A Verywellfamily.com cikke szerint kutatásokból tudjuk, hogy a csecsemő már az anyaméhben elkezd tanulni, és reagálni a világra. Egy 2015-ös tanulmány szerint 16 hetes magzatnál rögzítették legkorábban, hogy reagál a zajra – még azelőtt, hogy a fülei teljesen kifejlődtek volna. A tanulmány szerint a beszéd és az, ha az anya megérinti a terhes pocakot, közvetlenül hat a magzatra, aki többet mozoghat és rúghat ennek hatására. Az olyan külső ingerekre is reagálhatnak az anyaméhben fejlődő babák, mint a fények, az anya mozgása vagy ha például a nagyobb tesó megöleli a pocakot, és képesek megriadni, pisilni, bukfencezni. De mi a helyzet a sírással?
Ugyan nem feltétlenül tűnik annak, de a sírás igencsak összetett folyamat – a csecsemőnek a szervezete több rendszerét szükséges összekoordinálnia ehhez, beleértve az arcizmokat, a légutak működését és a légzést. A legfontosabb pedig, hogy vokalizációra is szüksége van, tehát arra, hogy valamiféle hangot is adjon. Egy 2004-es tanulmány szerint a sírásnak van nem-vokális és vokális komponense is. Amikor a csecsemő az anyaméhben tanulja a sírást, a nem-vokális részét próbálja.
A sírás egy fontos fejlődési mérföldkő, az agy, az idegrendszer, a szervezet megfelelő működésére van szükség ehhez. A sírás képessége jelzi, hogy a baba fel tud ismerni külső ingereket, fel tudja dolgozni, hogy ez az inger fenyegető-e rá nézve, tehát negatív inger, és reagálni tud az ingerre több módon: a fizikai mozgástól kezdve, a vokalizáció megkísérlésén át az agyi szenzoros tudatosságig. A baba a sírással tudja jelezni, hogy bajban van, segítségre van szüksége, tehát szó szerint egy túlélési mechanizmus.
A kérdésre, hogy tud-e sírni a csecsemő az anyaméhben, a rövid válasz az, hogy igen. Azonban a tudósok azt nem tudják, hogy milyen is pontosan ez a fajta sírás, de nem ugyanolyan, mint a születés utáni. A 2004-ben készült tanulmány, amely a babák sírásának vokális és nem-vokális komponenseit is azonosította, volt az első, amely bizonyította, hogy a csecsemő képes sírni az anyaméhben. A kutatók megfigyelték, hogy a csecsemő viselkedése az anyaméhben összefüggésben áll azzal, miként néz ki a sírás a születés után.
- Kapcsolódó: Így fejlődik a magzat
A vizsgált baba belélegzett és kinyitotta a száját, miközben a nyelvét leeresztette, majd három nagyobb lélegzetvételt mutatott. A harmadik lélegzetnél tartott egy kis szünetet a belégzés és a kilégzés között, és lecsillapodott. Tehát ahogy elképzelnénk a babát, aki nagyon rövid ideig sír. A tanulmány során legalább 10 babánál találtak bizonyítékot arra, hogy sírnak a méhben, és videót is tudtak készíteni az anyaméhen belüli sírásról. Az eredmények alapján megalkották a “neonatális sírás” kifejezést, hiszen a sírás mögött zajló folyamatok, a fizikai komponensei – ilyen a test mozgatása, a jellegzetes grimaszok és homlokráncolás, illetve a belégzés és kilégzés mintázata – ugyanazok az anyaméhben, mint a születés után, azonban van egy nagy különbség: a csecsemő a méhben még nem képes hangot adni sírás közben.
Az orvosok szerint a 20. terhességi hét környékén már adott az összes előfeltétele annak, hogy a csecsemő képes legyen a sírásra. A magzat ekkor már koordinálni tudja a légzési mozgásokat, kinyitni az állkapcsát, megremegtetni az állát, kinyújtani a nyelvét, és tud nyelni is.
Forrás: verywellfamily.com
Kapcsolódó cikkek
