Mikor “kell” díszíteni a fát?
Amikor gyerek voltam, apukám minden évben december 24-én délután elvitt sétálni, hogy megszámoljuk a karácsonyfákat az ablakokban. Mire hazaértünk, besötétedett, és ott várt a nappaliban a gyönyörű, feldíszített fenyőfa, ajándékokkal alatta. Szülőként aztán én is ezt a hagyományt terveztem továbbvinni, de hamar rájöttem: esélytelen, hiszen mi a karácsonyt megelőző napokban még utazunk, és ha karácsonyi menüt is akarunk, nem szabad ennyire elaprózódnunk. Ráadásul a hosszú, sötét decemberi estéken melegséget varázsol a szobába a karácsonyfa fénye… 
“Mi is mindig advent első vasárnapján díszítjük fel a fát, és ennek egyszerű oka van. Nem, nem az, hogy nem tudunk várni, bár akár az is lehetne… – nevet Zsófi. – Nálunk három autista gyerek van, közülük kettő ADHD-s. Ez azt jelenti, hogy karácsonykor bőven elég a vendégvárás, ha mellé még fát is kéne díszíteni, annyira felpörögnének, hogy semmit se intéznénk el, még ha a sütés-főzést ki is szervezzük inkább. Rutinos, érintett anyaként már tudom: egy napra egy program nekünk bőven elég, ha nem akarunk megőrülni”.
Családi ünnep a karácsony?
Gyerekként az egész rokonság összejött karácsonykor, előfordult, hogy nyolcan-tízen is ültünk a fa körül. Az én fejemben a karácsony egyfajta vidám forgataggá alakult, ahol sokan vagyunk jelen – elvégre társasjátékozni, kártyázni, legózni úgy a legjobb móka, nem ketten-hárman. A nagyszülők, nagynénik, nagybácsik aztán sorban meghaltak, és nem születtek újabb gyerekek, mi pedig egyszülős család vagyunk: rém unalmas volna ketten karácsonyozni, ezért egyértelmű, hogy barátsággal pótoljuk a vérség hiányát. Jönnek azok a hasonszőrű barátok, akik szinten kevesen vannak, vagy épp távol él a család: a szeretet ünnepe remek alkalom arra, hogy összejöjjünk.
“Tíz éve élek külföldön, a vendéglátásban dolgozom. Nem tudok minden évben hazautazni karácsonykor, így időről időre elvállalom ilyenkor az ünnepi műszakot – számol be a helyzetéről Máté. – Fantasztikus, amikor aztán az itteni barátokkal, kollégákkal utána összejövünk, és tartunk egy jó kis közös bulit. Beszélgetünk, sütünk-főzünk, megajándékozzuk egymást… hiába vagyok itt tíz éve, az utóbbi időben jöttem rá, hogy sokkal bensőségesebb és őszintébb így az ünnep, mint amikor otthon az egymás iránt érdektelen rokonok karácsony szenteste passzív-agresszív üzemmódban nyírják egymást. Két éve a kollégákkal éjféli misére is mindig elmegyünk, ami otthon, a cinikus ateista családomban elképzelhetetlen volt…”
Illik meggebedni?
Halványan dereng, hogy annak idején állandó sürgés-forgással telt a karácsony: ment a verseny, mi kerül az asztalra. Különleges menük (selymes gesztenyekrémleves pirított mandulával, narancsos-kacsamell vörösboros áfonyaszósszal…), mindez ipari mennyiségben. A végén aztán a háziasszony délután 5-től már csak hörögni tudott a fáradtságtól, miközben vizenyős tekintettel bámult a semmibe – másnapra pedig garantáltan le is betegedett a kimerültségtől.
Smiling female friends posing for selfie with bow over their heads during holiday party in home
“Mi lazára vesszük a figurát. Három kisgyerekkel egyszerű ételeket készítünk: kaszinótojást, pontyot franciasalátával, rántott húst rizzsel, kókuszgolyót, csokipudingot, muffint… a bejglit pedig rendeljük a helyi pékségből – vallja be Edit, kissé félve attól, hogy meglincselik a “lustasága” miatt. “Nem vetem meg persze azokat sem, akik az egész menüt étteremből hozatják, elvégre ez a nap inkább szóljon a pihenésről, a spirituális átszellemülésről és a szeretteinkkel töltött időről, mint a gürcölésről a konyhában” – teszi hozzá.
Nagy a baj, ha keverednek a hagyományok?
Ismerek egy anyát, aki nem engedi, hogy a gyereke karácsonyi filmeket nézzen, mert Amerikában a Mikulás jön karácsonykor, nem a Jézuska – hát miféle üzenet ez egy tisztességes keresztyén gyerek számára? A neopogányok persze már magán a Mikuláson is fintorognának a Fény ünnepe kapcsán, míg a neoprotestánsok többségének az nem tetszik, hogy Jézus karakterét infantilizálja, kommercializálja a hagyomány. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a Hannuka idén karácsonyra esik…
Én azt gondolom, hogy ha a gyerek tisztában van a különféle kultúrák, népek és vallások hitrendszerével, az nem káoszt teremt a fejében, hanem épp ellenkezőleg: nyitott, széles látókörű, toleráns, gondolkodó ember lesz belőle. És akkor tudni fogja: nem mi vagyunk a hagyományért, hanem a hagyomány van értünk – és mi azokat bármikor alakíthatjuk, formálhatjuk, hogy azok a merev szokásrendszerek helyett a mai lelkiségünket tükrözzék…
Kapcsolódó cikkek
