Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy napjainkban majdnem minden felnőtt képernyőideje hosszabb a kelleténél, amivel akarva-akaratlanul példát mutat a gyerekeknek is. A kisebbek még nem tudják szétválasztani, hogy a szülők munkavégzés céljából vagy szórakozásból „kütyüznek”, azt azonban hamar megállapítják, hogy ha anya és apa ennyire sok időt fordít erre, akkor az csakis jó lehet.
Dr. Konok Veronika pszichológus, az ELTE Etológiai Tanszékén működő Alfa Generáció Labor társalapítóját kérdeztük arról, miként hat a gyerekekre, ha azt látják, hogy a körülöttük élő felnőttek kezéhez már-már hozzánőttek az okoseszközök.
Vannak olyan nyilvánvaló helyzetek, amelyek ellen nem tudunk tenni, például ha valaki otthonról dolgozik számítógépen, laptopon vagy tableten, a szakértő szerint inkább arra kellene a mostaninál jobban odafigyelni nekünk, szülőknek, hogy amikor nem muszáj, akkor ne használjunk túl sokat az okoseszközöket a gyerekek előtt.
„A közösségi oldalak bejegyzéseit, az ott fel-felbukkanó videókat vagy híreket sokan észrevétlenül is rettentő hosszú ideig böngészik, mert egyszerűen beszippantják az embert. Pedig ez lenne az a képernyőhasználat, amit jó lenne minimálisra visszaszorítani akkor, amikor a gyerekekkel vagyunk” – kezdi az alfa generációt jól ismerő pszichológus.
Rám figyelsz, vagy a mobilra?
Az, hogy mennyi időt szánunk okoseszköz-használatra a gyerekek előtt, egyrészt a példamutatás miatt fontos, másrészt azért is, mert igen erőteljesen befolyásolja a szülő-gyerek kapcsolatot is.
A technoferenciának nevezett jelenség lényege, hogy a digitális eszközök használata vagy már a puszta jelenléte is megzavarja a társas kapcsolatokat. Kutatások is bizonyítják, hogy ez olyan szinten működik, hogy már attól, hogy a közelben volt egy telefon, két ember beszélgetése kevésbé mélyült el, és kevésbé érezték egymással szemben a bizalmat, a közösséget. Ilyenkor könnyebben elkalandoznak a gondolatok, és a figyelem is osztottá válik, különösen akkor, ha közben érkeznek a mobilra az üzenetek és a különféle értesítések. Az egymásra figyelés sajnos nemcsak a felnőttek között szenved csorbát a mobiltelefon jelenlétében, hanem a felnőttek és gyerekek között is.
Az egymásra figyelés és a nyitottság természetesen minden életkorban fontos a szülő-gyermek kapcsolatban, de a korai években, például a nyelvtanulás során még inkább lényeges, ennek a tanulási folyamatnak ugyanis a közös figyelmi helyzet az egyik alappillére. Azt, amit a gyerekek a világról tanulnak, többnyire társas közegben sajátítja el, ebből adódóan a szülő túlzott képernyőideje a kapcsolatuk minősége mellett a tanulási folyamatokra is kedvezőtlenül hathat.
Fotó: Getty Images – Yuliia Kaveshnikova
Az egyik kutatásunk során kiderült, hogy ha a szülő olvasott fel egy mesét a gyerekének, akkor a kicsik sokkal kreatívabbak voltak utána, mintha videón nézték volna meg ugyanazt a mesét – az, hogy a szülővel együtt, egy közös élmény során dolgozhatta fel a gyerek a mesét, még a kreativitására is hatással volt.
Konok Veronika szerint lényeges, hogy a laikusok is tudjanak az úgynevezett helyettesítési kontextusról, ami leegyszerűsítve azokat az egyébként hasznos és a testi-lelki egészségünkhöz szükséges tevékenységeket foglalja magában, amitől a képernyőhasználat veszi el az időt. Ide sorolható például az alvás, a testmozgás, az élő társas kapcsolattartás vagy a gyerekek fejlődése szempontjából különösen értékes nem digitális játék.
Ha a szülők példáját követve a gyerekek is egyre többet „kütyüznek”, a helyzet tovább romlik, hiszen akkor már nem csak a szülők figyelme fordul az okoseszközök felé a gyerekek rovására, hanem a gyerekeké is a szülőkére.
Nem a nulla az ideális képernyő-használati idő
Vagy legalábbis nem minden életkorban. A WHO ajánlása szerint 0 és 2 éves kor között valóban nem lenne szabad okoseszközöket adni a gyerekek kezébe, ezt azonban Konok Veronika a szíve szerint inkább kitolná 3 éves korig. Onnantól kezdve sem lenne szabad varázsütésre megengedőnek lennünk, a pszichológus szerint ilyenkor is inkább csak fejlesztő tartalmakat lenne szabad a kisebbeknek nézni, azokat is a szülők jelenlétében.
Ennek oka egyrészt az, hogy hihetetlenül könnyen kerülhetnek olyan oldalakra a gyerekek, amelyeken semmi keresnivalójuk nincs, másrészt azért, hogy ha bármilyen kérdés felmerül bennük, arra azonnal választ kapjanak a közelükben lévő, biztonságukra figyelő felnőttől. És hogy alakítsuk mindezt a későbbiekben?
