Órákig tartó könyörgés, ringatás, éneklés, szoptatás, meg persze változatos trükkök… Sok szülő számára igazi kínszenvedés az altatás (arról nem is beszélve, hogy ha végre sikerül, semmi nem garantálja, hogy nem ébred fel két-három óra múlva, és nem kezdődik előlről az egész macera). Ugyanakkor jó néhány kisgyerek számára az a megoldás, ha anya vagy apa mellé fekszik – ezt azonban nem mindenki tartja jó ötletnek. Van, aki szerint ez akadályozza a kicsit az önállóságban, vagyis abban, hogy megtanuljon egyedül elaludni. És persze az is előfordul, hogy a szülőt idegesíti, hogy hosszú időn keresztül ott kell lennie a gyerek mellett, hiába fáradt, vagy lenne esetleg más dolga.
Egy amerikai szakmai szervezet, a UCLA Sleep Disorders Center szakértői szerint a leggyakoribb kisgyermekkori alvásproblémák egyike, hogy a gyermeknek valamilyen “segítségre” van szüksége az elalváshoz. Ez lehet a mellé fekvő szülő, de akár az autózás is. A szakemberek szerint azonban ez vissza is üthet, hiszen ha a “segédeszköz” hiányzik, akkor a gyerek nem, vagy csak jóval nehezebben tud elaludni. Az önálló elalvás tehát egyes szakértők szerint nélkülözhetetlen a megfelelő fejlődéshez, illetve ahhoz, hogy a gyerek ne legyen túlságosn “függő” a szüleitől.
Nem könnyű okosnak lenni
Természetesen arra is elég tudományos bizonyítékot találhatunk, hogy a szeretetteljes gondoskodás és az erős kötődés (vagyis az, hogy a gyerek mindig számíthat a szülei megnyugtató közelségére, akár akkor is, ha éppen elalváshoz készülődik) pozitív irányba befolyásolja az önállóságot, a magabiztosságot és az érzelmi stabilitást is.
Nincs tehát egyedüli, üdvözítő módszer: nem lehet egyértelműen azt javasolni, hogy minden szülő maradjon ott a gyermeke mellett, míg el nem alszik – de azt sem, hogy azzal tesszük a legjobbat, ha hagyjuk, hogy egyedül aludjon el! Minden gyerek más, és könnyen lehet, hogy a miénk éppen azt igényli, hogy legyünk mellette. És persze arról se feledkezzünk el, hogy a gyerekek is változnak, előfordulhat, hogy néhány hónapig úgy érzi nagyobb biztonságban magát, ha velünk alhat el, de aztán visszatér a korábbi szokásaihoz.
“Amikor a fiam elkezdett nehezebben elaludni, két lehetőségem volt. Vagy elengedtem azt az elvárásomat, hogy a fiam teljesen egyedül alszik majd el, vagy megengedtem magamnak, hogy folyamatosan frusztrált legyek, amiért nem úgy viselkedik, ahogy elvártam volna” – mesélte példaképp Rachel Gorton alvásszakértő a Mother.ly internetes oldalnak. “De aztán eszembe jutott, milyen fontos a szerepem a gyermekem életében. Én vagyok neki a biztos pont, nemcsak akkor, amikor ébren van, hanem akkor is, amikor elalszik. Egyszerűen nagyobb biztonságban érzi magát mellettem. Ha mellette vagyok elalváskor, akkor megnyugodhat, elengedheti magát, vagyis képes lesz gyorsabban és könnyebben elaludni.”
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
