Szoptassunk a baba igénye szerint!
A tanácsadók jót akarnak – ám sajnos nem mindig érik el a céljukat, sőt sokszor rontanak a helyzeten. A szoptató anya szervezete és a szopó kisbaba nagyon érzékeny a változásokra, ezért akár csak egy rossz tanács megfogadása is olyan nehézségeket okozhat, amelyeket több hetes küzdelem árán lehet megszüntetni – ha az anya elég kitartó, és megtalálja a megfelelő segítséget. Lássuk a leggyakoribb – és legrosszabb tanácsokat.
1. Ne szoptass túl hosszan és túl gyakran, mert kisebesedik a melled!
Valójában nem a hosszú szoptatás miatti “felázás” okozza a mellbimbó sérüléseit, sokkal inkább az, hogy a baba nem kapja be elég mélyen a mellet, és csak a bimbót szívja. Akár néhány ilyen alkalom is elég ahhoz, hogy érzékennyé, sebessé váljon a bőr. Ilyenkor nem segít a szoptatás idejének korlátozása. A rövid ideig tartó, ritka szoptatás viszont oda vezethet, hogy a baba nem jut elég tejhez, a mell pedig ingerhez, noha ez a bőséges tejtermeléshez szükséges lenne. A kicsi pótlást kap, elindul az ördögi kör, amely a tejmennyiség jelentős csökkenéséhez, végül a nagyon korai elválasztáshoz vezet.
2. Attól lesz több tejed, ha sokat iszol, eszel, és sokat pihensz!
Az erőltetett ivás nemhogy használna, de még árthat is a tejtermelésnek. Testünk sokkal bonyolultabb annál, hogy az “itt bemegy – ott kijön” elve érvényesüljön. A hormonális szabályozás éppen ellentétesen válaszol erre a “beavatkozásra”, mint ahogy józan paraszti ésszel gondolnánk. A sok evés pedig nem vezet máshoz, mint a hízáshoz. A női test még szegényes táplálékfelvétel mellett is képes elegendő tejet termelni. A pihenés sem segít önmagában a tejtermelésen, bár való igaz, a pihent, kiegyensúlyozott anyának könnyebben megy a szoptatás.
3. Minden szoptatás után üresre kell fejni a melled!
Igény szerinti szoptatás esetén nincs szükség rendszeres fejésre. Az is kérdés, hogy ha azt mondjuk: “minden szoptatás után”, vajon mit csináljunk, amikor az újszülött fél órával az előző evés után ismét jelentkezik? A szoptatás és a fejés összefolyik. Ilyenkor fordul elő, hogy az anya – mivel úgy érzi, hogy a kifejt mellben már nincs semmi -, a tejet azon frissiben odaadja a babának, cumisüvegből. És mit értünk azon, hogy “üresre”?
A mell soha nem lesz üres, hiszen a tej folyamatosan termelődik. Ha arra törekszünk, hogy az utolsó cseppig fejjünk, azzal jelentős tejtúltermelést is előidézhetünk. A túl bőséges tejtermelés az anyának is kényelmetlen, és a baba számára sem előnyös. Ha már elkezdte a rendszeres fejést, de fárasztónak tartja, csak fokozatosan hagyja abba, nehogy túltelítődjön a melle, és emiatt jelentősen csökkenjen a tej mennyisége!
4. Három/négy óránként szoptass, különben soha nem tanul rendet a gyerek.
A csecsemőnek nem az a feladata, hogy rendet tanuljon. Éppen elég dolga van azzal, hogy alkalmazkodjon a külvilághoz. Az első napokban még épphogy cseresznye nagyságú a baba gyomra, hogy várhatnánk el, hogy ilyen kis mennyiségű táplálékkal (folyadékkal) kibírja három órán keresztül? Ám az újszülöttkort “kinőve” sem alkalmas minden apróság szervezete arra, hogy három órát várjon a következő etetésre: az emésztés irama és az emberi tej összetétele gyakoribb táplálkozásra készteti. Arról nem is beszélve, hogy a szopás számára nem csak evést jelent, hanem az érzelmi biztonságot is így kapja meg. Ezt a feltöltődést végképp lehetetlen órára beprogramozni…
A három-négy óránkénti szoptatás sok nő esetében kevés a megfelelő mennyiségű tej termelődéséhez, így legtöbbször éppen ez a túl korai kiegészítés és elválasztás oka.
