Andrea története nem egyedi. Szinte mind ugyanerről mesélnek a hasonló helyzetben lévő párok, már aki meri bevallani az igazságot. Mert a többség nem beszél a hálószobatitkairól, még akkor sem, ha szörnyen nyomasztják az ott történtek. Vagy éppen az, hogy nem történik semmi.
– Gyereket gyártani jó, így van ezzel a többség – meséli Andrea. – És eleinte mi is szerettük, hogy azért bújunk össze, hogy valami igazán nagyot alkossunk. Nem kell védekezni, csak önfeledten örülni a másiknak, és közben arra gondolni, hogy kisbaba lesz nemsokára. Úgy fél évig, talán háromnegyedig minket se nyomasztott semmi rossz gondolat. Aztán amikor sokadszorra is megjött, kezdtem kétségbeesni.
A következő lépcső, amikor a naptár határoz meg mindent. A petesejtemre mint önálló, független lényre gondolok, és az jár az eszemben, hogy mikor legyen a nagy találkozás. De még ezzel sincs nagy baj, hiszen ennek is megvan a maga romantikája. Sőt, akár azt is mondhatnám, eleinte izgalmas. Gyere, drágám, ma este várunk: én és a petesejt. Még sikerül beleborzongani, hogy a közös cél felé haladunk.
Aztán eltelik egy év. Se gyerek, se optimizmus, és már kezd unalmassá válni a „kell”. Jönnek a csodaszerek, a megfeszített harc a megtermékenyülésért. És ma már nyitott a világ, elég beütni a netre a megfelelő címszavakat, és máris meddőségi szakértővé képezhetem magam.
Nincsenek bennem rossz érzések, hogy esetleg meggondolatlanul kezdtük el az orvosi módszereket, hiszen a létező összes alternatív megoldással próbálkoztam. Billings-módszer, Jónás-módszer, kineziológia, családállító terapeuta, levelezés a nem létező gyerekemmel, spirituális választerapeuta, Bach-virágterápia, pszichológus.
Közben pedig beindult az orvosi vonal is, hormonkezelést kaptam. Ezek alatt az évek alatt mindent a naptár határozott meg, akkor meg hogy is lehetne nyugodtan szexelni? Feszengünk, ha az esti összebújásra gondolunk. Mindig számításba vesszük, hogy most éppen jó, vagy éppen nem. Egyik se hoz már lázba minket. Ha jó időben vagyunk, akkor teljesítmény, ha nem jó, akkor meg minek? Mintha már el is felejtettük volna, hogy valaha pusztán örömből bújtunk össze.
És persze letargikus a hangulat otthon, hiszen minden hónapban gyászolok. Minden menstruációt vetélésként éltem meg, amikor megjött, elsirattam a meg nem fogant kis életet. Megsirattam a saját, elhagyatott lelkemet is, meg az egész nyomorúságosnak hitt életet, amit élek, értelem és valódi tartalom nélkül.
A vágy múlófélben. A hónap elején még pislákol valamennyire, a hó közepén a muszáj szorítja össze a torkunkat, a végén pedig izgulunk. Vagy nem is tudom, a párom hogy van ezzel. Eleinte mindent tüzetesen megbeszéltünk, a legutolsó részletet is, de mikor egyszer azt mondta, hogy már nem is nő vagyok, hanem egy szervrendszer, magamba zárultam. Végül is igaza van, nem beszélhetek folyton a vágyott terhességről és a meddőségi kezelésekről. Még akkor sem, ha a nap huszonnégy órájában csak ezen jár az eszem.
