Az emésztőrendszer és a hólyag fejlettsége másfél éves kor körül már bőven lehetővé tenné a szobatisztaságot. Az idegrendszer lassabb érése miatt azonban csak kétéves kor körül kezdi a gyerek érezni az ingert, és még ennél is később lesz képes arra, hogy vissza tudja tartani a pisit, amíg el nem éri a bilit. A gyerekek kilencven százaléka csak háromévesen lesz megbízhatóan szobatiszta.
Itt a bizonyíték!
Egy kísérlet során az ikerpárok egyik tagját nyolc hónapos korától kezdték szobatisztaságra szoktatni, míg a pár másik tagját csak két és fél évesen. A kicsik kétéves és kilenc hónapos korukban teljesen azonos szinten álltak a szobatisztaság területén. Az eredmény tehát nem a korai szoktatás, hanem a biológiai és pszichológiai érettség következménye.
Készen állok…
Másfél éves kor körül az apróságok nagy része magától kezd el érdeklődni a bili iránt. Ha ez nem következik be, hagyjunk még időt. Ne erőltessük, várjunk, vegyük elő néhány hét múlva. Előbb-utóbb megérik az elhatározás, és szívesen próbálja majd ki.
Ha már magától lehúzza, felhúzza ruháját, láthatóan kényelmetlen számára a nedves pelus, izeg-mozog benne, már alakulnak a szobatisztaság feltételei. Az érdeklődés első jelére megközelítőleg másfél-két éves kor között számíthatunk. Ekkor már élvezi a dicsőséget, büszke az elért eredményre, és kezdeményező különböző helyzetekben -vagyis már lelkileg érett a feladatra.
Ha ebben az időszakban döntő változások történnek a család életében, mint például költözés, kistestvér születése, válás, az édesanya munkába állása, a szobatisztaság kezdete későbbre tolódhat.
Első lépések
Amikor a gyerek készen áll, többnyire a második év körül, erősítsük meg szavakkal is, milyen nagy dologra készülünk. Mondjuk el, hogy hamarosan pelus nélkül is boldogul majd, úgy, mint a nagyfiúk és nagylányok. Itt az ideje, hogy megmutassa a világnak a kicsi, mit tud! Ha érdeklődik, engedjük, hogy megnézze, hogy csinálják a nagyok. Készítsük oda a felnőtt vécé mellé a bilijét – talán ő is kedvet kap.
Sikerült!
A gyerek számára maga a siker a jutalom. Ne romboljuk le ezt a varázst azzal, hogy a bilibe pisilést bármihez kötjük. Se most, se később. Ne miattunk igyekezzen, hanem saját maga miatt. Ne mondjuk, hogy jobban szeretjük, ha ügyes volt, ne szidjuk, ha mégsem éri el a bilit. Örömünket persze nem kell véka alá rejteni. A legjobb, ha a győzelmi csatakiáltások helyett egyszerűen csak büszke mosollyal annyit mondunk: “Nagyon ügyes nagyfiú/nagylány vagy, látod? Na gyere, most kezet is mosunk, mint a nagyok”.
Egyszer igen, másszor nem
Ez így van rendjén. Mi, felnőttek is így tanulunk. Van, aki gyorsan, van, akinek több gyakorlásra van szüksége. A kicsiknél sincs ez másként, bár hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy néha a biztos eredményt szorgos próbálkozások előzik meg. És még ilyenkor is előfordulhat, hogy a bugyiba csurog a pisi. Nem baj. Biztassuk továbbra is: “Most nem sikerült, de semmi gond. Legközelebb menni fog.”
A szobatisztaság kialakulása és gyakorlása gyerekenként különbözik. Van, aki napközben már soha sem pisil be, de még akár egy évig is eltart, mire éjszaka el lehet hagyni a pelenkát. Megbízhatóan kialakult és rögzült szokásról akkor beszélhetünk, ha két hónapig százszázalékos a biztos találatok aránya.
Ha betegség, utazás vagy más változás visszaveti, az nem jelenti azt, hogy mindent elfelejtett. Ne aggódjunk, nem kell elölről kezdeni.
Tipp:
A próbálkozások sűrűsödnek, néha az édesanya fürgeségétől függ a siker. A kisgyerek ugyan időben szól, de a hosszabb visszatartást még gyakorolnia kell. Nem célszerű tehát alul patentokkal záródó bodyt, és erre kissé szűk kertésznadrágot adni, amiből öt perc alatt sem tudjuk kifejteni a csöppséget. Kényelmes, gumis derekú, gyorsan lehúzható alsó, lányoknál nyáron kisszoknya a praktikus. Egy váltás ruha mindig legyen nálunk.
