“Nyolc éves koromban lettem nagynéni” – kezdi Kara Clark a todaysmama.com-on megjelent cikkében. “Alkohollal törölgettem a köldökcsonkját (igen, ez még a 90-es évek), pelenkát cseréltem, fotóalbumba rendeztem a közös képeinket, amelyek egy 3 napos utazás emlékeit örökítették meg, amikor megismertem az unokaöcsémet. Meg akartam mutatni és mindenkinek el akartam mondani, hogy nagynéni vagyok!
Most, néhány évtizeddel később is kijelenthetem, hogy nagyszerű dolog nagynéninek lenni. Ez az identitásom alapvető része, azt jelenti számomra, hogy szeretem és gondoskodom róla, még ha nem is a saját gyerekem.
Az egyik legmenőbb tanulmány, amit valaha olvastam leírja, hogy a nőknek egy csecsemő olyan, mint a drog, nem csak az anyák kapcsolódnak ösztönösen a babákhoz. A kutatás azt vizsgálta, hogy az újszülött illata milyen hatással van a nőkre. A felkért 30 nő fele már anya volt, másik felüknek nem volt gyermeke. De az újszülött illata mindkét csoportra ugyanolyan hatást gyakorolt: mint a drog, úgy hatott a vizsgált nőkre.
Ez alól a nagynénik sem kivételek.
Egy nagynéni szeret és gondoskodik, szülői kötelezettség nélkül. Barát, példa, bizalmas. Időnként pótolja azokat a hiányosságokat, amit a szülők épp nem tudnak megadni.
Most, hogy már én is anya vagyok és időnként szükségem van egy kis egyedüllétre, még jobban tudom értékelni, mit is jelent egy nagynéni a háznál. Boldogan odaadom a gyerekemet a nővéremnek, mert korlátlanul szereti, törődik vele, gondoskodik róla. Nem úgy csinál mindent, mint én, nem pont olyan szülő, mint én, de tudom, hogy megtenne érte bármit. Mert ő a nagynénje.”
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