5. Két szoptatás közt adj neki teát!
A “teáztatás” az egyik legmakacsabb tévhit, amely a múltból ránk maradt. Az újszülött meglehetősen bőséges folyadéktartalékokkal jön világra, ha engedik gyakran szopni, akkor a kis mennyiségű kolosztrum is elegendő arra, hogy szomját oltsa. Amikor belövell a tej, még tudományos alapokon is elég nehéz megmagyarázni, hogy vajon miért lenne szükség folyadékpótlásra. Az anyatej táplálék és egyben szomjoltó is. Ha a kicsi szomjas, mellre kell tenni.
A teáztatással egy sor fölösleges kockázat jelenik meg a baba életében:
– értékes anyatej helyett értéktelen (sőt, néha veszélyes) folyadékot kap;
– csökken az étvágya és a szopási kedve, ezért csökkenhet az anyatej mennyisége;
– a cumisüveg miatt megváltozhat a szopási módszere: rosszul kap rá a mellre, csak szívogatja, majd kilöki. A baba éhen marad, a mellbimbó megsérülhet.
– rászokik a cumisüvegre, később nehéz lesz leszoktatni;
– a teában és a cumin elszaporodó kórokozók megbetegíthetik a babát, de mindenképpen befolyásolják a bélflóráját.
6. Ha nem elég feszes a melled, várj a szoptatással, amíg meg nem telik!
Természetes folyamat, hogy a mellek első hetekben tapasztalt feszessége elmúlik. Ha beáll a kereslet-kínálat megfelelő aránya, megszűnik a túltermelés. A feszességért különben sem csak a tej mennyisége felelős, hanem a szülés utáni időszakban fellépő átmeneti ödéma is. Az első hónap vége felé ez jelentősen csökken – de tejünk továbbra is lesz elég. Ha két szoptatás között húzzuk az időt, éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Lehet, hogy az adott szoptatáshoz több tej áll majd a baba rendelkezésére, de a másnap-harmadnap már hiába várjuk ezt az eredményt: szervezetünk a tejtermelés csökkentésével válaszol a ritkább szoptatásra.
7. Ha gyógyszert szedsz, nem szoptathatsz!
Sajnos sok baba szoptatása bukik meg ezen a ponton! A szoptatás és a gyógyszerszedés többnyire összeegyeztethető. A kezelőorvos alaposságán múlik, hogy megkeresi-e a megfelelő gyógyszert vagy kezelési módot az anya számára, és felvilágosítja-e arról, hogy a szoptatás abbahagyása vagy az anya gyógyszerszedése jelent-e nagyobb kockázatot a baba számára.
8. Ha sír, biztosan éhes – pótlást kell neki adni!
A kisbabák rengeteg dolog miatt sírhatnak, nem kell azonnal az éhezésre gondolni. Az éhezés jele nem pusztán a sírás. Ha a csecsemő gyarapszik, naponta legalább öt pisis pelusa van, és az első hat hétben napi több kakis pelenkát is találunk, szinte biztos, hogy nem az éhség miatt sír. A gyakoribb szoptatástól néhány nap múlva erőteljesen beindul a tejtermelés. Az indokolatlanul adott pótlás hatására viszont csökken a tej mennyisége. Ezenkívül az 5. pontban felsorolt veszélyekkel is számolnunk kell.
9. Egy ekkora gyereknek már muszáj valami mást is ennie!
Az “ekkora” jelzőt sajnos a mai napig sokan a három-négy hónapos babákra értik. A csecsemőknek fél évig nincs szükségük az anyatejen kívül másra, de sokan még féléves kor után is csak kóstolgatnak, akár hónapokig. Az anyatej kielégíti táplálék- és folyadékigényüket. Az egyéb ételek erőszakos bevezetése (a gyerek tömése, kiéheztetése) későbbi táplálkozási problémákhoz vezethet.
10. Válaszd el, ez a tej már nem ér semmit!
Az anyatej összetétele folyamatosan változik, de értéke a gyerek szempontjából állandó marad. Mindig fontos tápanyagokat, ásványi sókat, vitaminokat és immunanyagokat tartalmaz. A szopás ráadásul a gyereknek és az anyának egyaránt fontos érzelmi támaszt jelenthet. A hirtelen (és értelmetlen) elválasztás mindkettőjüket megviseli. Az elválasztásnak sok elfogadható oka lehet (például súlyos betegség, halaszthatatlan és a babára káros orvosi vagy gyógyszeres kezelés, az anya túlterheltsége), de az anyatej minőségi romlására hivatkozni semmiképpen sem tisztességes dolog.
Kapcsolódó cikkeink szoptatás témában:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
