Instant get – Mindent és azonnal a gyereknek

Az anyukás fórumokban naponta felbukkannak a fentiekhez hasonló írások, és a gyökerük mindegyiknek ugyanaz: a gyereknek tetszik, azonnal kell. A másik ehhez hasonló gyakori kérés, amikor valami eltört, elveszett és halasztást nem tűrően pótolni kell. Kerüljön bármibe, minden követ meg kell mozgatni.

Persze, más elbírálás alá esik a születéstől morzsolgatott rongyi, aminek tényleg jelentősége és jelentése van a pici életében, vagy egy éppen aktuálisan ideig-óráig éppen kedvencnek kikiáltott plüss sün, ami pár nap múlva már a tároló alján fog landolni a többi – pillanatok alatt – megunt játékkal együtt.

Instant get – azaz mindent, azonnal

Ezzel a fogalommal egyre többet lehet találkozni a nemzetközi sajtóban. Az Y generációra már szinte kizárólag így hivatkoznak, hiszen a közösségi média világában, amikor a zsebünkben az okostelefon, és rajta az applikációk egyszerűen szinte nincs olyan dolog, mit ne tudnánk azonnal elérni, megtudni, megrendelni.És itt most kivételesen egy furcsa csavar jön. Mert elképzelhető, hogy most fordultunk egy olyan pontra, amikor két folyamat, illetve állapot egymást kezdi gerjeszteni.Ugyanis a gyerekek még másképp vannak bekötve, nekik még pontosan az a természetes, hogy mindent azonnal akarnak. Így jönnek a világra, melynek középpontjában ők maguk vannak. Nincs továbbá kialakult időfogalmuk, nem tudják strukturálni azt. Ez nekünk, felnőtteknek lenne a feladatunk, hogy megtanítsuk nekik.De ha a mi türelmünk is fogyóban, hiszen megszoktuk, hogy mindent azonnal lehet, akkor nekünk sincs olyan türelem muníciónk, aminek segítségével mintát adhatnánk a gyerekeinknek. Mert bosszant minket, ha lassabban töltődik be egy oldal a számítógépen, ha sorban kell állni, ha várni kell pénztárnál.Így aztán a gyerek is azonnal akar, mi is azonnal akarunk, a vágyteljesítés felgyorsul és az alapálllás a türelmetlenség lesz.Kádár Annamária pszichológus szakértő szerint hogy tudjunk finomhangolni ezeken a helyzeteken fontos, hogy tisztában legyünk azokkal a folyamatokkal, amik a kicsikben lejátszódnak.”Kisgyermekkorban életkori sajátosság az érzelmek szabályozásának képtelensége, az alacsony frusztrációtolerancia és impulzivitáskontroll. Az óvodáskorú gyermek gondolkodására teljes mértékben az érzései vezérlik, még nem képes tárgyilagosságra, könnyen becsapja a látszat, a felszín, emiatt ítéletei benyomásszerűek. Még nem képes különbséget tenni a lehetetlen és lehetséges között, számára világ varázslatok színtere, ahol minden megtörténhet, csak gondolni, vágyni kell rá. A sajátos gyermeki világszemléletben a valóság, az álmok és fantázia összekeverednek, a külső és belső világ közötti határ nagyon könnyen átjárható. Nem véletlenül nevezik ezt a korszakot “varázsos éveknek”, amelynek központjában az a naiv, gyermeki hiedelem áll, hogy a világ az varázslatok színtere, amelyet a gyermek szándékai és vágyai vezérelnek. Ez a világszemlélet nagyon hasonló a természeti népek mágikus gondolkodásához, aminek lényege, hogy bármit szeretnénk, az megvalósul.”

Segíts neki, ne félj a nemtől!

Ez az időszak a kicsik életében nyilvánvalóan egyedi és megismételhetetlen. Mégis a szülő feladata, hogy nem lerombolva ezt a csodavilágot segítse őket abban, hogy kezelni tudják a frusztrációkat.”Amikor a gyermek követel, érdeket érvényesít, a kívánságai azonnali kielégítésre találnak, felmerülhet a kérdés, e mögött valóban a gyermek áll, vagy inkább az a szülő, aki mindezt hagyja? A mértéktelenség kultúrájában élünk és ez ma már a gyermeknevelésben is tapasztalható. A szülők szinte képtelenek nemet mondani, a gyerekek pedig mindent akarnak, mégpedig azonnal. A következetesség nem zárja ki a szeretetet, sőt a kutatások azt bizonyították, hogy életünk során azokra emlékszünk pozitívan, szeretjük és nézünk fel, akiknek képesek voltunk alávetni magunkat gyerekként” – mondja pszichológus.

