“Néhány hónapos volt a kisbabám, amikor a szüleim évtizedes se veled, se nélküled kapcsolat után végleg szakítottak” – meséli Barbara, egy négyéves kisfiú és egy egyéves kislány édesanyja. “Annak ellenére, hogy hosszú folyamat előzte meg a válást, anyukámat nagyon megviselte, én pedig csak nézni tudtam tehetetlenül az összeomlását.
Mindig nagyon kötődtem hozzá, de már gyerekkoromban is úgy éreztem, hogy nekem kell vigyáznom rá, ebben a helyzetben azonban semmit sem tudtam segíteni neki. Ha lenne testvérem, akivel megoszthattam volna a gondolataimat, talán könnyebb lett volna átvészelni ezeket a hónapokat, de egyedüli támaszaként nagyon felzaklattak a heves vitáik. Aztán a férjemnek külföldre kellett utaznia, teljesen egyedül maradtam a gyerekekkel és a gondokkal”.
A következő havi súlymérésen a gyerekorvosnál kiderült, hogy nem gyarapodik megfelelően a kisfiam. Az orvos faggatni kezdett, hogy mi lehet ennek az oka, és akkor döbbentem rá, hogy a válás miatt nem figyelek eléggé a kisbabám jelzéseire, és ez már a fejlődését is befolyásolja. Akkor döbbentem rá, hogy mostantól csakis a gyerekre kell koncentrálnom. Elkezdtem gyakrabban szoptatni, így hamar behozta a lemaradását, de nagyon tudatosnak kellett lennem, hogy a saját életemre fókuszáljak, és ne a szüleimét akarjam megoldani.
Mit mond a pszichológus?
“Érzelmileg valóban nagyon megterhelő a már felnőtt gyereknek is a szülei válása, de egy fiatal anyának a maga külön életét kell élnie, és nem szabad a szülők konfliktusaiba túlzottan bevonódnia, esetleg még gyámkodni is felettük” – tanácsolja Roboz Gabriella pszichológus. “Beszélgessen sokat a szüleivel, hallgassa meg őket, de tapintatosan és következetesen zárkózzon el a nyílt állásfoglalástól. Tanácsot lehet adni, ha azt a szülők kérik, de elsősorban a válás mikéntjére vonatkozzon: igyekezzen a kulturált, emberi módon zajló válás és a mielőbbi megbékélés felé terelni őket”.
Viharban húzódj hátra!
De mi történik akkor, ha nem megy a békés válás, és a nagyszülői pár jelenlétében feszültségtől serceg a levegő?
“Jobb esetben szúrós pillantások, rosszabb napokon viharos veszekedések jellemezték a családi együttléteket, mielőtt a szüleim végleg szétköltöztek” – emlékszik vissza a nehéz hónapokra Tamara, három kislány édesanyja. “Gyakran előfordult, hogy nálunk vendégeskedve elkezdtek kiabálni egymással, és amikor kértem, hogy legalább a gyerekek miatt hagyják abba, rám haragudtak meg, és köszönés nélkül elmentek. A gyerekek persze nem értették, hova lettek hirtelen a nagyszülők, és miért nem kaptak puszit búcsúzáskor.
Az is előfordult, hogy hiába vártuk őket a megbeszélt időpontban, kihűlt az ebéd, és nem érkeztek meg. Szétköltözésük után a gyerekek nem akarták elhinni a nagymamát látogatva a szülői házban, hogy nem bújócskázik a nagypapa, tényleg nem lakik már ott, hozzá most már mindig külön kell elmenni vendégségbe. A gyerekek örülnek persze születésnapkor a dupla ajándéknak, nekünk viszont elég fárasztó, hogy minden családi eseményt kétszer kell megszervezni, mert a nagyszülők nem hajlandók egymás jelenlétében ünnepelni.”
Mit mond a pszichológus?
“Ha a válófélben lévő nagyszülők feszültséget keltenek a családi eseményeken, egy ideig kerülni kell az együttes jelenlétet” – magyarázza Roboz Gabriella. “A gyerekek gyorsan elfogadják, hogy külön-külön találkoznak a nagyszüleikkel, és a rossz időszak lecsengése után – ha mindenki egyetért – ismét lehet szervezni közös találkozásokat. Ideális esetben a felnőttek igyekeznek a köztük lévő konfliktusokat távol tartani az unokáktól, hiszen a nagyszülőség is, akárcsak a szülőség, egy életre szól, a gyerek szemében a nagyszülő a válástól függetlenül ugyanaz marad”.
Adj időt magadnak!
Nehezíti a helyzet feldolgozását, ha a nagypapa vagy nagymama új párkapcsolatba kezd, és úgy dönt, hogy ezt a családja előtt is felvállalja.
“Az első boldog babavárást árnyékolta be a szüleim válása” – emlékezik vissza Ambrus Mónika négygyerekes anyuka. “Apámmal alig tartottam a kapcsolatot, mert nem tudtam elfogadni, hogy új párja van. A férjem azonban mindenkivel meg akarta osztani a nagy hírt, így kézen fogott, elvitt hozzájuk, és meglepetésemre nem is éreztem rosszul magam a párja jelenlétében.
Aztán mire megszületett a kisfiunk, kiderült, hogy a férjem szüleinél is gondok vannak, csak az anyósom nem akart a terhesség alatt duplán megterhelni minket: ezért megvárta, míg megszületik az unoka, és utána ő is beadta a válópert. Ma már hozzászoktunk az új helyzethez, minden nagyszülő aktívan részt vesz az unokák életében, és mivel külön élnek, így nem két-, hanem négyfelől kérhetek segítséget”.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek
