Hiszti: mi a valódi oka és hogy érdemes reagálni rá?

Az egészen kicsiknél egy-egy dühkitörés mögött az áll, hogy még nem tudnak mit kezdeni az érzéseikkel, pláne nem azokkal, amelyek csalódottsággal, frusztrációval járnak. A nagyobb gyerekek hisztije mögött valami hasonló ok húzódik meg: még tanulják az önszabályozást. A hisztinek értelme van, sőt, az egészséges fejlődés része, még akkor is, ha nekünk szülőknek ezt nehéz az éppen hisztiző gyerek mellett erre emlékeztetnünk magunkat. A dühkitörések csökkenthetők, ha megértjük az okokat, ráhangolódunk a gyerekre és segítjük őt abban, hogy megértse és beazonosítsa az érzéseit. A következmények felemlegetése azonban nem segít 3-4 éves kor alatt. Lássuk, mi mindent tudhatunk a dühkitörésről és mit kezdhetünk a hisztivel.

Mit nevezünk hisztinek?

A hiszti minden létező formájával találkozhatunk: dühvel, frusztrációval, látványos hisztivel. De a repertoár része lehet a sírás, a sikítozás, a rúgás, elrohanás és a sort még hosszan lehetne folytatni. Odáig is elfajulhat egy hiszti, hogy a gyermek nem vesz levegőt, hány vagy kifejezetten agresszív lesz.

Kapcsolódó: 5 módszer, hogyan érdemes reagálni a hisztire

De miért van egyáltalán hiszti?

A dührohamok nagyon gyakoriak az 1-3 éves gyermekeknél. Ugyanis ebben a korban kezdenek kialakulni a gyerekek szociális-és érzelmi képességei, ebben a korban még gyakran szavaik sincsenek arra, hogy mit éreznek. A hiszti hátterében az is állhat, hogy növekvő függetlenségüket próbálgatják és arra is ráébrednek, hogy viselkedésük befolyásolja mások viselkedését. A hiszti tehát nem más, mint az egyik módja annak, hogy a kisgyermek kifejezze és megtanulja kezelni az érzéseit, és megváltoztatni a körülöttük zajló eseményeket. 3 éves kor fölött is előfordul még hisztizés, ennek az lehet az oka, hogy a gyermek még nem tanulta meg megfelelően kifejezni az érzéseit vagy kezelni azokat.Mind a kisgyermekek, mind nagyobbak esetében vannak olyan dolgok, amelyek nagy valószínűséggel váltanak ki a dührohamokat:

Temperamentum – ez befolyásolja, hogy a gyerekek milyen gyorsan és erősen reagálnak frusztráló eseményekre. Azok a gyermekek, akik könnyen idegesek, nagyobb eséllyel kapnak dührohamot.
Stressz, éhség, fáradtság és túl sok inger – ezek megnehezíthetik a gyermekek számára az érzések kifejezését és kezelését.
Olyan helyzetek, amelyekkel a gyerekek egyszerűen nem tudnak megbirkózni – például amikor egy nagyobb gyerek elvesz egy játékot egy kisebbtől
Az olyan erős érzelmek, mint az aggodalom, a félelem, a szégyen és a harag.

Van néhány dolog, amellyel csökkenthetjük a dührohamok előfordulásának esélyét:

Csökkentsük a stresszt. A fáradt, éhes és túlstimulált gyermekek nagyobb valószínűséggel fognak hisztizni.
Igyekezzünk ráhangolódni a gyermek érzéseire. Ha megérezzük, látjuk rajta, hogy nehezebb érzelmi helyzetbe került, akkor beszélhetünk neki arról a helyzetről, amiben éppen benne van, segítve ezzel a nehéz érzelmek kezelését. történésekről, és segítheti gyermekét a nehéz érzések kezelésében. Így az is megtörténhet, hogy eltereljük a figyelmét.
Azonosítsuk be a dühroham, hiszti kiváltó okát. Vegyük észre, hogy bizonyos helyzetekben (pl. vásárláskor) gyakoribb a hisztizés. Ha felismerünk valamilyen mintázatot, akár könnyebben megváltoztathatjuk a nehéz helyzetet, a környezetet.
Beszéljünk az érzelmekről. Amikor a gyerek szemmel láthatóan erős érzéssel küzd, bátorítsuk arra, hogy nevezze meg az érzést és próbálja elmondani, hogy mi okozta azt.

Dührohamok az óvodásoknál és kisiskolásoknál

Ebben a korban a gyerekek már megértik, hogy cselekedeteiknek vannak következményei. Ha a gyerek azért hisztizik, mert nem vettél meg neki valamit, amit ő szeretett volna megkapni, de miután hisztizik mégis megveszed, akkor ezzel tulajdonképpen jutalmazod a hisztizést.

Kapcsolódó: A hiszti 10 pozitív hatása

Hogyan kezeljük a dührohamokat?

Íme néhány ötlet hisztikezelésre:

Maradjunk nyugodtak (vagy tegyünk úgy, mintha azok lennénk). Ha a szülő mérges lesz a hisztiző gyerek mellett, azzal mindkettőjük helyzetét megnehezíti. Beszéljünk nyugodt hangon, lassan és határozottan cselekedjünk.
Tegyük egyértelművé, hogy elfogadjuk az érzéseit, pl. “Persze, hogy rossz, hogy elejtetted a fagyit.”
Várjuk meg a dühroham végét, de maradjunk a gyerek mellett. Ne kezdjünk vitatkozni, érveket felsorakoztatni, ilyenkor már túl késő van ehhez.
A mi kezünkben legyen az irányítás. Attól, hogy hisztizik, még ne engedjük, hogy az legyen, amit akart (ne vegyük meg, amiért hisztizik, stb).
Maradjunk következetesek és nyugodtak. Ha néha megadjuk amit akar, amikor hisztizik, de néha nem, akkor a probléma súlyosbodhat.

A hisztizés kezelése nagyon megterhelő a szülőknek, mert úgy érezhetik, hogy azonnal közbe kell lépniük, hogy véget érjen a helyzet. Ebben a helyzetben az is nehéz, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Segíthet, ha a következőket végig gondoljuk:

Legyen stratégiánk a hisztire, készüljünk fel arra, hogy bizony lesz hiszti. Legyen valamilyen tervünk arra, hogyan fogunk viselkedni.
Fogadjuk el, hogy nem feltétlenül tudunk mindent irányítani, ami a gyerekkel kapcsolatos, az érzelmeit vagy a viselkedését.
Fogadjuk el, hogy van hiszti korszak, időbe telik, amíg lesz változás, amíg a hiszti végleg elmúlik. Az önszabályozás fejlesztése és gyakorlása egész életen át tartó feladat.
Felejtsük el, hogy a gyerek azért hisztizik, mert direkt minket akar felbosszantani. A gyerekeknek nincs szándékos dührohamuk, egyszerűen arról van szó, hogy nincsenek még meg a készségeik ahhoz, hogy megbirkózzanak egy helyzettel.
Őrizzük meg a humorérzékünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy nevessünk, ha a gyerek dührohamot kap. Inkább azt, hogy ne vegyünk mindent véresen komolyan, maradjunk kedélyesek.
Ne foglalkozzunk azzal, ha mások rosszallóan néznek, mert a gyerek hisztizik. Aki így tesz, annak vagy nincs gyereke, vagy olyan régen volt kisgyereke, hogy már elfelejtette, milyen az.