Hajlamosak vagyunk a kamaszkort szinte betegségként kezelni, mikor szeretett gyermekünk teljesen kifordul önmagából, kezelhetetlenné és zárkózottá válik ‒ még talán az ünnepek öröméből is ki akar maradni.
Kamasszal lehetetlen boldogan karácsonyozni – vagy mégsem?
A tinédzsert nevelő szülők gyakran osztják meg egymással tapasztalataikat, ami a nehéz életkort illeti. Hallgatag, sokat alvó, sokat evő kamaszok, akik legszívesebben az egész napot a szobájukban töltik, miközben látványosan távol maradnak a családi programoktól és sorra hagyják el gyermekkori kedvenc elfoglaltságaikat. Kíváncsiak voltunk, a karácsonyi készülődés körül is ugyanezt tapasztalják-e, így feltettük jó pár szülőnek a kérdést: milyen egy kamasszal karácsonyozni? Szerencsére sokan arról számolnak be, hogy legtöbbször pontosan ugyanolyan, mint amikor még kicsik voltak.
„Lehet, hogy sokkal jobban húzza a száját, amikor segíteni kell az előkészületekben, már nem lábatlankodik annyit a konyhában, de amint szólok neki, hogy lenyalhatja a habverőn maradt krémet, pontosan úgy rohan ki a szobájából, mint régen! ‒ meséli nevetve az egyik anyuka. ‒ Látványosan forgatja a szemét arra is, ha elkezdem mondani, hogy nemsokára jön a Jézuska, de még mindig látom, hogy azért felcsillan a szeme!”
Egy másik szülő így fogalmazta meg az ünnepek alatt kialakult jelenlegi helyzetet két tizenéves fiával:
„Tény, hogy sokkal nehezebb őket kirobbantani a szobájukból, és már nem pizsamát veszek nekik karácsonyra, hanem a legújabb számítógépes játékot. Háromszor annyi karácsonyi vacsorát főzök, pedig nincs több vendégünk, mint máskor, és már a Reszkessetek betörők filmet sem nézzük meg este. A Mennyből az angyalt is brutál mély hangon éneklik, miközben fölém magasodnak, de még mindig átölelnek.”
A kamasz ugyanúgy vágyik a karácsonyi csodára
Keul Andrea pszichológus szerint a kamasz általában nem egy pillanat alatt változik át magának való fiatallá, és főleg nem karácsonykor kezdi el a családtól való elzárkózást. Igaz, lehet több lesz az ünnepek körüli alkudozás, mint kisgyermekkorában, azonban ha mi, szülők kiszámítható kereteket szabunk a családon belül, akkor a karácsony mindenki számára ugyanúgy boldog időszak lesz.
„Ha a szülő nem vár el olyat, amit egyébként sem várna el az érzelemkifejezésben vagy jelenlétben, akkor az ünnepek alatt sem lesz különbség. A legfontosabb a hitelesség: ahol eddig sem volt túl erős érzelmi közelség, abban a családban a karácsony sem fogja ezt megoldani, hiszen a kamasz értetlenül fog állni a helyzet előtt. Azokban a családokban azonban, ahol erős a kötődés, az ünnepi időszakban a kamasz nagyjából ugyanúgy fog működni, mint gyermekkorában, és felnőttkorban ezek az élmények vésődnek bele a legjobban: azt fogjuk látni, hogy ugyanúgy szeretné tartani a karácsonyt, ahogy gyermekkorában volt.”
„Már semmi sem lesz ugyanolyan”
Persze van olyan szülő is ‒ nevezzük Ritának ‒ aki arról számol be: már nem tudja megteremteni ugyanazt a hangulatot, amit évekkel korábban annyira szeretett. Gyermekeivel mindennaposak a viták, apró dolgokon is képesek összezörrenni. A gyerekek nem segítenek készülődni, mint régen, és semmiben sem vesznek részt szívesen.
„Már most ara készülök, hogy nagyrészt csak a férjemmel leszünk kettesben szenteste. Három gyerekünk van, 17, 15 és 12 évesek, de egyiken sem látom azt, hogy érdekelnék az ünnepek. Régen egész nap azon pörögtek, hogy mikor díszítjük a fát, melyik dísz hova kerüljön, mikor bonthatják az ajándékokat, az egész nap egy nagy zsezsgés volt, de mostanra már egyáltalán nem hozza őket lázba a téma.”
Rita azt is nehezményezi, hogy legidősebb lányuk már jó előre jelezte: idén nem szeretne részt venni a minden évben aktuális családlátogatáson, azokon a napokon inkább a barátjával lenne.
