Ezek az egykék legnagyobb problémái felnőtt korban

Akár te magad vagy egyke, akár a gyermeked az, biztosan találkoztál olyan sztereotípiákkal, hogy aki testvér nélkül nő fel, az „önzőbb személyiség lesz”, „nem tanul meg osztozkodni”, „magányosabb lesz”, „nehezebben barátkozik”.

Régen az egy gyerekes családmodell jóval ritkábbnak számított, mint manapság – a Pew Research Center adatai szerint az amerikai gyerekes családok húsz százalékában egy gyermek van. Az egykeség néhány évtizede még kuriózumnak számított, és elég sok „mítosz” övezte, amelyek közül elég sok bizony máig is él, megnehezítve a szülők és a gyerekek mindennapjait is. Létezik egyenesen az „egyke-szindróma” kifejezés – azt sugallva, hogy ez egy probléma, egy kezelendő dolog, a choosingtherapy.com szerint ezeket a tulajdonságokat társítva az egykékhez: magányosak, elkényeztetettek, kezelhetetlenek, szociálisan nehezen boldogulnak, törekvők, érzékenyek a kritikára. A legújabb kutatások viszont ezt egyáltalán nem erősítik meg, sőt.

Az egykék valódi problémái

A Huffington Post terapeutákat kérdezett arról, melyek azok a leggyakoribb problémák, amelyekkel az egykeként felnövők hozzájuk fordulnak. A legjellemzőbb problémák sokat segíthetnek nekünk, mostani szülőknek abban, hogy mire érdemes figyelmet fordítani, ha egy gyereket nevelünk.

1. Később keresnek testvér-típusú kapcsolatot

Ha az egykeség azzal jár együtt, hogy az egész család kisebb, kevesebb a kapcsolódás, az később azt eredményezheti, hogy felnőttként tudatosan keressük az ilyen jellegű kapcsolatokat, hogy érezzük ennek a hiányát. Különösen ünnepekkor lehet ez erőteljes, amikor a médiában sokszor kerül elénk a nagy, boldog család képe – és akinek kevesebb a családtagja, ezt könnyen idealizálhatja.

Így segíthetsz: A szoros baráti kapcsolatok igenis tudják helyettesíteni a hiányzó rokoni kapcsolatokat – ha kicsi a családotok, akkor segíts a gyerekednek szoros barátságokat kialakítani, olyan unokatestvér-típusúakat. Amíg kicsi, ez leginkább rajtad múlik, de a jó példa később megkönnyíti neki, hogy közel kerüljön a barátaihoz.

2. Nagy stresszt jelenthet a szülők gondozásának felelőssége

Sok egykeként felnőtt számol be arról, hogy nehezen éli meg az idős szülők gondozásának felelősségét – hogy nincs, akivel megossza ezt, sem az ezzel kapcsolatos aggályait. Ami valóban kimerítő lehet, akár közel, akár távol él az idős szülőktől.

Így segíthetsz: Jó, ha az élet minden területén megtanítod a gyerekednek, hogy nm kell mindent egyedül csinálnia, legfőképp nem szótlanul, csendben „szenvedve”. Ha azt látja tőled, hogy a nehéz helyzetekben tudsz segítséget kérni, és el is fogadod azt, ha mg tudod osztani a problémáidat másokkal, neki is könnyebben fog majd ez menni. Jó, ha olyan bizalmi légkört sikerül kialakítani, amelyben ilyen típusú problémákról, nehézségekről is lehet beszélni, és közösen tervezni. Természetesen nem a kicsi gyerekkel kell arról beszélni, hogy mi lesz majd, ha ti idősek lesztek. A lényeg az, hogy tudja a gyerek,hogy hozzád fordulhat a gondjaival, de nem te vagy az egyetlen: fontos, hogy találjon megfelelő támogatót, akár szakembert, ha nehéz helyzetekkel szembesül.

3. Tökéletességre törekvés

Az, hogy a szülők figyelme nem oszlik meg, sokat segíthet, hogy igazán szoros szülő-gyerek kapcsolat alakuljon ki – de ez néha átcsaphat abba, hogy a gyerek úgy érzi, minden egyes tette, mozdulata figyelve van. Ez a fokozott figyelem pedig oda vezethet, hogy a gyerek folyamatos megfelelési kényszert érez, és fél attól, hogy csalódást okoz.

Így segíthetsz: Tudatosan figyelj oda arra, hogy „ne legyél sok”. Ezt könnyű mondani, de nagyon nehéz szabályozni. Talán segíthet, ha időről időre átgondolod, mennyire igyekszel szabályozni a gyereked életét, mennyire gyakran hagyod őt hibázni, milyen erősek az elvárások felé. Azt is figyeld, mennyire akar ő neked, nektek megfelelni, milyen hatással vannak rá azok a helyzetek, ahol teljesíteni kell. És ha úgy érzed, nem tudsz „lazítani” a szoros figyelmen, nyugodtan beszélgess erről szakemberrel akár.

4. Nagy függetlenség iránti igény

Sokan számolnak be az egykeként felnőttek közül, hogy később, a kapcsolataikban jóval nagyobb az igényük az önállóságra, függetlenségre, mint a partnereiknek. Ami egyrészt jó, hiszen az, hogy nm vagyunk másra utalva abban, hogy jól érezzük-e magunkat, valójában egy nagy erősség. De nehézséget is jelenthet, amennyiben a viselkedésüket mások esetleg parancsolgatónak érzik, vagy úgy érzik, mindennek úgy kell történnie, ahogy ők akarják.

Így segíthetsz: Minden gyereknek fontos, hogy megtanulja jól kommunikálni az érzéseit, de az egykék estén érdemes erre még jobban odafigyelni. Fontos, hogy beszélgessetek sokat az érzelmekről, mutass példát abban, hogyan lehet felismerni és kezelni őket – és ennek talaján megtanulja majd a gyerek az „én-közlések” fontosságát és erejét. Nagyon sokat jelent a kommunikációban, ha nem „kinyilatkoztatunk” dolgokat, hanem azt tudjuk elmondani, mi mit érzünk, hogyan hatnak ránk a dolgok, a másik viselkedése. Ahogy azt is érdemes ehhez kapcsolódóan erősíteni, hogy mennyire fontos a mások szempontjának megértése és figyelembe vétele – egyáltalán annak tudatosítása, hogy a többiek más nézőpontból láthatják ugyanazt a helyzetet, másképp érezhetnek, másképp reagálhatnak – és ez teljesen rendben van.

5. Úgy érzik, „hibáztatják őket”, mert egykék

A megkérdezett szakértők szerint az egykeség még mindig valamelyest társadalmi stigmának számít, és bár nagy a változás zen a téren, mégis megmaradtak még bizonyos előítéletek, viszonyulások. Az emberek nagyobb részének természetes tapasztalat az, hogy testvérrel vagy testvérekkel nőtt fel, és még mindig sokszor köszön vissza a médiából az a kép, hogy az egykék elkényeztetettek.

Így segíthetsz: Tudatosítsd magadban, hogy ez egy helyzet, adottság, hogy a ti családotokban egy gyerek van, és ebben semmi bírálni való nincs. Ahányan vagyunk, annyifélék – és ha a gyereked olyan környezetben nő fel, ahol ez a természetes, akkor saját magát illetően is kevésbé bizonytalanodik majd el, ha ilyen vélményekkel találkozik.

Forrás: Huffpost.com, choosingtherapy.com