Persze ne több hétre elegendő túlélő csomaggal induljunk, de bizonyos dolgokra mindenképpen gondolnunk kell. A pótpelenka ilyen elengedhetetlen kellék. És a víz is.
Készítsünk listát!
Gondoljuk át és írjuk össze azokat a dolgokat, amelyek megkönnyíthetik a nagy kalandot. A legfontosabb, hogy mindig legyen nálunk elegendő mennyiségű tiszta víz. Nemcsak azért, hogy szomjunkat olthassuk, hanem mert a gyerekek képesek mindent megfogdosni.
A természet jól “kibabrált” velünk: a szivárvány minden színében pompázó virágok között találhatunk mérgezőeket, a gombákat pedig – főleg ha nem ismerjük – egyáltalán nem tanácsos tapintás útján megismerni. A gyerek figyelmét pedig minden bizonnyal fölkelti majd a piros kalapos, pöttyös gyilkos. A galócának már a spórái is halálos mérgezést okozhatnak. A kicsi kezét tehát minden esetben meg kell mosni, ha hozzányúlt, és mielőtt egy szendvics vagy egy alma elfogyasztásához látna.
Öltözék
Mindig hosszú nadrágban menjünk kirándulni, a nadrág szárát húzzuk be a zokniba, ezzel elkerülhetjük a kullancsok társaságát. Az erdőben még száraz időben is találkozhatunk szúnyogokkal, a nadrág ellenük is kitűnő védelmet nyújt. Jó szolgálatot tehetnek a rovarűző szerek is. Ezekből vagy a golyós, vagy a fújós kivitelűt vigyük magunkkal, a krémes változatok használata után szintén alapos kézmosás dukál.
Érdemes könnyű vászonsapkát adni a kicsikre – ezzel is a rovarok támadását akadályozhatjuk meg. A kiránduláson azonban a cipőé a főszerep. Mindig zárt legyen, de könnyű és kényelmes. Ebből csak azok visznek váltást, akikkel már megtörtént, hogy az erdő egyetlen pocsolyájára is rátalált és térdig merült a gyereke. Gumicsizma nem szükséges. Egyrészt beleizzad a láb, másrészt nem tartja megfelelően a bokát. Sáros, latyakos időben csak akkor induljunk el, ha lelki szemeink előtt megjelent már a hasra esett gyermek képe, és úgy gondoljuk: kezelni tudjuk a problémát.
A pótpulóver is jól jöhet, az erdőben néhány fokkal mindig hidegebb van, és ahogy lemegy a nap, fázhatunk. Az esőkabátok ma már zsebben is elférnek, nem jelent tehát nagy terhet.
Mellőzzük az édességet
Annyi elemózsiát vigyünk magunkkal, hogy senki ne legyen az éhség miatt nyűgös, ez elronthatja a túrát. Viszont nincs szükségünk arra, hogy az egész hűtőszekrényt bepakoljuk, az édességek is nyugodtan otthon maradhatnak. Főleg mert utána szomjas lesz minden gyerek, és az egész kirándulás a későbbiekben arról fog szólni, hogy hátizsákból ki- és bepakolunk. (A hátizsák a legpraktikusabb túrakellék, két szabad kezünk is marad.)
Kicsi gyerekekkel ne tervezzünk túl hosszú utat, ne teljesítménytúra legyen a kirándulás. A lényeg, hogy legyen időnk beszélgetni, magyarázni a virágokról, kavicsokról, megfigyelni a csigákat, békákat, bogarakat.
Jó ötlet, ha két tervvel indulunk el, és útközben a gyerekek kedve szerint döntünk, hogy a hosszabb vagy a rövidebb erdei utat járjuk-e be.
Fényképezőgépet elsősorban magunk miatt vigyünk. Érdemes megörökíteni minél több közös családi programot. Később jó majd nézegetni a fotókat, kivált, ha a gyerekek kamaszkorba lépnek. Néha nem árt majd eléjük tenni, emlékeztetni őket arra, milyen remek családban nőttek fel…
Kapcsolódó cikkeink:
V.évf./7.sz.
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
