Szakértők szerint az a legideálisabb, ha a gyermekünket 1 és 3 éves kora között szoktatjuk le a cumiról, azonban néhány orvos javasolhat korábbi időpontot is, főleg ha gyermekünk gyakori fülgyulladástól szenved. Ha a baba koraszülött, a gyermekorvosok szerint ideálisabb az eredetileg kiírt születési időponthoz képest számolni a 12 hónapot és elkezdeni a leszoktatást.
Néhány kutatást azt mutatja, hogy azok a gyerekek, akik három éves koruk után is cumiznak, hajlamosabbak a fogproblémákra. Arra nincsen azonban szilárd bizonyíték, miszerint a cumi hozzájárulhat beszédproblémák vagy szoptatási gondok kialakulásához.
Ha úgy érezzük, gyermekünk készen áll rá, és mi is felkészültnek érezzük magunkat a leszoktatás kezdete utáni nehezebb napokra, elkezdhetjük a folyamatot.
Mikor érdemes elkezdeni a leszoktatást?
Az Amerikai Gyermekorvosi Akadémia nem rendelkezik ugyan egy jól meghatározott ajánlott életkorral, ami a cumiról való leszokást illeti, a legtöbb szakértő azonban 1 és 3 éves kor közötti időpontot javasolja. Vannak azonban bizonyos tényezők, amelyeket érdemes figyelembe venni az időpont kiválasztásánál. Lehetnek előnyei annak, ha közelebb esik az első születésnaphoz, ugyanis ennyi idő alatt a szopizási szokás meg nem rögzül annyira az agyban. A babáknál a tárgyállandóság 9 és 12 hónapos kor között alakul ki, azaz ekkor kezdenek el bizonyos tárgyakhoz kötődni, emlékeznek a dolgokra, és akkor is akarják azokat, ha nem látják. Ezután az időpont után már lényegesen nehezebb leszoktatni a babát a cumiról.Hasonló okokból, 3 éves kor körül is nehezebb lehet a leszoktatás, ugyanis eddigre a szokás már nagyon beidegződik. Azonban egy idősebb gyermek jobban képes megérteni, ha elmagyarázzuk, mi történik, és könnyebben megtaníthatjuk neki, hogyan nyugtassa meg magát a cumi nélkül.
Miért is szükséges a leszoktatás?
Néhány tanulmány szerint, ha a gyermek 3 éves kora után is cumizik még, az hozzájárulhat a fogak szabálytalan növekedéséhez, amely miatt később fogszabályzóra lehet szüksége. A két leggyakoribb fogászati rendellenesség ilyen esetben a nyitott harapás (amikor a felső és az alsó fogsor már akkor sem ér össze, ha a gyermek harap) és a keresztharapás (amikor a felső fogsor fogait takarják az alsó fogsor fogai). Ha úgy érezzük, hogy későn láttunk neki a leszoktatásnak, és nem vagyunk biztosak benne, a cumi befolyásolta-e gyermekünk fogsorának fejlődését, érdemes egy gyermekfogorvossal konzultálni.Ha a baba elmúlt 9 hónapos, és gyakori nála a fülgyulladás, ez egy másik jele lehet annak, hogy ideje lehet leszokni a cumiról. Egy 2003-as kanadai tanulmány szerint a cumizás a 3 év alatti gyermekek között ugyanis növelheti a középfül-gyulladás kialakulásának kockázatát.A szülők néha tartanak attól, hogy a cumi hozzájárulhat beszédproblémák kialakulásához, azonban semmilyen bizonyíték nincs, amely összekötné a két dolgot. Egy másik gyakori aggály lehet a szülők körében, hogy a cumizás akadályozhatja a szoptatás folyamatát, ha a baba már hozzászokott a cumihoz, de ez a félelem nem megalapozott. Célszerű azonban várni a cumi bevezetésével addig, amíg a szoptatás már rutinossá válik, a szoptatás már zökkenőmentesen zajlik, a baba súlya már gyarapszik, és a kicsi hatékonyan táplálkozik anélkül, hogy az anyának fájdalmat okozna.
A tökéletes időzítés
Amikor eldöntöttük, hogy itt az ideje megválni a cumitól, érdemes belegondolni, mi is felkészültünk-e erre – az elkövetkező napok vagy hetek döcögősebbek lehetnek a megszokottnál. A gyermek talán sírni vagy kiabálni fog, több figyelmet igényel, és nem biztos, hogy akar majd egyedül játszani – új módszer kell ahhoz, hogy hatékonyan megnyugtassuk. Akkor vegyük csak el a cumit tőle, ha elég következetesnek érezzük magunkat és tudjuk, nem fogjuk visszaadni neki, ha problémásabbá is válik a helyzet.