Baj van
Ha a tartósan kialakult szobatisztaság hónapokra visszaesik, ez bajt jelez, szakember segítségét kell kérni. Érdemes átgondolni, milyen változások zajlottak az életünkben, nem érte-e valamilyen megrázkódtatás a bepisilés megjelenését megelőző időszakban.
Néha egyszerűen az éjszakai itatás, a cumisüveggel alvás, a folyamatos kortyolgatás rossz szokása áll a háttérben.
Ha a fenti okokat kizárhatjuk, szakember bevonásával a következőket vegyük sorra:
– A bepisilést (enurézist) hormonális zavar is kiválthatja. A vizelet kiválasztásáért az antidiuretikus (ADH) hormon felelős, melynek szabálytalan működése magától is megszűnhet. Ha nem, orrcsepp formájában gyógyszert kaphat a gyerek.
– Húgyúti fertőzésre, gyulladásra ritkábban gondol a szülő, mert kevés tünet utal rá, pedig az enurézisnek ez is lehet kiváltó oka.
– A szakorvos anatómiai eltérésekre is gyanakodhat. A húgyhólyag, a vese, a húgycső és a záróizmok vizsgálatát ma már ultrahanggal is végzik, ez teljesen fájdalommentes.
– A székletvisszatartás lényegesen ritkábban előforduló probléma. Megjelenésénél először lelki gondokra kell gyanakodnunk. Stresszre vagy a családban létrejött feszültségre. A kakilástól való félelem alapja lehet lélektani, de táplálkozhat egy fájdalmas székrekedés emlékéből is.
Beszélgetéssel, megértő, szerető segítségnyújtással ezek oldódhatnak.
– Krónikus hasmenéssel, illetve bekakilással is válaszolhat a gyerek a család szigorú elvárásaira. A jelenség igazi okának megfejtésében itt is szakember tud leginkább segíteni. Bármi legyen is ez, ne szidjuk, vagy szégyenítsük meg a kicsit. A gyerek pontosan tudatában van annak, hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene. Biztassuk, szeressük, és segítsünk neki a megoldásban.
Nyugtalan éjszakák
A gyerekek alvásigénye, az alvás nyugodtsága, folyamatossága a normális határokon belül igen nagy egyéni változatosságot mutat, ezért hiábavalóság volna mindenkin egyformán hosszú alvásidőket és alvási szokásokat számon kérni.
A szülőket főként az éjszaka átalvásának kérdése izgatja. A kisgyerek, sokszor még a nagyobb is, testközelségre, biztonságérzetet adó társaságra vágyik éjszaka is, ezért nem tekinthetjük rendellenesnek azt sem, ha szüleivel szeretne aludni. Az viszont zavaró, ha egyik éjszaka megengedjük, a másikon meg nem. Nincs olyan életkor, amikortól kezdve kötelező vagy ajánlott lenne a külön szoba, külön ágy.
A család szokásaitól, a szülők nevelési stílusától és életmódjától függ, mikor jön el az idejük ezeknek az önállósulási lépéseknek. Fontos alapelv, hogy olyasmit lehetőleg ne engedélyezzünk, ne tegyünk a gyerekkel éjszaka, amit alvásidőben nem szokás, például: játék, evés-ivás (kivétel: víz, szoptatás), éneklés, autózás, járkálás.
Késő délutántól kezdve kerüljük a túlságosan mozgalmas játékokat, a tévézést, a veszekedést. Ne adjunk a gyereknek ebben az időszakban kakaót, csokoládét, fekete teát, sok cukrot tartalmazó ételt-italt. Helyette próbálkozhatunk nyugtató hatású teakeverékekkel, levendula-illóolaj párologtatásával, illatos habfürdővel. Jobban alszik, ha kedvenc plüssállata is vele lehet az ágyban, esetleg lefektetheti ágya mellé egy babaágyba, pizsamába öltöztetve.
A szerepjátékok segíthetnek a napközben felgyülemlett feszültség levezetésére. Jó hatásúak a nyugodalmas, mindig ugyanúgy és ugyanakkor ismétlődő lefektető szertartások, a halk éneklés, meseolvasás, esetleg masszázs a fürdés után.
Se altató, se nyugtató gyógyszert ne adjunk a gyereknek. Ha felmerül a gyanú, hogy viselkedése mögött orvosi probléma állhat, keressük meg az okokat. Ha az addig jól alvó gyerek éjjel fel-felébred, felsír, vagy eleve nem mer elaludni, ez lelki problémára (félelemre, lelkiismeret-furdalásra, túlterheltségre) utal. Gondoljuk át a mindennapjait, és azt is, hogy lehet-e valami takargatnivalója (rossz osztályzat, más csínytevés). Éreztessük vele, hogy elfogadjuk akkor is, ha vaj van a füle mögött, de tudnunk kell viselt dolgairól, hogy segíthessünk.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
