Gyerek

Egy kis segítség diszlexiásoknak

Ha a betűk közt nagyobb a távolság, akkor a szöveget sokkal könnyebben tudják olvasni a diszlexiások - olvasható egy kutatásban.
2012. Június 10.

A tanulmány szerint a gyerekek olvasási sebessége 20 százalékkal nőtt, míg az olvasás pontossága csaknem kétszer olyan jó lett, mint a kisebb betűtávolság esetében.

Ha egy gépelt szövegben a betűk közé szóközöket szúrunk be, akkor nagymértékben segíthetjük a diszlexiás gyerekek olvasási képességét, derült ki egy olasz tanulmányból.

A Páduai Egyetem kutatói összesen 34 olasz és 40 francia 8-14 éves diszlexiás gyereket vizsgáltak meg, és megállapították, hogy a karakterek közé beszúrt szóköz átlagosan 20 százalékkal növelte meg a gyerekek olvasási sebességét, és az olvasás pontosságát csaknem megkétszerezte, tehát a gyerekek szövegolvasás közben közel feleannyi hibát ejtettek – írja a Medipress.

„Mi magunk is nagyon meglepődtünk a tanulmány eredményein. Normál iskolai körülmények között körülbelül csak egy év alatt fejlődik a gyerekek olvasási sebessége ilyen arányban. Az olvasási pontosság fejlődése pedig önmagáért beszél” – nyilatkozta Marco Zorzi pszichológia professzor, a tanulmány szerzője.

A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos képességzavar, és az iskoláskorú gyerekek körülbelül 5 százalékát érinti. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Az olvasott szöveget nehezen és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni. A diszlexiások sokszor a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni.

„Az korábban is ismert tény volt, hogy a betűk közti nagyobb távolság mindenki számára megkönnyíti az olvasást, de meglepő volt azt tapasztalni, hogy a szellősebb szöveg milyen nagymértékben fejleszti a diszlexiások olvasási képességeit” – mondta Guinevere Eden, az amerikai Oktatási és Tanulási Központ igazgatója, a washingtoni Georgetown Egyetem gyerekgyógyász professzora.

A tanulmány teljes terjedelmében a PNAS című tudományos szakfolyóiratban jelent meg.