A módszer
Négy elterjedt stratégia van, hogyan is szoktassuk le csemeténket a cumiról. Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy egyik hatékonyabb-e, mint a másik. Válasszuk azt a stratégiát, amely szerintünk legjobban illik gyermekünkhöz, és amellyel mi is tudunk azonosulni szülőként.A teljes megvonás: készítsük fel a gyermeket úgy, hogy elmagyarázzuk neki, miért kell megválni a cumitól. Ha egész nap cumizik, először hagyjuk nála a cumit például csak autózáskor és lefekvéskor, majd vegyük el tőle.A cumi kilyukasztása: ha egy lyukat vágunk a cumi hegyére, akkor már nem fogja ugyanazt az élményt adni a gyermeknek a szopizása. Adjuk neki ugyanúgy oda a cumit, amely nem lesz már olyan hatékony, így a gyermek maga fogja elhagyni.Jutalmazás: Magyarázzuk el a gyermekünknek, hogy most elvesszük tőle a cumit, de cserébe kérhet valami jutalmat. Ez lehet egy játék, vagy valamilyen különlegesebb alkalom, például egy látogatás az állatkertbe, süti sütés, vagy a kedvenc étele vacsorára. Ez a módszer azonban nem működik 12 hónapos vagy annál fiatalabb babáknál, ők ugyanis még nem képesek megérteni a jutalom fogalmát.A cumitündér látogatása: néhány szülő azt meséli a gyermekének, hogy a fogtündérhez hasonlóan létezik egy cumitündér, aki éjszaka eljön, és elviszi a cumikat, cserébe valami jutalmat hagyva. A cumitündér története a 2 évesnél idősebb gyermekeknél működik, a nagyon kicsiket csak összezavarja.
Készüljünk fel mi is
A módszertől függetlenül van négy dolog, amikre a szülőknek is oda kell figyelni, ha azt akarják, hogy minden gördülékenyen menjen.Maradjunk szilárdak a stratégiánkban: a legfontosabb a következetesség. Ha egyszer elvesszük a cumit, majd visszaadjuk, azzal csak megnehezítjük a helyzetet. Fontos az is, hogy mindkét szülőnek ugyanazért a célért kell dolgoznia. Egy esetben azonban tanácsos visszaadni a cumit: ha a kisgyerek helyette az ujját kezdi el szopni, ugyanis erről leszoktatni még nehezebb. Ez esetben célszerű pár hónap múlva újra megpróbálni a cumiról való leszoktatást.Legyen egyszerű, érthető az üzenet: például valahogy így – “Holnaptól megszabadulunk a cumitól és úgy gondoltam, ezt neked is tudnod kellene.” Ennyi. Nem kell részletesen megindokolni, már csak azért sem, mert a kicsik még nem értik meg a bonyolult magyarázatokat.Maradjunk nyugodtak: legyen a hangunk higgadt és tárgyilagos. Ha a gyermekünk dühös lesz, ismerjük fel az érzéseit és mondjuk is neki el ezeket, például: “Tudom, hogy hiányzik neked a cumi”, vagy “Ez most nehéz neked”. Soha ne vegyük el azonban a cumit büntetésként, de ha nem használja azt magától, dicsérjük meg – ez pozitív megerősítés, amely segíti a kívánt viselkedésforma rögzülését.Készüljünk fel más megnyugtatási módszerekkel: ha a gyermek sír, kiabál, követeli a cumiját, vagy nem akar egyedül játszani, találjunk ki más módot, hogy megnyugtassuk. Ez lehet egy olyan megnyugtató tevékenység, amit lefekvéskor is csinálunk vagy amikor máskor a cumiért nyúlna – egy hátsimogatás, egy mese, közös fekvés, ölelés, vagy mély levegővétel. Adhatunk esetleg gyermekünknek más megnyugtató tárgyat is – egy kispárnát, törölközőt, plüssállatot. Némely szülő aggódik, hogy innentől kezdve mindig együtt kell aludnia gyermekével, azonban ne feledjük, hogy a nagyobb megnyugtatásra való igény csak ideiglenes.(Cikk forrása: nytimes.com)Kapcsolódó írásaink:
Kapcsolódó cikkek