- 2–5 éves korig: legfeljebb 1 óra/nap, szülői felügyelettel, minőségi tartalommal
- 6–12 éves korig: legfeljebb 1–2 óra/nap, tudatos használat, szabályozás
- 13 éves kortól: nincs konkrét időkorlát, de a képernyőhasználat ne menjen az alvás, a mozgás, a tanulás és a valódi társas kapcsolatok rovására
Az Alfa Generáció Labor – amely a digitális világban felnövő gyermekek (azaz az alfa generáció) fejlődését, mentális egészségét és technológiai viszonyát kutatja – az egészséges képernyőhasználati idő kapcsán tehát a mértékletességet, a tudatosságot és az életkorhoz igazított szabályokat hangsúlyozza. Legfőbb üzenete nem az, hogy „a képernyő rossz”, hanem hogy a digitális világban való egészséges működéshez szabályokra, tudatosságra és egyensúlyra van szükség.
Fotó: Getty Images – Image taken by Mayte Torres
A napi rutin védelme: nem mindegy, mikor „kütyüzik” a gyerek
Nincs mit szépíteni, a digitális eszközök használata mára a legkisebbek életének is része lett – nemcsak otthon, hanem házon kívül is: az autóban, az éttermekben vagy az orvosi várókban. Az Alfa Generáció Labor kutatásai szerint azonban nemcsak az a kérdés, mennyit használja a gyerek a képernyőt, hanem az is, hogy mikor, hogyan és mire.
A képernyőidő akkor is problémássá válhat, ha a gyerek a napi rutinok – például az étkezés, a fürdés vagy az alvás – alatt vagy helyett használja. Ezek a pillanatok ugyanis nemcsak az alapvető testi szükségletekről szólnak, hanem az önszabályozás, a kötődés és a családi kapcsolatok kialakulásának is fontos terepei.
Sokan például etetés vagy altatás közben adnak okoseszközt a gyerek kezébe, mert rövid távon hatékonynak tűnik. Konok Veronika azonban arra figyelmeztet: hosszú távon ez hátráltathatja a gyerek érzelmi szabályozásának fejlődését, és akár rosszabb önkontrollhoz is vezethet. „Ha mindig egy kütyüre támaszkodik a gyerek az érzelmi feszültségek kezelésében, nem, vagy csak részlegesen sajátítja el a szabályozási mintákat.”
Fontos, hogy amikor csökkenteni próbáljuk a képernyőhasználatot, akkor a gyerek ne maradjon élmények nélkül. A digitális eszköz ugyanis erős jutalmazó hatással vannak az agyra, így érdemes olyan alternatív programokat kínálni, amelyek hasonlóan élménydúsak: közös társasozás, osztálytársak meghívása, állatkerti séta vagy kalandpark – ezek nemcsak pótolják a digitális élményt, hanem erősítik a kapcsolatokat is.
Fotó: Getty Images – Vera Livchak
Tévénézés vs. okostelefon: van különbség
A mostani felnőttek közül sokan mondják: „Mi is tévéztünk kisgyerekként annak idején, mégsem lett a világon semmi bajunk.” A pszichológus szerint azonban a kutatások mást mutatnak. Konok Veronika elmondta, hogy a korai, túlzott mértékű tévénézés is összefügghet például figyelmi vagy nyelvi nehézségekkel, még úgy is, hogy akkoriban a kínálat és az elérhetőség is sokkal korlátozottabb volt.
A harminc-negyven évvel ezelőtti tévénézést azért sem lehet egy lapon említeni a mostani gyerekek mobilhasználatával, mert a tévét nem lehetett bárhova magunkkal vinni, míg a mai eszközök – okostelefon, tablet – állandóan kéznél vannak, és emiatt sokkal nehezebb tőlük elválni.
A szakértő álláspontja tehát továbbra is az, hogy a digitális eszközök használata önmagában nem káros – akkor válik azzá, ha nincs mellette elegendő „valódi élet”: közös programok, minőségi kapcsolatok, érzelmi jelenlét, mozgás, játék, és meglepő módon olykor unalom. A kutatások szerint azoknál a gyerekeknél, ahol rendszeres a közös családi időtöltés, jóval ritkább a problémás képernyőhasználat és a mobilfüggőség.
„Ha a fontos dolgok megvannak a gyerek életében – szeretet, figyelem, játék, napi rutin –, akkor nem lesz baj attól, ha időnként képernyőt használ. De ha ezek hiányoznak, a digitális világ könnyen pótlékká válhat.”
Egyre gyakoribb kérdés, hogy mikor kaphat egy gyerek saját mobilt. Az Alfa Labor társalapítója pozitív példaként említi a Waldorf iskolák gyakorlatát, ahol alsó tagozatban csak egyszerű, úgynevezett „buta” telefon használata megengedett, amely csak hívásra alkalmas – így a szülők és a gyerekek el tudják érni egymást, de az internetes tartalmakhoz való hozzáférés még korlátozott. Az okostelefon bevezetése pedig csak később, felső tagozat magasságában, szülői felügyelettel és szabályokkal ajánlott.
Nyitókép: Getty Images – Olga Pankova
Kapcsolódó cikkek
