Fotó: Getty Images
A legtöbben pontosan tudjuk, hogy a kiabálás nem jó eszköz a gyereknevelésben – és egyáltalán nem szándékosan kiabálunk. Sokkal inkább tehetetlenségünkben, a frusztráltságunk miatt kiabálunk – legfőképp azért, mert akkor, ott épp ennyire van erőforrásunk. Tudatában vagyunk annak, hogy se nem eredményes, se nem szeretetteljes viselkedés a kiabálás – mégis, amikor benne vagyunk a szituációban, akaratlanul emeljük fel a hangunkat. Hogyan lehet erről leszokni? Egyáltalán, le lehet szokni? A jó hírünk az, hogy le – de az is tény, hogy nem megy egyik napról a másikra, és nem is egy csettintésre. Tudatosságot, önreflexiót és elszántságot igényel, vagyis azt, hogy akarjunk ezen változtatni, és ne hátráljunk meg, ha nem sikerül elsőre. Mert nem fog. Talán nincs is olyan szülő, aki soha nem kiabált még a gyerekével, és nem is ez a jó cél. Ne tökéletes szülő akarj lenni, már az is sokat számít a családi harmónia szempontjából, ha kevesebbet kiabálsz – vagy ha minél többször veszed észre, hogy mindjárt kiabálni fogsz, és be tudsz avatkozni a saját önkéntelen reakcióidba.
Kiabálás előtt
Ha visszaemlékszel, milyen érzés tölt el, amikor egy-egy szituáció kiabálássá fajul, elég jól be tudod azonosítani: düh, tehetetlenség, frusztráció, aggódás, félelem – sok minden lehet. Ha felismernéd ezeket még azelőtt, hogy kiabálni kezdenél, és másképp tudnál reagálni, azzal nagyon sok szituációból lehetne kivenni a feszültséget. Ez nem egyszerű dolog, de nem is lehetetlen: figyeld magad, az érzéseidet, igyekezz tudatosan felismerni, amikor ezek a nehéz érzések eluralkodnak rajtad. És csinálj valami mást a kiabálás helyett – de mit?
Ezeket tedd kiabálás helyett
Amikor úgy érzed, már semmi sem segít, hogy elérd a gyerekeknél, amit szeretnél, csak a kiabálás, bizony nehéz előhúzni valami trükköt. Szóval mindenképp előre kell készülni: ha vannak a fejedben elképzelések, mit lehet tenni, és ezeket akár el is próbálod néhányszor, amikor nem vagy annyira ideges, amikor nem olyan feszkós a helyzet, akkor könnyebb lesz „megállítani” a kiabálást.
Hogy mit lehet csinálni kiabálás helyett? (Nem, nem arra biztatunk, hogy huszadszor is kedvesen és higgadtan mondd el, hogy ideje lefeküdni, vagy hogy visszább kellene venni a hangerőből.) Jess, a Nurturedfirst Instagram-oldal pszichoterapeuta szerzőjének ötleteiből válogattunk.
1. Játszd el, mi bánt
Jess egy kis kígyócskát formál a kezéből (el is nevezte Grumpy Shawnnak, vagyis Morcos Shawnnak), és vele mondatja ki” vicces vagy morgós hangon azt, ami zavarja, például hogy túl nagy itt a zaj, és ez neki rossz. Vagy hogy késében vannak, és készülődni kellene, de senki nem hallgat rá.
Fotó: Getty Images
2. Kiabálj valami vicceset
Gyakran a kiabálás maga feszültségoldó – és sokkal kevésbé „romboló”, ha nem valami bántó dolgot kiabálsz, vagy szidpd kiabálva a gyereket, hanem valami vicceset. Bármit, ami csak eszedbe jut – lehet ez vicces „káromkodás” (szedte-vette-teremtette) de egy teljes butaság is, mint „csokispalacsinta” vagy „porcukros gumimatrac”. A lényeg, hogy valami vicces hangozzon el a feszültséggel teli szituációban, aminek köszönhetően mindenki kizökken egy kicsit, és máshogy tud reagálni, mint ahogy megszoktátok.
3. Képzelj el egy pajzsot
Van, hogy a gyerekek beszélnek veled csúnyán, szemtelenül, hangosan, és ilyenkor nagyon nehéz megőrizni a higgadtságot. Segíthet, ha elképzeled ilyenkor, hogy egy pajzs van körülötted, amiről visszapattannak a kiabálások, undokoskodások, te pedig simán higgadt maradsz, és úgy tudsz reagálni, hogy nem rontasz a helyzeten
4. Lélegezz!
De nem akárhogy, hanem próbáld ki a 3-4-5 légzést: 3 számolás alatt beszívod, 4-ig benntartod, 5 alatt kifújod. Ez persze elég sok tudatosságot igényel, hogy egy nagyon feszült helyzetben nekiállj légzőgyakorlatozni – jó, ha ezt előtte magadban gyakorolod, amikor feszült vagy.
5. Lásd a gyerekeidet
Persze, hogy látod őket – de amikor elönti az agyadat a düh, akkor nem úgy látod őket, mint amikor szeretettel nézel rájuk. Próbálj nézőpontot váltani, lásd, milyen kicsik még – lásd őket szeretetteli, szeretetre vágyó, védtelen kis gyerekeknek, és fordulj így feléjük. Szükségük van arra, hogy nyugodt maradj. Nem baj, ha ez nem mindig sikerül, de minél többször igem annál jobb.
+1. Vonulj el
Teljesen oké az is, ha annyira kiborulsz, hogy úgy érzed, itt csak az segít, ha egy kicsit egyedül maradsz. Ha meg tudod ezt tenni úgy, hogy közben a gyerekeket biztonságban tudod, akkor igenis menj ki, bújj el, legél egyedül bárhol, ahol erre lehetőséged van – adj egy pici szünetet az idegrendszerednek. Legyél sötétben, burkolózz takaróba, öleld át magad – bármi jó, amitől megnyugszol és biztonságban érzed magad. És emlékeztetheted magadat arra, hogy ők a gyerekeid, és attól, hogy épp kiborítanak, még nagyon szereted őket.
És mi van, ha nem sikerült megelőzni a kiabálást?
Lesz ilyen is. Ne ess kétségbe, ne szégyenkezz, ne vádold magad. Vond le a tanulságokat, ha kell, kérj bocsánatot a gyerekektől, miután kiabáltál vele, és határozd el, hogy következő alkalommal megpróbálsz még a kiabálás előtt valamilyen másik módszert például a fentiek közül. Vagy bármit, amiről azt gondolod, beválhat. És simán lehet, hogy következő alkalommal valóban sikerül. Hidd el, megéri próbálkozni.
Forrás: instagram.com/nurturedfirst
Kapcsolódó cikkek
