Baba

Készüljünk a szoptatásra!

Csak mellre kell tenni, és kész! Évmilliók sora csiszolta tökéletesre az anyai ösztönöket és a baba veleszületett képességeit. Manapság mégsem olyan könnyű szoptatni. Még erre is készülni kell, mint valami vizsgára?
2008. Január 28.

Igaz, szülés előtt állóknak még maga a szülés a legizgalmasabb, legérdekesebb téma, és a szoptatás meglehetősen háttérbe szorul. Miért is kellene ezzel foglalkozni? Vajon mi az, ami zavart kelt ebben az ősidők óta tökéletesen működő rendszerben, amely lehetővé tette az emberi faj fennmaradását évmilliók változó körülményei közepette? Minek köszönhető, hogy a szülészetek többségéről úgy viszik haza az újszülöttet, hogy már kapott tápszeres pótlást, cukros vizet vagy teát? Miért nem sikerül a szoptatás sok olyan édesanyának sem, aki minden tőle telhetőt elkövetett a sikerért?

Készülj fel a szoptatásra!

Nos, manapság meglehetősen bonyolult világban élünk az “ősi” időkhöz képest. Amíg még nem létezett a civilizáció a mai értelemben és formában, nemigen voltak választási lehetőségek, aki azt akarta, hogy csecsemője életben is maradjon, nem tehetett mást, csak azt, amit a többi körülötte élő nőtől látott. Szoptatott és szoptatott, hogy gyarapodjon és hízzon az apróság, és legyenek tartalékai a későbbi, elkerülhetetlen szűkös napokra, nem rakta le, és nem hagyta ott sehol még éjszaka sem, mert akkor kihűlhetett, vagy ragadozók zsákmányává válhatott volna. Ha sírt, nem volt kérdés, hogy megvigasztalja-e, hiszen a hangos bömbölés veszélyes állatokat, ellenséget csalhatott volna a közelbe.

Ma már a szülők számára egyáltalán nem magától értetődőek ezek a dolgok. A csecsemőmérleg, a gyarapodás, a grammokban mért anyatej sok válságot és aggodalmat indít útjára, többnyire minden ok nélkül. Inkább letenni szokás a kisbabát, mint magunkon hordozni, az anya teste helyett biztonságosabbnak vélik az inkubátor fűthető műanyag dobozát, és bizony, ahogy a jólét növekszik, megszületik a külön gyerekszoba, amellyel mintha kissé túl korán kezdetét venné az önállóságra nevelés. Mi köze mindennek a szoptatáshoz? Nagyon is sok! Lássuk csak, miért!

3 dolog, amit minden anyának tudnia kellene

1. Az anyatej a kereslet-kínálat törvényei szerint termelődik. Ez azt jelenti, hogy minél gyakrabban van mellen, és minél hatékonyabban szopik a csecsemő, annál több tej termelődik. (Ugyanez a fejésre is igaz!) Az anyatejjel nem lehet takarékoskodni. Ha kihagyunk egy szoptatást, hogy a következő alkalomig több termelődhessen, először valóban eredményesnek tapasztaljuk ezt a megoldást, de másnapra, harmadnapra már a tejmennyiség csökkenését eredményezi. Az egészséges, élénk csecsemőt mindannyiszor érdemes mellre tenni, ahányszor szopási igényét kereső fej- és szájmozgásával, az első hetekben ökle szopizásával jelzi.

2. A hat hónaposnál fiatalabb csecsemőnek kizárólag anyatejre van szüksége, egészséges fejlődését ez szolgálja legjobban. Vajon józan ésszel helyeselhető gyakorlatnak tűnik, hogy az újszülött a kórházban előbb találkozik egy idegen faj tejével (a tehéntejből készülő tápszerrel), minta a saját édesanyjáéval? Ha az újszülöttnek már a szülés utáni két-három napban nagy mennyiségű tejre volna szüksége, vagyis többre, mint amit édesanyja termel ezekben a napokban, akkor valószínűleg lenne is annyi tej, különben már rég kipusztult volna az emberi faj. A kizárólagos szoptatás azt jelenti, hogy vízre, teára sincs szüksége a babának. Az anyatej étel és ital egyszerre.

3. Az anya és a csecsemő különválasztása és a szoptatás, illetve az anyatej helyettesítése (tápszerrel, cumival) hátrányos a szoptatás szempontjából, különösen akkor, ha ez az első hat hét során történik. Ha már jól belejött a szoptatásba a baba-mama páros, valamivel nagyobb a mozgástér.

A legjobb felkészülési módszer a szoptatásra

Sok kórházban szerveznek szülésre felkészítő tanfolyamokat. Ezeken általában szó esik a szoptatásról, de csak nagyon röviden. A területi védőnők lehetőségei valójában sokkal jobbak ezen a téren, hiszen rendszeresen tartják a kapcsolatot a kismamákkal a babavárás idején. Legkésőbb a szülés előtti utolsó találkozás során beszélgetnek személyesen a kismamával a szoptatásról, de ott, ahol igazán komolyan veszik ezt a feladatot, csoportos találkozókat is szerveznek. Ekkor már hosszabb beszélgetésre is alkalom nyílik.