Képtelenség ellazulni. Pedig a legjobb borokat bontjuk fel, lucullusi vacsorákat rendezünk, mégsem. Mikor a szexre kerül a sor, belénk áll a görcs, és eszünkbe jut, hogy gyereket gyártunk. És mi mindig gyereket gyártunk. Úgy egy év kellett ahhoz, hogy nemet merjünk mondani a szexre. Hogy fáradtak, nyűgösek lehessünk, és azt kérjük: csináljuk máskor. Komolyan nem emlékszem, ki mondta ki először. Annyira ott volt már a levegőben, hogy nem akarok kényszerből szeretkezni, nem akarok megint kudarcot vallani, a meddőséggel szembesülni, hogy mindkettőnk fellélegzett a szabad este ígéretére. Mert nekünk ez a szabad este, a szexmentes.
Egyre többször mismásoljuk el az egészet, de persze furdal a lelkiismeret, hogy nem dolgoztunk eleget az ügyön. Csak mi tudjuk, csak minket mar a bűntudat, és ezerszer elmondjuk elalvás előtt, hogy a szexmentesség alól felmentsük magunkat: nagyon szeretlek, drágám!
A muszáj-szexet azért nem lehet kikerülni. Amikor az injekciók, gyógyszerek időzítése miatt nem lehet kibújni a kényszer alól, de mindkettőnket már előre nyomaszt az este hangulata. Előfordult, hogy nem értem el a férjemet telefonon. Egyre idegesebben hívtam, már hét óra is elmúlt, és semmi életjel. Mikor végre tudtunk beszélni, dacos volt a hangja, és azt mondta, hogy elmegy a haverokkal sörözni. Krákogtam, hogy ne már, aztán kiböktem: tudod, hogy ma kéne. Hát persze, hogy tudta. Visszavágott, hogy holnap is jó lesz. Kibőgtem magam, aztán másnap se csináltuk, képtelen voltam rá. Szintén dacból.
Eljutottunk oda, hogy ha kényszerből kell szexelni, csípőből nem megy. Arra marad a biztos módszer, a műtő, ahol van külső segítség. Így lesz minden meddőségi kezelésre járó pár valóban meddő. Közben kétségbeesetten küzdünk azért, hogy legalább néhanapján visszakapjuk azt a régi szexet, amit még a gyerekgyártás előtt ismertünk. Ha ritkán is, de azért néha sikerül.
Utóirat: A lombikprogram segítségével Andrea terhes lett, jelenleg az ötödik hónapban jár. Most mertek először fellélegezni a férjével, és finoman egymás felé közeledni. Bízik abban, hogy egyszer csak egy rossz emlék lesz ez az egész időszak.
És milyen volt régen?
Nem nevezné egyedinek Andrea történetét Bede Zsuzsanna szexológus. Minden kapcsolatot erősen megterhel egy ilyen procedúra, és van, ahol látványosan felszínre törnek a problémák – nincs szex –, mások csak időnként küzdenek ilyen gondokkal.
– Az első kérdésem, ha egy ilyen pár hozzám fordul, hogy milyen volt a szex előzőleg. Ha jó és élvezetes volt, nagy eséllyel visszafordítható a folyamat. Sokszor azonban a gyerektéma csak egyértelművé tette a problémákat, amelyek mindig ott lapultak a mélyben. A felek sem szoktak egyformán reagálni a meddőségi kezelésekre. Általában az a fél az érzékenyebb (annak megy nehezebben), aki kevésbé motivált, és ez általában a férfi. Ilyenkor egyből jelez a test, és a férfi kvázi impotenssé válik, holott csak a helyzetet hárítja.
Régen még dolgoztak pszichológusok, szexológusok a meddőségi centrumokban, akik segítettek felkészíteni a párokat a kezeléssel járó élethelyzetekre. Ma már csak a testtel foglalkoznak – beültetéssel, tüszőrepesztéssel, hormonadagolással – holott a psziché legalább annyira fontos szervünk, mint a többi. Ha efféle gondok támadnak, érdemes minél előbb szakembert felkeresni, hogy ne romoljanak el végképp a dolgok.
További cikkeink a témában:
– Tervezzük a babát, vagy inkább bízzuk a véletlenre?
További családtervezés témájú cikkeink…
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