Csak semmi frusztráció?

Teljesen természetes, ha azt szeretnénk, ha a gyerekeinknek minél felhőtlenebb gyerekkora lenne, De fontos, hogy különbséget tudjunk tenni aközött, hogy mi az, ami éppen pillanatnyilag rövid távon boldogságot okoz és mi az, amivel a hosszú távú kiegyensúlyozott működését alapozhatjuk meg.”A “non-frustration” nevelés következtében a gyermekek szorongóvá válnak – folytatja a szakember. Az egészséges gyermeki fejlődéshez a szereteten kívül elengedhetetlen a következetesség, a szabályok, keretek megtartása. Az énfejlődés egyik alapja, hogy megtanuljuk az énünk határait, ehhez pedig a szülőknek kell meghatározni a kereteket. Ha ez nincs meg önállótlanságot, kontrollhiányt okoz és minden helyzet frusztráló lehet. A frusztráció pedig agresszióhoz és szorongáshoz vezet.”

Kinek fontosabb?

Az is kérdésként merül fel, hogy vajon a vágyott dolog kinek fontosabb? A szülőnek, hogy feltétel nélkül élvezhesse a gyerek szeretetét, és kikerülje a konfliktust, vagy a gyereknek, aki lehet, hogy két nap múlva már emlékezni sem fog a kis lila műanyag autóra?”Míg a korábbi generációk kultúrája támogatta a “nem” üzenetét, a mai kultúrában inkább azt mondjuk, hogy akard rögtön. Mindannyian tudjuk, hogy az életben bizony rengeteg dologhoz van szükség önfegyelemre és ez sokszor kihívásokkal, frusztrációval jár. De ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink képesek legyenek ezt kezelni, arra van szükség, hogy ezt még idejében gyakorolják. A gyerek dolga a szülők határainak próbálgatása, feszegetése, a szülőké pedig a határok kijelölése” – foglalja össze Kádár Annamária.

Mindenképpen pótolni?

Elveszett, eltört, elgurult, kinőtte. Ez az élet rendje, a dolgok változóban vannak, amellett hogy a piciknek bizonyos dolgokban fontos az állandóság. De ez leginkább az őket körülvevő légkörre és a mi feltétel nélküli szeretetünkre igaz. A tárgyak tekintetében érdemes más szempontokat is figyelembe venni és megtanítani őket néha elengedni a dolgokat.”Az óvodás és kisiskolás gyermeken sokszor feszültség, szorongás, félelem uralkodik el, nem tudja kezelni érzelmi élete ambivalenciáját. Mivel testi és lelki adottságai, akaratának fejletlensége, alacsony frusztrációtoleranciája még nem teszi lehetővé, hogy egy felnőtthöz hasonlóan eligazodjon a bonyolult külső és belső világban, gyakran tehetetlennek érzi magát. Fontos, hogy egy gyermek ne csak az örömet, hanem a szomorú élményeket, kudarcot is megtapasztalja és elfogadja azt, hogy a veszteség az élet része. Vegyük komolyan, ne bagatellizáljuk a félelmeit, haragját és ne gátoljuk abban, hogy ezeknek nyíltan hangot adjon” – foglalja össze a szakember.

Ez nem Spárta!

Persze ez mind nem azt jelenti, hogy akkor járunk el optimálisan, ha ridegtartásban tartjuk a gyerekeinket, csak jó lenne arra is gondolni a napi apró döntéseknél, hogy hosszú távon mivel tudjuk őket jobban támogatni. És ez nem jelenti azt, hogy mindig minden pillanatban annak jegyében kell cselekednünk, hogy – az életre edzett kis spártai katona legyen belőlük, de az fontos, hogy finoman, szépen terelgetve őket megtanítsunk nekik bizonyos dolgokat, amiket más nem fog neki megtanítani az életben.Kapcsolódó cikkeink gyereknevelés témában:

Forrás: Kismama magazin