Van, ahol szoptatásról szóló filmet is megnéznek együtt, máshol szoptató édesanyákat hívnak el beszélgetni, akad, ahol játék babákkal gyakorolják a szoptatási testhelyzeteket. A legjobb felkészülési módszer valószínűleg az, ha a kismama szoptatós baba-mama csoportba látogat el. Oda ugyan elvileg babával együtt várják az édesanyákat, de a lényeg éppen az, hogy már a terhesség idején is láthassunk közelről szoptató nőt, és hallgathassuk, milyen témák, nehézségek és örömök kerülnek szóba.

A legfontosabb mégis az, hogy egy ilyen csoporttalálkozó alkalmával közvetlen tapasztalatokat lehet gyűjteni arról, milyen egy normális kisbaba viselkedése, hogyan válaszol jelzéseire az édesanyja (egyáltalán miféle babajelzések léteznek), és sokkal több fontos gyakorlati kérdés szóba kerül teljesen magától, mint bármelyik tanfolyamon. Megkérdezheti a kismama a többi édesanyától, milyen tapasztalatokat szereztek az első időkben otthon és a kórházban, mi okozott nehézséget és miért.

La Leche Liga

A La Leche Liga…(ejtsd: lá leccse) olyan nemzetközi szervezet, amely saját szoptatási tapasztalattal is rendelkező édesanyákból áll. Egységes elgondolások, javaslatok alapján segítik önkéntes tanácsadással és szoptatós baba-mama csoportokkal az anyákat.

További információk és írások: www.lll.hu

A legfontosabb tudnivalók a kisbabáról

Ő társas lénynek született! Nem magányra és zavartalanságra van szüksége, hanem szülei, testvérei társaságára, érintésekre, simogatásra, testközelségre. Megijesztheti, ha egyedül hagyják. Nem azért sír, hogy szüleit terrorizálja és kiharcolja önnön elkényeztetését.

Újszülöttkorban normális jelenség tehát, ha a szopások hosszú ideig (akár egy-másfél óra hosszat) tartanak, de fontos, hogy a kezdetén 15-20 percig hatékonyan, folyamatosan szopjon a baba.

3 dolog, amit NE tegyünk a felkészülés során!

Bimbóedzés

Sokak szerint azzal tudjuk a legsikeresebben elkerülni a mellbimbó kisebesedését, érzékennyé válását, ha durva törülközővel, egyesek szerint fogkefével dörzsöljük. Ezt senkinek sem javasoljuk, mert tökéletesen hatástalan, azonkívül feleslegesen okoz fájdalmat és sérülést. Edzés helyett arra érdemes majd odafigyelni, hogy a kisbaba jól kapja be a mellbimbót, helyes testhelyzetben szopjon (a bimbóudvar nagy része a szájban, a baba egész testével édesanyja felé fordul, a popsija nem lóg lefelé, hanem nagyjából a testével egy vonalban van, legalábbis az első időkben).

Így legfeljebb kezdeti érzékenységre számíthatunk. A súlyos sérülés, erősödő fájdalom nem velejárója a szoptatásnak, keressünk segítséget!

A befelé forduló bimbó kifelé húzogatása

Terhesség alatt és szülés után a szokásosnál rugalmasabbá válik a mellbimbó. A befelé fordulást kötőszöveti letapadás okozza. Amikor szopni kezd a baba, kifelé fordítja, vagy ha ez nem így történne, mellszívóval előfejhetünk egy picit, majd utána kerülhet mellre a kicsi. Szülés előtti piszkálásra, húzogatásra nincs szükség, egyesek szerint ez akár idő előtti fájásokat, sérülést is okozhat.

Bimbókiemelő viselése

Lapos mellbimbó kiemelésére javasolják már a babavárás idején. Hatékonyságát nem igazolták a vizsgálatok. Kevésbé káros, mint az eddig említett két módszer, de hajlamosíthat a gombás fertőzésre, mert nem szellőzik eléggé a bimbó. A legjobb bimbókiemelő a csecsemő szopása, feltéve, ha nem zavarjuk meg a szopástechnikáját bimbóvédővel, cumival, és csak édesanyja mellével találkozik, zavaró tényezőkkel nem.

Mi az, ami a legjobb előkészítés ellenére is nehézségeket okozhat?

Kórházválasztás

Igaz ugyan, hogy a szoptatási problémák megoldására bármikor van esély, ám az is tény, hogy az ideális kezdés, az első héten kapott szakszerű támogatás sok bajt és nehézséget megelőzhet. Ezért érdemes bababarát kórházat választani, vagy olyat, amelyikben biztosítják a szoptatás sikere szempontjából alapvető tényezőket: lehetőség van szoptatásra és testkontaktusra a szülőszobában, a babát nem viszik el a megfigyelési időszak során, a későbbiekben együtt maradhat az anya a babával nap huszonnégy órájában, a szoptatásban hatékonyan segíteni tudnak a csecsemősök vagy a védőnő.

