folyamatot indít be.
Ha többször is elvetél, szakértő segítséget igénybe véve próbálja meg azonosítani azokat az okokat, melyek szerepet játszhattak – például méhproblémák, immunrendszeri problémák, hormonegyensúly-hiány. Ha a vetélések okai nem meghatározhatóak, akkor se adja fel a reményt. A többszöri vetélésen túlesett nők 60-70 százaléka még kezelés nélkül is sikerrel kihordhat egy egészséges és sikeres terhességet.
Angyalok szüleiként
A gyász életünk legnagyobb krízise. A perinatális veszteség vagy vetélés esetén ún. patológiás gyászreakcióval szembesülhetünk. A veszteséget követő gyász egészséges formája jól kontrollálható, és általában 6-12 hónap alatt lezajlik. Ezzel szemben a gátolt, késleltetett, patológiás gyász nem szolgálja a veszteség feldolgozását, és későbbi testi-lelki problémák kiindulópontja lehet.
Bizonyos esetekben valószínűsíthető a patológiás gyászmechanizmus. Túl szoros szeretetkapcsolat esetén krónikussá válhat a gyász sóvárgás szakasza, kialakulhat a realitás teljes tagadása. Ha a veszteség hirtelen és váratlan, nincsen idő a felkészülésre. Ezek a tényezők vetélés és szülés körüli gyermekelvesztés során szinte mindig jelentkeznek. A magzat és a nő testi-lelki szimbiózisa miatt a köztük lévő kapocs nagyon erős, a veszteség pedig hirtelen és váratlan. Azt mondhatjuk, hogy a vetélés és a perinatális halál pszichológiai szempontból különösen traumatizáló.
Mit jelent a várt újszülött elvesztése? Milyen külső-belső következményekkel jár? Hogyan tudja az anya, az apa, a család ezt a veszteséget feldolgozni? Hogyan lehet túlélni azt az érzelmi tragédiát, amit egy magzat vagy újszülött elvesztése okoz?
Ezekre a kérdésekre keres választ a Nem született más, csak bánat és fájdalom című cikk.
Forrás: http://www.mayoclinic.com/health/miscarriage/PR00097
Hasznos oldal: http://www.pregnancyloss.info/
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