„Nekem rendkívül kínos, hogy magyarázkodnom kell majd a rokonok előtt, hogy az egyik gyerek már nem kíváncsi rájuk. Bár már az elmúlt években sem láttam rajta túl nagy lelkesedést, hogy végig kell járnia a rokonságot a két ünnep között, de azért mindig ott volt, és a végére csak jól érezte magát, hogy látták egymást a vidéki családtagokkal, unokatestvérekkel. Persze erre a másik két gyerek is vérszemet kapott, és már ők se nagyon akarnának jönni. Úgy érzem, nagyon vissza fogom sírni a gyerekkorukat, mert már semmi sem ugyanolyan.”
A karácsony keretezése a szülőkön múlik
Természetes, hogy ebben a speciális életkorban a kamasz gyermek nagyobb autonómia igénnyel bír, többször szeretne elvonulni. A pszichológus szakértő szerint azokban a családokban, ahol ez rendben van, képesek vagyunk ezt elfogadni, ebből karácsonykor sem lesz probléma. A karácsony boldog megélése elsősorban azon fog múlni, hogy a szülő mennyire tud a karácsonyhoz kapcsolódva elfogadóbb, megértőbb, nyitottabb és önfeltáróbb lenni.
„A hagyomány ilyen esetben is nagyon fontos: azt javaslom, hogy ahogy eddig tartottuk a karácsonyt, ahogy a szokásaink meghatározzák a napokat, történéseket ‒ kinek mi a feladata, mit főzünk, hogy díszítjük a fát ‒ a kamaszkor miatt nem kell, hogy megboruljon. Csináljuk úgy, ahogy szoktuk, a hagyományaink alapján, de némi rugalmassággal tudjuk elfogadni, hogyha gyermekünk valamit máshogy szeretne. Fontos, hogy hozhasson döntést. Legyen bennünk rugalmasság, ha számunkra elfogadható dolgokat kér. Egy jól funkcionáló családban elfogadják azt, ha a kamasz a három napi karácsonyból két helyszínre eljön velünk, de a harmadikra már nem szeretne. Akár mi is felajánlhatunk szülőként ilyen lehetőségeket” ‒ véli Keul Andrea.
A pszichológus tanácsa
A szakember hangsúlyozza: a kamaszkori autonómia nem mindig arról szól, hogy a fiatal hirtelen befelé forduló lesz, aki eddig nem volt az. Ebben az életkorban sokkal inkább vizsgálja és próbálja eldönteni, hogy az a keret, amit a szülei teremtenek, tartatnak be, az rendben van-e. Hol, miben és hogyan tudja ő kifejezni az igényeit, szükségleteit, hogyan tud hatással lenni a családban? Ha ez mindig is rendben volt, karácsonykor is rendben lesz. Ha a szülőnek stressz a karácsony, akkor idén is az lesz, de nem a kamasz miatt, hanem a szülő alanyi jogán. Ez hat a kamaszra is, de a pici gyermekre is, sőt, a házaspár feszültségei is hatnak a gyermekre az ünnep körül ugyanúgy, mint az év többi napján. Ha érzelmileg hullámzik, nem könnyű követni. Ne démonizáljuk a kamaszkort ‒ karácsonykor sem! Ha a családban érzelmi biztonság van mindenkinek, akkor az karácsonykor is megvan.
Így teheted szebbé a kamaszos karácsonyt, hogy ne kötelező program legyen
Kamaszgyermekekkel boldogan karácsonyozni lehet, hogy kreativitást és rugalmasságot igényel, de ugyanúgy különleges élmény lesz, ha mi is nyitottak vagyunk rá.
- Közös tervezés: vond be őket az ünnepi készülődésbe, például a menü összeállításába, a dekoráció készítésébe vagy a karácsonyfa díszítésébe. Ha van választásuk, netán még ötletelhetnek, újíthatnak is, nagyobb örömmel vesznek részt.
- Egyedi tradíciók: idézzetek fel egy korábbi hagyományt vagy teremtsetek újakat: például egy közös filmnézést, játékestet vagy kreatív ajándékozási formát
- Ajándékozz átgondoltan: hagyd magad mögött a megszokott, olykor gyerekes ajándékötleteket, és tudd meg, mire vágynak jelen pillanatban igazán. Ösztönözd őket arra is, hogy már ők is készüljenek valamilyen kis meglepetéssel
- Lazíts a szabályokon: a kamaszok értékelik, ha az ünnep kicsit róluk is szól – engedd, hogy a zenelistát ők állítsák össze, vagy próbáljatok ki valami újat az ünnepi rutinban
- Minőségi idő: mindenképp tölts velük időt, és beszélgessetek olyan dolgokról, amik számukra fontosak – az ünnep jó alkalom lehet a közeledésre, ha egy kicsit távolabb kerültetek egymástól, de semmiképp ne legyen kötelező vagy fojtogató.
Kapcsolódó cikkek
