A nap végén általában a legtöbb családban az a cél, hogy valahogy eljussunk a nyugodt esti altatásig. De sokszor ilyenkor hozakodik elő a gyerek mindenféle kérésekkel: inni szeretne még egy pohár vizet, keressük meg a kedvenc plüssét, még szeretne elmesélni valamit, vagy éppen olyan kérdésekkel tesz fel, amiket nem tudunk gyorsan megválaszolni. Tehát, mintha egészen egyszerűen minden lehetséges eszközzel megpróbálná elodázni az elalvást.
Ugyan előfordulhat, hogy éppen tényleg ez áll a háttérben, de az esti furcsa szokások mögött gyakran ennél több áll. Az esti rutin, az altatás időszaka egy fontos átmenet a gyerek számára, mert ekkor kell elengednie a nap eseményeit, az őt ért ingereket. Ezt pedig sajátos módon próbálhatja megkönnyíteni magának, így igyekszik feldolgozni a napot, megnyugodni és felkészülni az alvásra.
Egész nap nem mesélt, de alvás előtt szinte be nem áll a szája?
Most hét olyan gyakori esti szokást gyűjtöttünk össze, amelyek elsőre talán furcsának tűnhetnek, mégis teljesen érthető magyarázatok állhatnak a hátterükben.
„Még egy pohár vizet kérek”
A legtöbb szülőnek ismerős lehet a jelenet, amikor a már betakarta a gyereket, lekapcsolta a lámpát, és éppen kilépne a szobából, amikor meghallja a kérést, hogy hozzon még egy pohár vizet. Ezt követheti a még egyszer ki kellene menni a mosdóba, vagy a meg kellene igazítani a párnáját is.
A kisgyerekek számára az elalvás egyfajta átmeneti helyzet, amikor el kell engedniük a nap eseményeit, a játékot, a szülő közelségét és az ébrenlét biztonságát. Ezért nem meglepő, hogy ilyenkor megpróbálják egy kicsit tovább fenntartani a kapcsolatot a szülővel.
Az alvás előtti plusz kérések sok esetben annak a jelei, hogy a gyerek még dolgozik az önálló elalvás képességén. Az esti altatással szembeni ellenállás és az időhúzás különösen gyakori óvodáskorban, amikor egyszerre van jelen az önállósodás és a kötődés iránti igény.
„Hol van az a plüssállat?”
Egyes gyerekek számára a kedvenc maci, nyuszi vagy éppen takaró az egyik legfontosabb tárgy a mindennapokban, így este is. Ha pedig véletlenül eltűnik, az egész család riadtan keresgéli…
Ezeket a tárgyakat nevezi a pszichológia átmeneti tárgyaknak, melyek nem egyszerű játékok, van szó, hanem olyan kapaszkodók, amelyek biztonságérzetet nyújtanak a gyereknek. Segíteni tudnak abban is, hogy áthidalják azt az időszakot, amikor a szülő nincs közvetlenül jelen – mint az alvás idején –, és általuk mégis megmaradhat a közelség érzése.
Teljesen rendben van, ha a gyerek hosszú időn keresztül ragaszkodik ugyanahhoz a plüsshöz vagy takaróhoz. Ez az érzelmi fejlődés normális része, amely gyakran ráadásul segíti az önmegnyugtatást és az önálló elalvást is, és annak a bizonyítéka, hogy a gyermek megtalálta a saját megküzdési eszközét.
Egész nap alig mesélt, de este be nem áll a szája
A vacsoránál még csak egyszavas válaszokat adott, de amint lekapcsolnád a lámpát a szobájában az altatáskor, hirtelen mesélni kezd arról, hogy mi történt az óvodában, felidézi egy korábbi élményét, vagy éppen filozofikus kérdéseket tesz fel.
Ennek az egyik oka az, hogy ekkor már jelentősen csökken a környezeti ingerek mennyisége. Míg napközben a figyelmét folyamatosan új élmények kötötték le, lefekvés előtt végre marad ideje arra, hogy feldolgozza a történteket. Ezek az esti beszélgetések fontos szerepet játszhatnak az érzelmi feldolgozásban. Ilyenkor a gyereked gyakran nem pusztán beszélgetni akar, hanem rendbe tenni magában a nap eseményeit, megérteni az érzéseit és biztonságban lezárni a napját.
