A vizelettatrási probléma nemcsak testi, hanem lelki szinten is megterhelő lehet. Kihathat a mindennapokra, a társas kapcsolatokra, a munkára, a sportolásra, és az intim életre is. Vannak olyan gyakori hibák, amiket sok érintett elkövet, pedig ezek nélkül hatékonyabban lehetne kezelni a panaszokat. Melyek ezek?
(Kép forrása: Getty Images)
A legnagyobb hiba a probléma elhallgatása
Gyakori és nagy hiba a vizelettartási problémák kapcsán az, hogy az érintettek sokszor természetes velejárónak tartják, mondván, hogy „ez a korral jár”, és vagy emiatt, vagy a szégyenérzet miatt nem kérnek segítséget, és saját maguk próbálják kezelni a problémát – gyakran a rossz módszerekkel. Sokan egyszerűen elfogadják az állapotot, például nők szülés után, illetve idősebb korban.
Pedig az inkontinencia általában egy mögöttes probléma tünete, és idősebb korban vagy szülés után ez gyakran a gyenge medencefenéki izomzat. Ha tüsszentéskor, köhögéskor vagy nevetéskor vizelet szivárog, annak az lehet az oka, hogy a medencefenék nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa a nyomást, és a vizelet kipréselődik – ezt nevezik stresszinkontinenciának. Ha ez az ok, tartós életmódváltás és testmozgás nélkül az izom tovább gyengülhet és az inkontinencia rosszabbodhat. De más problémák is állhatnak a háttérben, mint például hormonális változás (különösen menopauza idején), prosztataproblémák, húgyúti fertőzések, cukorbetegség, elhízás, stb. amiket szükséges kivizsgálni. Éppen ezért rossz ötlet hallgatni a problémáról, hiszen így elmarad a megfelelő kezelés.
Egy másik gyakori hiba, ha a vizelettartási problémák „kezelésére” valaki úgy dönt, hogy drasztikusan csökkenti a folyadékbevitelt, abban a reményben, hogy így ritkábban kell vécére mennie – de ez valójában rontja a helyzetet. A kiszáradás ugyanis a vizelet koncentrálódását okozza, ami irritálhatja a hólyagot, ez fokozza a sürgető vizelési ingert, és növeli a húgyúti fertőzések kockázatát. A megfelelő folyadékbevitel elengedhetetlen a húgyutak egészségéhez, még inkontinencia esetén is.
Ha a vizelettartási probléma hosszú ideig kezeletlen marad, rosszabbodhatnak a tünetek, és akár más szövődményekhez is vezethet, például visszatérő fertőzésekhez, bőrirritációhoz, alvászavarhoz, szorongáshoz, depresszióhoz, és akár társas elszigetelődéshez.
Mit tegyünk a gyakori hibák helyett?
Az első és legfontosabb lépés a szemléletváltás: a vizelettartási probléma nem szégyen, és nem szükségszerű velejárója az öregedésnek vagy a szülésnek. A legtöbb esetben javítható az állapot, sőt meg is szüntethető. Éppen ezért forduljunk orvoshoz: a kivizsgálás célja nemcsak az inkontinencia okának a felderítése, mert ez alapján lehet eldönteni, hogy életmódváltás, gyógytorna, gyógyszeres kezelés, vagy ritkább esetben műtéti megoldás javasolt-e.
(Források: mayoclinic.org, nhs.uk, my.clevelandclinic.org)
Kapcsolódó cikkek
