A D3-vitamin biológiai jelentőségét elsősorban a csontok felépítésében játszott szerepe adja: elősegíti a kálcium és a foszfor felszívódását a bélcsatornából, majd ezen anyagok beépülését a csontokba. A D3-vitamin az emberi szervezetben növényi és állati eredetű anyagoknak a májban, illetve a vesében történő átalakulása során képződik a napfény ultraibolya sugarainak hatására.
Legfontosabb D-vitamin-forrásaink a tej, a tejtermékek, a tojás és a máj. Egyes halmájolajakban (csukamájolaj) rendkívül nagy koncentrációban van jelen. Ezekből átlagos, vegyes étrend mellett, kellő napfény esetén, a szervezet saját maga képes előállítani a D3-vitamint. Fokozott növekedési ütem esetén a szükséglet megnő – gondoljunk az igen kis súlyú újszülöttekre vagy a serdülőkre.
Mivel a mi éghajlatunk esetén a napfényben szegény évszakokban elégtelen a biológiailag értékes sugárzás, ezenkívül a csecsemők tápláléka nem tartalmaz elegendő előanyagot – még az anyatej sem -, szükségessé válik a vitamin gyógyszerkészítménnyel történő pótlása.
A D-vitamin-hiányon alapuló, csontosodás zavarát okozó betegség a rachitis vagy más néven angolkór. A vitamin hiánya következtében a csontképzés két fő ásványi anyagának, a kálciumnak és a foszfornak az anyagcseréje kórossá válik: a két anyag nem szívódik fel a bélből kielégítő mennyiségben, illetve a vese nem tartja vissza a foszfort, így azok hiányosan rakódnak le a csontok növekedési területén képződő porcszövetbe. Maga a porcszövet, a csontképződés előkészítő anyaga fokozottan termelődik, a normális határokon túlterjedve rendellenesen burjánzik. Az elmeszesedés zavara miatt a csontok puhák, elgörbülnek, törésre hajlamossá válnak. A legjellemzőbb korai tünet a nyomásnak kitett területeken a koponyacsontok felpuhulása: ha ujjunkkal nyomást gyakorlunk a tarkó tájékára, a csont, akár egy ping-pong labda, benyomható.
A D-vitamin túladagolása szintén veszélyes következményekkel járhat: a kálcium rendellenes helyeken, a belső szervekben (vesékben, erekben) rakódik le, ami az illető szerv működését súlyosan károsítja.A D-vitamin adagjainak nagyságát – figyelembe véve a csecsemő vagy gyermek korát, esetlegesen fennálló alapbetegségét (pl. felszívódási zavar, vesebetegség) – a gyermekorvos állapítja meg. Általánosságban elmondható, hogy csecsemőkorban rendszeres, napi D-vitamin adása szükséges, ezt követően az őszi, téli, kora tavaszi hónapokban szükséges a pótlás.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
