Kisgyerek

Akaratlanul is átadjuk a félelmeinket a gyerekünknek

Hogyan tanulják meg a gyerekek, hogy féljenek, tartsanak azoktól a dolgoktól, amelyek ránézésre, nyilvánvalóan nem ijesztőek?
2020. November 07.
A szülő reakciójából is eltanulhatja a gyerek, hogy féljen valamitől (Fotó: Getty Images)

Például azt, hogy nagyon rossz ötlet megfogni a forró sütőt? A szülő elmagyarázhatja, hogy ez rossz ötlet, hisz veszélyesen forró. A Scientific Reportsban megjelent új tanulmány ezeknek a fenyegetéseknek a megismerésének egy másik, közvetlenebb, szótlan módját tárta fel részletesen, amelyből profitálhatunk. Azonban a Quebeci Egyetem mutatója, Marie-France Marin és munkatársainak tanulmánya azt is segít megérteni, hogyan adódhatnak át generációkon keresztül a szorongásos problémák.

Marin és csapata 83 gyermek-szülő pár bevonásával vizsgálta az úgynevezett “helyettes tanulás” folyamatát. Ez azt jelenti, hogy eltanuljuk egy másik személy tárgyakra vagy eseményekre adott reakcióját. A példánál maradva ez alapján, ha a gyermek látja, hogy a szülő elrántja a kezét, ami hozzáért a forró sütőhöz, megtanulja, hogy ezt soha ne tegye, pedig ő maga soha nem tapasztalta ezt a fájdalmat.

A kutatócsapat azt vizsgálta, ez a fajta tanulás fiziológiai szinten hogyan jelenhet meg – a félelem és a szorongás növeli a fiziológiai izgalmat (megemelkedett pulzus, vérnyomás, izzadás), ezzel készítve fel a küzdelemre vagy a menekülésre. Ehhez a bőr vezetőképességére fókuszáltak, mint az általános fiziológiai izgalom mutatójára.

Ennek mérésére a szülőkre érzékelőket tettek, és elektródákat, melyek nem fájdalmas erősségű, de kellemetlen érzetet adtak. Ezután felvételt készítettek a szülőkről, miközben egy monitoron különböző színekben felvillanó lámpát néztek. Amikor egy adott szín (piros vagy kék) villant fel, a szülő nyolc alkalomból ötször érezte a kellemetlen érzetet, de amikor egy másik szín (sárga) villant, akkor soha. Így megtanulták, hogy egy adott szín felvillanásakor számítsanak a kellemetlen érzetre, míg a másik biztonságos.

Minden gyermeknek megmutatták a saját szülőjükről készült felvételt, illetve egy olyat, amelyen egy számukra idegenen végzik ugyanazt a tesztet. A különbség az volt, hogy ha például a szülőnél a kellemetlen érzet a kék lámpához kapcsolódott, akkor az idegen felnőttnél a piroshoz, vagy fordítva. A gyerekeket ezután ugyanabba a kísérleti környezetbe helyezték, de rájuk nem helyeztek fel kellemetlen érzetet okozó elektródákat.

A bőr vezetőképességének adatai szerint a gyerekek tartottak a kék és piros fénytől, de a sárgától nem. Tehát megtanulták, hogy ezektől tartani kell, a szüleik és az idegen felnőtt reakciói alapján. Ezek alapján a gyerekek – egy bizonyos mértékig – bármely felnőttől tanulhatnak.

A kutatás alapján azok a gyerekek, akik nagyobb “fiziológiai szinkronban” voltak a szüleikkel – a bőr vezetőképességének szintje esetükben jobban tükrözte a szülő reakcióját -, erősebben tapasztalták a “riasztási reakciót”, amikor látták a szüleiket megriadni.

Ez azt sugallja, hogy a szülő érzelmi állapotára jobban ráhangolódó gyermekek helyettes tanulással gyorsabban eltanulják a félelmet.

A kutatók megjegyezték, hogy a szülők a testbeszéden és a környezeti ingerekre adott reakcióikon keresztül számos információt továbbítanak a gyermeküknek. Ha megfelelő módon reagál a szülő a környezetében található tárgyakra vagy eseményekre, megfelelő mértékű félelmet vagy fájdalmat mutatva, ha valami veszélyes, fenyegető, az a gyermek számára hasznos. Azonban ha a szülőnek a félelemmel vagy a szorongással kapcsolatos problémája van, és akkor is fél vagy szorong, amikor nincs szó valós fenyegetésről, a gyermeke is eltanulhatja ezeket a nem megfelelő reakciókat.

A szorongásos rendellenességek gyakran gyermekkorban jelentkeznek, a medián életkor 11 év. A kutatók szerint fontos a témában, a szülőktől eltanult, félelmetes asszociációkkal kapcsolatban további vizsgálatokat végezni, tekintettel arra, hogy a szorongáson és félelmen alapuló rendellenességek kockázata a családon belül öröklődhet.

Forrás: digest.bps.org.uk