Kajadobálás
Azt hiszem, ha választani kéne, ezt utálom a legjobban. Amikor a vajtól kezdve a májkémen át a majonézig minden, de minden szépen végigszánkázik a ruhán (mármint az összesen), lesasszézik a székre, és onnan a padlóra, akkor a hajam égnek áll. De rendben, kiesett a kezéből. Viszont még mindig jobb, mint mikor megunja az addig sem túl lelkes evést, és elkezdi a párizsis-sajtos katonákkal dobálni a családtagokat. Olyankor a lehető legcsúnyább gondolataim támadnak.
Nem, az előke semmit nem ér. Azokat általában úgy tervezik, hogy a világon semmit ne legyenek képesek megállítani, legyen bármilyen állagú is. Nem, én sem értem, de így van. Még egy konyharuha is sokkal jobb.
Az én fiam például előszeretettel kezdi belepakolni az ételfalatokat a pohár vizébe, kevergeti, gyurmázza, aztán nem mondom, mit csinál vele… katasztrófa.
De tény, hogy nem csak élelmiszerrel képesek hatalmas mocskot csinálni, hanem szinte bármivel. És ne legyen illúziónk: ha ceruzát, zsírkrétát vagy filctollat adunk a kezébe, a legritkább esetben fog papírra rajzolni vele.
Itt egyetlen megoldás van: a megelőzés. Amikor látod, hogy kezdi unni az étkezést, sürgősen távolíts el a közeléből minden olyan állagú dolgot, amivel kárt tud okozni a berendezésben.
Visítás, sikítás, zajkeltés
Biztos van, akit nem zavar annyira, én megőrülök tőle. Azt hiszem, az átlagnál érzékenyebb vagyok a zajokra, például baromira idegesít, ha elindul egy bugyuta reklámdal, és a nagylányom nem halkítja le AZONNAL a tévét. Vagy a tabletet. Vagy a telefont. Amit épp néz. Ugyanígy kiborulok, ha kiabálnak, visítanak, sikítanak. Vagy dobolnak – és azt érdekes módon imádnak. Mindegy, csak jó hangos legyen. És ugye ebben az a nehézség, hogy mindig csak akkor tudsz szólni, hogy ne csinálják, amikor már megtörtént. És addigra kiszakadt a dobhártyád, a szomszédé nemkülönben.
Megoldás: majd kinövik (reméljük).
- Kapcsolódó: Hat totyogós törvény
Önveszélyeztetés
Igaz, az összes idegesítő szokást boldogan elviselem cserébe azért, ha ez az egy megszűnne. Mert a legrosszabb mégis azt elnézni, hogy képesek lennének kárt okozni magukban, ha nem lennénk résen. Hihetetlen, hogy mennyire nincs veszélyérzete egy totyogónak. Én már azt sem bírom nézni, ha bukfenceznek. De nyilván ennél durvább dolgokat is csinálnak – kezdve a magaslati pontokra való felmászástól és leugrálástól a nagykések pakolásáig (ha hagynám), az ajtócsapkodásig, a rohanásig amikor még menni is alig tudnak… mintha szándékosan keresnék a bajt.
Megoldás: folyton a sarkukban kell lenni, nem tehetsz mást.
Nem alvás
Na ez az, ami tényleg kicsinál. Mikor épp visszaalszol, kivárja a pillanatot, és akkor sír fel újra. Mikor énekled a tente babát, de igazából te vagy az, aki már félig alszol. Éjjel félálomban melegíted a tejet, és arra gondolsz, hogy holnap munkanap. De teljesen mindegy, ezt felejtsd is el. Ez az, ami semmit nem számít a következő egy-két évben. Mit tehetsz? Elfogadod, hogy pár éven át nem tudod kialudni magad. De nem igaz, mert van megoldás.
Egyikőtöknek el kell vinni a gyereket otthonról, míg a másik kialussza magát. Aztán cseréltek.
Matricaság
Anya, anya, anyaaa – mindannyian ismerjük a rigmust. Nehéz elviselni még a huszonnegyedik órában is. A gyereked nincs el nélküled, pontosabban el lenne, de minek, ha utánad is mehet?! Imádnak követni, ránk mászni, beszélni hozzánk, nem hagyni békén. Nem, a vécén sem.
Megoldás: Gondolj arra, amikor majd kamasz lesz, és már nem akar szóba állni veled. Ugye, hogy ehhez képest most milyen elkényeztetett periódusban vagy?!
Csapkodás, rúgás, harapás, hajhúzás
Az ember tényleg nehezen uralkodik magán. Hiszen a fizikai bántásra zsigerből reagál az ember: fáj, és e téren teljesen mindegy, hogy egy húsz hónapos az ellenfél. Sőt, így nehezebb, mert ha egy felnőtt zaklatna ennyit, már rég kiosztanánk, de a picinek nyilván nem adhatunk vissza semmit. Próbálunk szelíd hangon magyarázni, miközben sajog a karunk. Mikor tanulja már meg végre?
Megoldás: nem tudjuk. Mindenesetre próbáljuk minden alkalommal felszólítani, hogy durvaság helyett inkább simogasson. Hátha egyszer megjegyzi.
Pakolás
Rendet rakni a gyerekszobában? Teljesen felesleges. Rendet rakni bárhol a lakásban? Felesleges. Öt perc sem fog eltelni, és a tárgyak újra a szőnyegen lesznek. Igen, a lakásban fellelhető összes tárgy.
Megoldás? Nyugi, pár év és vége lesz! Addig pedig próbáld lefoglalni egy mesekönyvvel.
Kapcsolódó cikkek