Fontos, hogy rákérdezzünk, hány csecsemő megy haza úgy, hogy kizárólag szopik. A hetven százalék alatti arány már erősen megkérdőjelezi, hogy az osztályon valóban hatékonyan támogatják-e a szoptatást! Ezekről a kérdésekről részletes információ található a Hol jó szülni? című könyvben.

Sok ellentétes információ

Hiába követ el a kórház mindent a szoptatás sikere érdekében, cseppet sem lényegtelen, mit tud ehhez hozzátenni a területi védőnő és a házi gyermekorvos. Szerintük az igény szerinti szoptatás csak divat? Jobb rendszerhez szoktatni a babát? Ha túl mohó, sokat bukik, egy kis tápszerrel kell megetetni szoptatás előtt? Nos, ha a többi anyukától úgy halljuk, sűrűn elhangzanak ezek a javaslatok, akkor jobb más szakembert keresni, persze ha van egyáltalán választási lehetőségünk. A védőnők és gyermekorvosok részt vehetnek szoptatással kapcsolatos továbbképzésen, s a körzet szoptatási arányain általában látszik is, hogy ez megtörtént-e valóban.

Kéretlen tanácsadók

Ahogy a focihoz, úgy általában a szoptatáshoz is mindenki ért. Ezért a legtöbb édesanya számíthat arra, hogy jóformán mindenki véleményt nyilvánít és tanácsokat ad majd a szoptatás alatt. Ez önmagában nem baj, mert sok érdekességre fény derülhet, ha vissza is kérdezünk: mennyi ideig szoptatta az illető kizárólag a gyerekeit? Vannak-e egyáltalán saját tapasztalatai a témáról? Ha a visszakérdezésből csak sértődés támadna, elégedjünk meg a legegyszerűbb megoldással: egyik fülünkön be, a másikon ki.

Akit viszont nem stresszel és idegesít a sok beleszólás, és kellően magabiztos, nyugodt szívvel mesélhet saját tapasztalatairól viszonzásképpen.

Lelki mélypontok

Ilyesmire, ha különböző okokból is, szinte minden édesanya számíthat. Hol a szülés utáni sírós napok, hol egy családi összezördülés, hol a túlzott kimerültség vagy a nagyobb gyerekekkel kapcsolatos nehézségek okoznak rossz napokat. Ilyenkor a tejtermelődés is csökkenhet, illetve nehézségek adódhatnak a tejleadó reflex működése körül, ez a reflex ugyanis stressz hatására gátlás alá kerül. Pánikra semmi ok, a megnyugvással együtt a tej is visszatér. Pótolni nem kell, csak gyakrabban szoptatni, segíthet a meleg fürdő és a meleg borogatás.

Mit kell előre beszerezni a szoptatás érdekében?

Jóformán semmit. Hasznát vehetjük olyan hálóingnek, kétrészes pizsamának, amelyben könnyű szoptatni. Ha a kézi fejés nem megy, beszerezhetünk egy mellszívót is, erre azonban nincs feltétlenül szükség. Ha mégis, akkor olyan modellt vásároljunk, amelyet előzőleg kipróbálhattunk a védőnőnél vagy ismerős mamánál.

A melltartó, melltartóbetét használata a szülés utáni hetekben akár árthat is. Az érzékeny bimbónak jobb, ha szellőzik, a melltartó szoríthatja a hónalj felé eső vagy a mellbimbó alatti tejcsatornákat. A kicsepegő tejet inkább összehajtott textilpelussal fogjuk fel.

Gyors internetes információforrások, ha baj van

www.lll.hu szoptatással, babás életmóddal kapcsolatos javaslatok, információk baba-mama csoportokról és tanácsadókról

www.szoptatasert.hu fotókkal, oktatóanyaggal illusztrált oldal problémás helyzetek megoldására

www.szoptatasportal.hu aktuális tudományos információk a szoptatásról, inkább szakmai, mint gyakorlati kérdésekkel

Guóth-Gumberger – Hormann: Szoptatás. Részletes információk minden felmerülő kérdésről színes képekkel

Willian Sears: Éjszakai gondoskodás. Hogyan altassuk el a kisbabát anélkül, hogy sírni hagynánk, és mit tegyünk, ha felébred?

A Kismama babakonyhája. Szakácskönyv színes ételfotókkal a baba táplálásról és a családi konyháról a Kismama legjobb receptjeivel

Valamint:

M. Klaus – Ph. Klaus: A csodálatos csecsemő

Desmond Morris: Babafigyelőben. Park Kiadó

Forrás: Kismama magazin