Már az 1999-ben a WHO ajánlása is úgy fogalmazott, hogy nem szabad rutinszerűen tiltani a vajúdás alatti evést, ivást. A 2019-es magyar szülészeti protokollban is így szerepel. Mégsem mondhatjuk azt, hogy minden magyarországi intézményben szabad enni, inni a vajúdás során bármikor. A tiltás vagy korlátozás oka sokszor az, hogyha sürgősségi császármetszésre kerül sor, amit ráadásul altatásban végeznek el, akkor jobb, ha a kismama gyomra üres.
“Így van, az altatás az elvi alapja a tiltásnak. Ha a szülés élettani hátterét vizsgáljuk, akkor tudjuk, hogy ehhez az óriási munkához, erőkifejtéshez, amit a vajúdás jelent, sok energiára van szükség” – mondja Dr. Pethő Boglárka szülész-nőgyógyász, a Babagenetika Egyesület szakértője.
“A várandós kalorizálása elősegítheti a szülés folyamatát, a méhizmok megfelelő működését. A kalóriabevitelnek rengeteg előnye van. Arról nem is beszélve, hogyha a várandós komfortérzetét elősegíti, akkor már komplexebb vetületei is lehetnek.” Dr. Pethő Boglárka hozzáteszi, hogy aneszteziológiai szempontból a kismamák altatása mindenképpen magasabb rizikó csoportot jelent, úgy nevezett telt gyomrúnak számítanak. “Ha étellel, itallal van tele a gyomor, akkor az aspiráció – az étel, ital légutakba jutása – veszélye még nagyobb, azon az általános állapoton túl is, hogy az összes kismama telt gyomrúnak számít.” Ettől függetlenül Dr. Pethő Boglárka szerint az intézmények ma már megengedőbbek a kérdésben.
A vajúdás elméletileg bármelyik szakaszában szabad enni, ahogy Dr. Pethő Boglárka fogalmaz, “a szőlőcukor, csoki, különböző falatkák nem is kérdés, a kérdés inkább a jókora szendvics, de erre az igény is kicsi a szülés nem látens szakaszában. A vajúdás legnehezebb fázisaiban a táplálékbevitelre való igény nem óriási a kismamákban, de lehet a szülésnek sok fajta indulási módja. Különösen, ha elfolyt magzatvízzel indul a szülés és még nincsenek fájások, akkor kifejezetten előnyös lehet, ha nem kell a kismamának éhnyomorra lennie.”
Az intézmények, orvosok között pontosan ebben a kérdésben lehet különbség: ha a burok megreped, de fájástevékenység még nem indult meg, “a méhszájprogresszió nem kezdődik meg, ha a szülés előrehaladása nem veszi spontán kezdetét”, akkor mennyit ehet a kismama és itt most megint nem a szőlőcukorra vagy egy-két falatra kell gondolnunk. “A szülés látens szakaszában ill. elfolyt magzatvíznél kérdéses az, hogy lehet, hogy a kismamának még lenne kedve enni, de itt mennyire vagyunk megengedőek.”
Tervezett császármetszés esetén, a legtöbb intézményben éhgyomorra kell érkezni, ami azt jelenti, hogy hat órával a műtét előtt már nem lehet enni, folyadékot azonban lehet inni, de nem extra mennyiségben.
A vajúdás alatt folyadékpótlásra infúzión keresztül is van lehetőség. Van-e különbség aközött, hogy a kismama megiszik egy pohár vizet vagy infúzión át kapja? “Van különbség a kettő között” – válaszolja Dr. Pethő Boglárka. “Alapvető igény, hogy a kismama megnedvesíthesse az ajkát vagy igyon, ez a közérzetet nagyban meghatározhatja, és én úgy látom, hogy ez már nem kérdés.”
Dr. Pethő Boglárka hozzáteszi, hogy bizonyos értelemben az infúzióban kapott folyadék hatékonyabb tud lenni, “mert a vajúdás bizonyos szakaszaiban nagy mennyiségű folyadékot nem biztos, hogy könnyedén magához tud venni a kismama. Lehet olyan helyzet, hogy a szülés nemcsak hasmenéssel jár, hanem sokaknál bizonyos méhszájállapot mellett hányás is felléphet. A folyadékpótlásnak orvosi szempontból is van létjogosultsága. Akár még CTG-n is lehetnek olyan jelek, amikből arra következtethetünk, hogy a baba számára is ajánlatos lenne a folyadékpótlás, ennek gyakorlatilag hátrányos következménye – azon kívül, hogy ez egy vénabiztosítással jár, ami lehet frusztráló -, nincsen. Amíg az édesanya kívánja a folyadékot, tud folyadékot bevinni, nem kiszáradt állapotban érkezik meg a vajúdásba, addig a vízivás nyugodtan lehet ennek az alternatívája. Persze vannak olyan helyzetek, pl. inzulinnal kezelt cukorbetegségnél, amikor nemcsak a folyadékpótlásban, hanem a megfelelő vércukorháztartás fenntartásában is van szerepe az infúziónak.”