Sokat alszanak
(többnyire)
Ha valaki meghallja, hogy csecsemőnk van, többnyire azután érdeklődik, mennyire vagyunk álmosak. Merthogy a babák jelentős része bizony sokszor kel fel éjjel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy keveset is alszik. Kis etetés után többnyire visszaalszanak, arról nem beszélve, hogy a nappalok jelentős részét is nagy nyugalomban átalusszák. Úgyhogy az első hónapokra sok esetben nem igaz, hogy “nem lehet a baba mellett semmit csinálni”, sokan egész bravúrosan dolgozni, főzni is tudnak a pici mellett, épp a több órás alvásidők miatt. (Nyilván ez sem minden babára igaz, de az biztos, hogy sokakat érhet kellemes meglepetés, akiket szakadatlan szolgálattal riogattak.)
Nem feltétlen sírnak egyfolytában
(de lehet)
A legkisebbekről az a sztereotípia él, hogy semmi mást nem csinálnak, mint esznek, alszanak, sírnak. Főleg sírnak. Az ismerőseink hajlamosak már előre sajnálni a szomszédainkat emiatt. Ám az igazság az, hogy egyáltalán nem minden baba sírós. Persze, sírással jelzik például, ha éhesek, vagy szeretnék, hogy felvegyük őket, de ez sokszor csak addig tart, míg megkapják, amit szeretnének. Ha a szükségletek azonnali kielégítésének hívei vagyunk, akkor ezzel nem lesz olyan sok gondunk. Szóval kicsit szerencse kérdése, hogy milyen babát “kapunk” a sorstól: igen, lehet, hogy megőrülünk majd a rengeteg sírástól, de lehet, hogy ezen a téren sem a huhogóknak lesz igazuk.
Teljesen elveszik az intim szférádat
(de nem baj)
Első babásoknak talán szokatlan lehet, hogy egy másik személy folyamatosan “rájuk tapad”, állandó fizikai kontaktust igényel, és amikor csak akarja, elveszi, ami jár (kicsit furcsa, amikor valaki saját teste folytatásaként kezeli a miénket). Introvertáltaknak ez nehéz lehet, de higgyétek el, megszokható, sőt, szerethető állapot. Persze az is normális, ha egy-két év után az embernek elege lesz abból, hogy mindig megossza valakivel az ágyát, aki rámászik, rugdossa, eszik a testéből, amikor csak akar. Azonban az anyai hormonháztartás valahogy úgy működik, hogy a szoptatás például a világ legtermészetesebb dolga, amikor épp abban az életszakaszban vagyunk, ám ha a mellünknek már más a funkciója, akkor szinte furcsa visszagondolni rá, hogy ennyire megosztottuk a testünket valakivel.
Viszonylag kevéssé veszélyeztetik magukat
(bár életben kell tartani, az tény)
Ez talán hihetetlen lehet valakinek, de nem a csecsemőket kell a leginkább félteni. Rajtuk annyira állandó a fókusz, hogy szinte lehetetlen, hogy bajuk essen. Kezdjük ott, hogy még nem tudnak sem helyet, sem helyzetet változtatni, lényegében csak fekszenek álló nap, szóval nehezen tudnának megsérülni maguktól (hál istennek). Egyedül talán a pelenkázás és a fürdetés, valamint a kézben vitel rejthet kockázatokat, de ilyenkor az ember annyira óvja az apróságot, hogy a legkevesebb baleset az elején történik. Akiknek van totyogójuk, jól tudják, hogy a neheze onnan kezdődik. Illetve már az átfordulásoktól (amikor előszeretettel gurulnak le az ágyról), de az igazi káosz az elindulással jön. Mert már megy a járás, de még nem biztosan, úgyhogy minden baba esik hatalmasakat. Már elérik a konnektort, és érdekli is őket, az alsó fiókokat, aztán ahogy nőnek, úgy verhetik be a fejüket az asztal sarkára, ránthatják le a forró dolgokat, kapcsolgathatják a sütőt… ezer veszély. Szóval az újszülött-korszak ilyen szempontból még egészen nyugalmas. Élvezzük!
- Kapcsolódó: Együtt a babás szobában
Kiszámíthatatlan a működésük
A fenti felsorolásból egy fontos összegzés kiderül: a szabály az, hogy nincs szabály. Hiába mondják neked, hogy majd ez lesz, meg az lesz, ha megszületik a babád, igazából senki sem tudhatja. Az egyik baba alszik, a másik nem, az egyik sírós, a másik nem, az egyik jól eszik, a másik nem, és még ezekben is ezer átmenet van. Szóval ne higgyetek el semmit, inkább tapasztaljátok meg! Jó buli lesz.
Kapcsolódó cikkek
