Hogyan eszünk jól?
Első és legfontosabb tanácsom, hogy az evési és testsúlyproblémákat még a várandósság előtt kell rendezni – lehetőleg olyan módszerrel, amely a lelki háttérre is kiterjed. Annál is inkább, mert nemcsak evési szokásainkat adjuk át a gyermekünknek, hanem az önmagunkhoz való viszony is hatással lesz majd arra, hogy ő maga miként lesz képes felismerni a saját szükségleteit – igaz ez nemcsak lelki, hanem testi értelemben is.
A többször keveset elve a terhesség alatti táplálkozásra is igaz, és az a legjobb, ha az étkezések nagyjából azonos időközönként történnek. Ez nemcsak biológiai szempontból (vércukorszint) fontos, hanem a rendszeresség, a kiegyensúlyozottság, a napi ritmus pszichés szempontból is jót tesz a kismamának és a babának.
A tudatosság és a vágyak is fontosak abban, milyen ételekből állítjuk össze az étrendünket a babavárás alatt. Kerüljük az ízfokozóktól, felesleges adalékanyagoktól hemzsegő ételeket, a túlzott sófogyasztást. Ha olykor-olykor engedünk a vágyainknak, az nem tragédia, de a rendszeres fogyasztásuk kerülendő még akkor is, ha naponta kívánjuk őket. Ha édességre vágyunk, azt is érdemes egy adott étkezésre beiktatni, és nem az étkezések között nassolgatni – a mennyiségre vonatkozó ésszerű keretek között.
Koplalni szabad?
A várandósság ideje alatt valóban nem szabad fogyókúrázni, mert a zsírraktárakban méreganyagok is tárolódnak, amelyek a súlyvesztés során felszabadulnak. Viszont mértékkel enni kell! Ez azt jelenti, hogy együnk változatosan, szabályos időközönként, kisebb mennyiséget, és későn este vagy éjjel már inkább semmit. Ha valaki ésszerűen táplálkozik, és a pszichológiai éhségét nem ételekkel igyekszik csökkenteni, az is fog legalább 8-10 kilót gyarapodni, ettől a plusztól viszont hat-tíz héten belül megszabadul. Természetesen akkor, ha nem változtat az egészséges táplálkozási szokásain.
Az édesanyák egy része talán túl gyorsan is szeretné visszanyerni alakját a szülés után, ám vannak olyanok is, akik ilyenkor kiengednek. Egyesekről minden erőfeszítés vagy odafigyelés nélkül olvadnak le a pluszkilók a szoptatás alatt, míg mások évekig, sőt évtizedekig hurcolják a terhesség alatt felszedett túlsúlyt.
Nagyon változó, hogy a férjek hogyan tolerálják a megváltozott testalkatú feleséget. Ha egy nő már a babavárás időszaka alatt bevonja a férfit a saját testi-lelki változásainak folyamatába, akkor ezzel mindkettejük helyzetét megkönnyíti. A férfiaknak azt javaslom, ha azt szeretnék, hogy a feleségük visszanyerje a terhesség előtti testsúlyát, akkor ne súlycsökkentési tanácsokat adjanak neki, és ne azt felügyeljék, hogy mit és mennyit eszik.
Ehelyett a maguk részéről tegyenek meg mindent azért, hogy a párjuk ne legyen pszichológiailag éhes, vagyis kapjon elég elismerést, figyelmet, idővel (amint a baba igényei engedik) találkozhasson azokkal, akikkel a baba körüli teendők miatt gyengült a kapcsolata. Segítsenek nekik az időbeosztásban, a napi rendszeresség megteremtésében. Vagyis legyenek partnerek ebben az időszakban is. És legfőképpen legyenek nagyon türelmesek!
A kismamák viszont ne várják minden társas igényük kielégítését a férfitól. Ha valaki annyit fog enni, amennyire biológiailag szüksége van: le fog fogyni. Az étrend összeállításánál a minőség tekintetében viszont nagyon jól kell meghatározni az összetételt. Nem szabad kihagyni azokat az ételeket, amelyeket szeret, amelyeket gyermekkorában evett, hiszen az evés és a fogyás nem biológiai vagy matematikai képlet, hanem szokások, hagyományok, vágyak összessége.
Cikkünket folytatjuk. Az első részt itt olvashatod.
Kapcsolódó cikkeink: