Jó gyerek szindróma

Mi az a „jó gyerek” szindróma?

A „jó gyerek” mindent megtesz azért, hogy megőrizze szülei szeretetét és elismerését. Már korán megtanulja, hogy bizonyos viselkedések – például a túl hangos sírás, az igények határozott kifejezése, az ellenkezés vagy a szabályok megtagadása – rosszallást váltanak ki.
Gyermekként a szülő szeretete létfontosságú: tőle függ a biztonságunk, a túlélésünk. Ha egy kicsi azt tapasztalja, hogy a szeretet feltételekhez kötött, könnyen arra juthat, hogy inkább elrejti személyisége azon részeit, amelyek nem tetszenek a felnőtteknek.

Rengeteget árthatunk gyerekünknek, ha azt várjuk tőle, mindig legyen jó – Fotó: Getty Images

A jelenség főbb jellemzői

Viselkedésbeli jegyek:

Erős megfelelési kényszer
Konfliktuskerülés
Spontaneitás hiánya

Érzelmi következmények:

Elfojtott érzelmek
Felgyülemlett harag
Azt hiszi, szeretet csak akkor jár, ha jól viselkedik, jól teljesít

Lehetséges okok:

Olyan család, ahol az érzelmek kimutatása nem volt biztonságos
A szeretet megvonása helytelen magatartás esetén

Felnőttkori hatások:

Kiégés
Döntésképtelenség
Állandó „nem vagyok elég jó” érzés

A „Sütikiszúró” elmélet

A jelenséget Gordon Neufeld fejlődéslélektannal foglalkozó kanadai pszichológus „Sütikiszúró” (cookie cutter) dinamikának nevezte el. A hasonlat szerint a gyermek úgy „vágja körbe” magát, hogy a szülő csak az elfogadható oldalát lássa. A „kiszúrón” belül vannak azok a tulajdonságok, amelyeket a szülő értékel: szófogadás, kedvesség, teljesítmény. A formán kívül maradnak a kellemetlen, nem kívánatos érzések: a harag, a féltékenység, az irigység, a dac.
Ráadásul a szülő – sokszor észrevétlenül – megerősíti ezt a működést azzal, hogy a „jó gyerek” kevesebb figyelmet kap, mint problémásabb testvérei.

Kapcsolódó cikk

hiszti

5 idegesítő gyerekszokás, ami valójában azt jelenti, hogy szüksége van rád

Mit okozhat ez a gyerekekben?

Az egyik legnagyobb veszély, hogy a gyerek azt tanulja meg: a szeretetnek feltételei vannak – márpedig épp a feltétlen szeretetet emlegetjük leggyakrabban utódaink vonatkozásában.
A humanisztikus pszichológia egyik úttörője, Carl Rogers tette fel azt a kérdést, hogy: „Mi történik, ha egy szülő szeretete attól függ, hogyan viselkedik a gyerek?” Arra jutott, hogy azok a kicsik, akik elrejtik „nem elfogadható” érzéseiket, értéktelennek gondolhatják magukat, és később nagyobb eséllyel alakulhatnak ki mentális problémáik.

Mert a „jó gyerek” kényelmes a szülőnek – de súlyos teher a gyermeknek. Egyeseknél ez a teher odáig fajul, hogy kialakítanak magukban egy úgynevezett hamis ént, hogy megfeleljenek a külvilágnak.

Így azonban idővel elveszíthetik kapcsolatukat a valódi énükkel. A düh, az ambíció, a féltékenység – fontos tanító. Segít a gyereknek megérteni önmagát és másokat is. Ha csemeténknek csak a jó oldalát fogadjuk el, kapcsolatunk hosszú távon sérülhet – akár felnőttként is megmaradhat a távolság.

5 tipp, hogy ne váljunk „sütikiszúró” szülőkké

Tudatosítsuk benne, hogy a szeretetünk feltétel nélküli.
Fogadjuk el a gyermekünket azért, aki – ne csak azért, amit tesz.
Ha dühös, sír vagy ellenkezik, akkor is biztosítsuk arról, hogy közel marad hozzánk – érzelmileg és fizikailag is.
Megfogalmazhatunk magasabb elvárásokat, de fogadjuk el, hogy nem mindig tud azoknak megfelelni.
Engedjük meg – sőt, néha üdvözöljük – a „rossz” érzéseket is, hiszen azok az egészséges fejlődés részei.

Kapcsolódó cikk