Kertész András – Fotó: Tarnavölgyi Zoltán
Ünnep van. Van ünnep?
Lehet, hogy csak én érzem így, de mintha körülöttem az embereknek egyre nagyobb erőfeszítésükbe kerülne megtartani az ünnepeket. Időnként egyenesen úgy tűnik, hogy ez az ünneplésdolog csak nekem fontos.
Itt van például az ünnepi ebéd. Miért pont ebéd? Miért kell állandóan enni? Nem lehet úgy összejönni, hogy közben nem tömjük a fejünket? Bizony, mi még ezen is el tudunk vitatkozni a családban. Belátom, húsleves nélkül is meg lehet ünnepelni egy születésnapot, de nekem szép emlékeket idéz, ha ott gőzölög az asztalon.
Át lehetne siklani könnyedén ezen a kérdésen, és élni a 21. századi rohanós hétköznapokat, mert bizony ez az egész nyűgös. Az ünnep közeledtével toljuk el magunktól (át a másikra) a feladatokat. Az utolsó pillanatban jut eszünkbe, hogy holnap ünnepelni „kell”. Feszülten futunk neki a készülődésnek, magunkba fojtva a gondolatot, hogy: „A hátam közepére sem kívánom!” Igen, így van, de végül is bár nyűgös, az ünnep akkor is megkerülhetetlen.
Volt egy pillanat, amikor apaként fel kellett tennem magamnak a kérdést: mit akarok továbbadni a fiamnak az ünnepléssel kapcsolatban.
Modern szülőként számtalan elvárással találjuk magunkat szembe nap, mint nap, jöjjenek azok belülről vagy kívülről. Tervek, vágyak, hitek és feladatok csapnak össze bennünk, a munka és a magánélet egyensúlyát keresve boldog és kiegyensúlyozott gyerekeket szeretnénk felnevelni úgy, hogy közben a házasságunk is megmarad és épül a karrierünk is. Mivel szülői kihívásainkra nincsenek konzerv válaszok, a mi feladatunk, hogy megtaláljuk a saját kérdéseinkre a saját válaszainkat. Kertész András egy egész könyvben foglalta össze az övéit Apaidő címmel, ötvenkét fejezetre bontva.
A válaszom: szeretném átörökíteni gyermekkorom ünnepeinek hangulatát, figyelni arra, hogy ki rakja a fenyő tetejére a csúcsdíszt, hogy ünnepeken az üknagymama poharaiból igyunk, hogy a születésnapokon legyenek házibulik, hogy mindenképpen legyen tortája az ünnepeltnek, és durranjon a pezsgő…
Modern szülőként számtalan elvárással találjuk magunkat szembe nap, mint nap, jöjjenek azok belülről vagy kívülről. Tervek, vágyak, hitek és feladatok csapnak össze bennünk, a munka és a magánélet egyensúlyát keresve boldog és kiegyensúlyozott gyerekeket szeretnénk felnevelni úgy, hogy közben a házasságunk is megmarad és épül a karrierünk is. Mivel szülői kihívásainkra nincsenek konzerv válaszok, a mi feladatunk, hogy megtaláljuk a saját kérdéseinkre a saját válaszainkat. Kertész András egy egész könyvben foglalta össze az övéit Apaidő címmel, ötvenkét fejezetre bontva.
Mr. D, a 21. század viharai közepette, a digitális kapcsolódások zűrzavarában, amikor kapaszkodót keresel, hogy megpihenhess, ha akarod, ott lesznek neked az ünnepek. Lesz egy pillanat, amikor a szépnagymama cukortartójából teszel egy kanál cukrot a kávédba, és elfog a biztonságot adó érzés: mindig volt, aki szeretett.
Nyitóképünk illusztráció.
Kapcsolódó cikkek