Magában beszél vagy képzeletbeli barátokkal társalog
Az is megeshet, hogy a gyereked még akkor sem marad csendben, amikor már egyedül van a szobájában. Becsuktad az ajtót, és azt hallod, hogy beszélget a plüssállataival, történeteket talál ki, vagy látszólag saját magával társalog. Lehet, hogy ez furcsának tűnik, de valójában ez is egy teljesen természetes jelenség a fejlődésében: az úgynevezett belső beszéd kialakulásának egyik állomása, amikor a gyerek hangosan fogalmazza meg a gondolatait.
Ezzel pedig saját magát segíti a helyzetek feldolgozásában, gyakran újra lejátssza fejben a nap eseményeit, elképzelt történeteket sző vagy egyszerűen megnyugtatja önmagát. Mindez pedig azért is hasznos, mert a későbbi problémamegoldó és önszabályozó képességek fejlődését is segítheti.
Állandóan ugyanazt a mesét szeretné hallani
Felnőttek furcsa lehet, hogy ott van a szobában számtalan mesekönyv, rengeteg izgalmas történet, a gyerek mégis ugyanahhoz a meséhez ragaszkodik – akár heteken vagy hónapokon át. Miközben már kívülről tudja a történetet, és meséli veled együtt. De a gyerekek számára az ismétlés nem unalmas, hanem éppen hogy megnyugtató. Mert ha előre tudja, mi következik, kiszámíthatóvá válik számára a helyzet, ami biztonságérzetet teremt.
Alváskutatások szerint a következetes esti rutinok és az ismétlődő lefekvési szokások összefüggésben állnak a jobb alvásminőséggel, a gyorsabb elalvással és a kevesebb esti konfliktussal. Így a jól ismert mese ugyanúgy a rutin része lehet, mint a fogmosás vagy a pizsama felvétele.
Pont alvás előtt kezd hirtelen felpörögni
Egész este fáradtnak tűnik, majd amikor végre elérkezik az alvás ideje, hirtelen futkározni, ugrálni és bohóckodni kezd a kisgyereked? Valójában a túlfáradtság gyakran fokozott aktivitás formájában jelenik meg. A szervezet ilyenkor különféle éberséget fenntartó mechanizmusokat kapcsolhat be, amelyek átmenetileg elfedik a fáradtság jeleit.
Ezért tűnhet úgy, mintha a gyereked látszólag tele lenne energiával, miközben valójában már rég pihenésre lenne szüksége. A következetes esti rutinok ezért is fontosak: ha az alvás ideje kiszámítható, kisebb eséllyel alakul ki a túlfáradt állapot, amely még inkább megnehezítheti az elalvást.
Elkezd félni a sötéttől és a képzeletbeli veszélyektől
Napközben bátor és magabiztos, este viszont hirtelen szörnyekről, különös zajokról beszél. Ijesztő lehet, amikor a korábban nyugodt gyermeked egyszer csak félni kezd az elalvástól. Ez azonban gyakran a fejlődő képzelet természetes velejárója. Ahogy a gyerek egyre kreatívabban gondolkodik, úgy válik képessé arra is, hogy olyan helyzeteket képzeljen el, amelyek valójában nem léteznek. A fantázia fejlődésének az árnyoldala, hogy a képzeletbeli veszélyek este sokkal valóságosabbnak tűnhetnek.
Érdemes tudnod, hogy az ilyen félelmek általában nem utalnak komoly problémára, sokkal inkább azt jelzik, hogy a gyerek gondolkodása egy új szintre lépett. A biztonságot nyújtó esti rutin és a kiszámítható szokások ilyenkor különösen sokat segíthetnek.
(Források: sleepfoundation.org, ncbi.nlm.nih.gov, healthychildren.org, pubmed.ncbi.nlm.nih.gov, pubmed.ncbi.nlm.nih.gov)
Kapcsolódó cikkek
