Biliztetés – Hogyan neveljük a picit szobatisztaságra?

pelenkázás széklet szobatisztaság szoktatás vizelet biliztetés

Bilizés

Az első életév vége felé a legtöbb baba megtanul egyedül ülni, és sok csecsemőnek viszonylag rendszeresen, naponta azonos időben van széklete. Ezért ekkor némely szülő elhatározza, hogy mivel előre lehet tudni, mikor kakil a gyermek, ráülteti a bilire. Fontos tudnunk, hogy ebben az esetben nem beszélhetünk még szobatisztaságra szoktatásról, csupán az történik, hogy megfelelő időben “elcsípjük” a székletet, ami így a bilibe ürül, ahelyett, hogy a pelenkába menne.

A baba nem érti az összefüggést, hiszen nem magától ült a bilire, ennélfogva nem is tud velünk együttműködni. Ha a baba székletürítésének idejét rendszeresen helyesen találjuk el, és sikerrel járunk, nemhogy jót teszünk, inkább nehezítjük a dolgunkat. A héthónapos gyerek nem fog még tiltakozni, de két hónappal később valószínűleg utálni fogja a bilit. Közben pedig megtanul mászni, és a bilin való ücsörgés értelmetlennek tűnik számára, tehát nem fogjuk tudni rávenni, hogy ott maradjon rajta.

Ne siessük el a szobatisztaságra szoktatás kezdetét. Ha az előtt vezetjük be a bilihasználatot, hogy a gyerek fizikailag érett lenne, abból semmi jó nem származik. Nem tudjuk ugyanis rákényszeríteni, hogy a bilibe ürítsen a pelenka helyett.

Hogyan kezdjük a biliztetést?

Első célunk, hogy a gyermek megtanulja, mire való a bili. Mutassuk meg neki, és mondjuk el: abba kell belekakilni, belepisilni. Ha már elég nagy ahhoz, hogy egyáltalán érdekelje a dolog, engedjük, hogy ráültesse a mackóját vagy valamelyik babáját. Lehet, hogy ezután ő maga is ki akarja majd próbálni.Amikor a gyermek már tudatában van annak, hogy mindjárt pisilnie vagy kakilnia kell, már előtte is biztosan érzi, és oda is figyel rá, akkor elérkezett a megfelelő pillanat a szobatisztaságra szoktatás elkezdéséhez. A jellegzetes arckifejezésből, tartásból a szülő rendszerint előre tudja, ha a gyermeknek kakilnia kell. Ilyenkor hirtelen megáll, rövid időre abbahagyja, amit csinál, esetleg picit kipirul, erőlködik.Tizenöt hónapos koráig a gyermek önkéntelenül üríti a székletét és a vizeletét, és nem tudja előre, mikor fog pisilni vagy kakilni. A második év közepe táján fedezi fel az összefüggéseket. Ilyenkor még nem elég nagy a gyermek ahhoz, hogy rendszeresen használja a bilit, de ahhoz már igen, hogy megismerkedjen vele.A bilinek ráülve kényelmesnek kell lennie, és az is fontos, hogy a gyermek tökéletesen biztonságban érezze magát rajta akkor is, ha ülés közben izeg-mozog. Ne boruljon föl könnyen, legyen könnyen tisztítható.Soha ne próbáljuk meg a gyereket erővel ráültetni a bilire. Még akkor se, ha látjuk, mindjárt kakilni fog. A tipegők előszeretettel teszik az ellenkezőjét annak, amit kérünk tőlük. Csak akkor tudjuk szobatisztaságra szoktatni, ha a kicsi szabad akaratából működik együtt velünk. Minden erőltetés csak a szülő sikertelenségét valószínűsíti.Kétévesen a gyermek már önállóan is oda tud menni a bilihez, és kis segítséggel le tudja venni a ruháját, egyedül rá tud ülni a bilire, majd fel tud kelni róla. Minél inkább úgy érzi, hogy az egész művelet az ő irányítása alatt áll, annál kevésbé valószínű, hogy rossz néven veszi a dolgot.Ha egy már szobatiszta gyermek újra rendszeresen bekakil, vagy mindig foltos az alsóneműje, mindenképpen jelezzük gyermekorvosunknak. A bekakilás sokszor érzelmi zavar jele – kistestvér születik, a gyermek óvodába kerül, családi problémák adódnak, melyekre a kicsik nagyon érzékenyen reagálnak -, de nemegyszer szervi eltérés is okozhatja.

“Nagydolog”

“Tisztává” válni sokkal könnyebb, mint “szárazzá”. A legtöbb gyereknek napjában csak egyszer-kétszer van széklete, soknak még ennél is ritkábban. Többségük – feltéve, hogy nem kezdték őket túl korán “gyakorlatoztatni” a bilivel – meglehetősen rendszeresen ürít. Ha figyeljük, egészen világosan látjuk a gyereken, hogy mindjárt kakilni fog, mert viszonylag hosszú idő telik el az első jelek és a tényleges székletürítés között. Ha a tipegő érzelmileg már érett arra, hogy együttműködjön velünk, és használja a bilit, akkor igen könnyen segíthetünk neki ebben.Ha tudjuk, hogy közvetlenül reggeli után vagy alvásból ébredve nagy valószínűséggel kakilni fog, ne adjunk rá azonnal pelenkát. Gondoskodjunk róla, hogy a bili a megszokott helyén legyen. Várjunk, míg a gyerek szól vagy jelzi, hogy kakilnia kell, és ekkor gyorsan rá tudjuk ültetni a bilire.A gyerek tiltakozása esetén semmiképp sem szabad a bilizést erőltetni. Ha a gyereket nem érdekli igazán, hová megy a széklete, vagy úgy tűnik, tetszik neki az ötlet, gyorsan vigyük oda a bilit, maradjunk ott, míg a gyerek rajta ül, aztán nyugodt hangon ismerjük el a teljesítményét.Sok olyan gyerek van, aki – ha a megfelelő pillanatban, ügyesen ismertetik meg a bilivel – néhány hét leforgása alatt teljesen rászokik. De legyünk óvatosak, ha a gyerek nem fogadja ilyen szívesen az újítást. Vannak gyerekek, akik rögtön vécére ülnek szívesen: ilyenkor használjuk a szűkítőt, és tegyünk a lábuk alá sámlit.A nyár sokat segíthet a bilire szoktatásban. Amikor jó idő van, és megtehetjük, tartsuk minél többet “szabadon” a babát, pelenka nélkül. (Higiéniai okokból egy kis bugyit ilyenkor is érdemes ráadni, ha homokozóba vagy földre ül, ne érje piszok a testnyílásait.) Nagyon sok kismama számolt be arról, hogy a nyári hónapokban sikerült szobatisztává válnia a kisgyermekének, hiszen ilyenkor jobban érzi, mikor van szüksége a bilire, és a nedvesség kellemetlen érzése miatt is jobban odafigyel.

Még egy jó tanács!

Ne fújjuk fel a dolgot! A bilihasználat ne váljon erkölcsi kérdéssé, tehát ne minősítsük őt “jó gyereknek”, ha belekakil, és “rossznak”, ha nem. Az, hogy a pelenkája helyett a bilit használja, nem több, mint egy új készség, amit épp most tanul meg. Ha a biliben van az “eredmény”, természetesen örüljünk neki, és dicsérjük meg, de nem szükséges hosszasan lelkendeznünk. Ugyanígy az sem tragédia, ha a széklet vagy a pisi a földre kerül. Elég annyit megjegyeznünk, hogy “hátha holnap már a bilibe sikerül”.Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Madarász Utcai Gyermekkórház és Babaszoba.hu