Ennek bizony meg kell adni a módját: selyemből készült, lágy esésű szoknya, csilingelő pénzekkel kivarrt öv a derékra, mely a csípő minden mozdulatát hangos csörgéssel követi. Aztán sejtelmes fátyol és sok-sok flitter, ahová csak tenni lehet. Nem baj, ha nincs saját ruha – egy nagy zsákból mindenkinek jut az alapruhatárból. Mire a mamák végeznek az öltözködéssel, az Ezeregyéjszaka háremét látom magam előtt. A halk zenére nyugodtan alvó vagy éppen csodálkozva figyelő kisbabák csak erősítik ezt az érzést – mintha sok száz évet repültünk volna vissza az időben, egy olyan világba, ahol az anyáknak akkor sem kellett másra hagyni gyereküket, ha éppen mozogni vágytak.
– Az arab országokban nincsenek hastánciskolák. A gyerekek anyjuktól tanulják meg a mozdulatokat, már kisbabakoruktól fogva – magyarázza Sinka Viki hastáncmester. – Szerencsére a hastáncban nincs olyan mozdulat, amelyet ne lehetne a gyereket tartva is csinálni, hiszen a kéznek itt csak díszítő szerepe van. A lényeg a has-, a kismedence- és a hüvelyizmok intenzív tornáztatása, hiszen ezek a területek a terhesség és a szülés alatt hajlamosabbak a megereszkedésre. Számos mozdulatot a gyógytornászok is használnak a gerincoszlop erősítésére, amely sok nőnél a terhesség alatt felszedett kilók, a megváltozott súlypont, majd az újszülött állandó cipelése miatt kezd fájni.
Viki akkor kezdett kismamákkal is foglalkozni, amikor huszonnégy évesen megszülte kisfiát. Néhány otthon töltött hét után rettentően hiányozni kezdett neki a mozgás, hiszen ötéves kora óta állandóan sportolt. De hogyan is vihette volna magával a kisbabát a konditerembe, ahol állandóan dübörög a zene, és vakítóak a fények? A legtöbb helyen nem is örültek volna egy nyűgösködő csecsemőnek…
– A kisbabák nem bírják ki, hogy édesanyjuk lerakja őket a bébihordozóba, és a sarokban hagyja őket a torna végéig. A hastáncban az a jó, hogy ölbe lehet venni a gyereket, és minden mozdulatot együtt lehet végezni vele. Én a fiamat négyhetes kora óta vittem magammal a hastáncórákra. Felvettem, letettem, ahogyan kívánta. Ekkor kezdtem bátorítani az ismerős anyukákat is, hogy nyugodtan hozzák el kisebb-nagyobb gyereküket. A babákat ölbe lehet venni, a nagyobbak figyelnek, mászkálnak a táncolók között, de mivel mindenki hozza a babáját, ez senkit nem zavar. Ráadásul a két-három évesek már odaállnak a tükör elé, kérnek egy sálat, és ők is igyekeznek utánozni anyukájukat. Bár a valódi hastáncoktatást csak hatéves kortól kezdjük el, már most is látszik: ezeknek a kislányoknak remek a mozgásuk, s az önbizalommal, magabiztossággal sincs gondjuk – éppen úgy, ahogyan édesanyjuknak sem!
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
