
Ő mindenben partner, de viszonzást nem kér (Forrás: Getty Images)
Miért a legkedvesebb emberek a legmagányosabbak?
Ő az, aki mindig felveszi a telefont, aki érted megy, ha lerobban a kocsid, aki levest visz neked, ha beteg vagy. És ő az, aki olykor arra gondol: ha ez velem történne, kit hívnék most?
Ez a kérdés pedig alighanem régóta gyötri, mert attól még, hogy valaki kedves, nem biztos, hogy ugyanabban a bánásmódban részesül, mint amilyet ő maga nyújt.
Kevesen tudják, biztos, sokan el sem hiszik, de a kedves emberek hihetetlenül magányosak lehetnek, pedig általában sokan vannak körülöttük. Hogy miért keresik a társaságukat?
- Remek megfigyelő: A megfelelő hangnemben, a megfelelő szavakkal és a megfelelő mennyiségű figyelemmel kíséri a történteket, és ezt újra meg újra megteszi.
- Közel áll másokhoz: Azok, akik a kedves emberhez fordulnak, azt mondják, hogy a barátságuk az egyik legfontosabb számukra. Megbíznak bennük és elveszettnek éreznék magukat nélkülük.
De hol marad a kölcsönösség?
Miközben végtelenül odaadó, egy dolgot nem ad oda: magát. Nem beszél a saját gondjairól, érzéseiről, emiatt sokszor egyoldalúakká válnak a barátságai.
A kapcsolatainak van egy formája, ez a forma pedig a hallgatóság székébe ültette őt, és nem igazán tudja, hogyan másszon ki belőle.
Tehát a kapcsolódás valódi, de csak egy irányban.
A kedves embert mások közel érzik magukhoz, ám ez fordítva nem igaz.
És mire ezt felfogják, már osszú ideje így működik a felállás, a megváltoztatása pedig képtelennek tűnik.
Miért ennyire magányos a kedves ember? Miért nem osztja meg a gondjait? A válasz általában a gyerekkorban rejlik. Talán túlságosan sok mindent kellett a maga erejéből megoldani, így hozzászokott, hogy nem kér segítséget.
Hogy mit mondanak még a témában a pszichológusok, az a Marie Claire cikkében olvasható.