Hogyan látja az anya, Bettina?
Kettőnk közül én vagyok a szigorúbb. Mivel a lányokkal én vagyok itthon, és nem tölthetünk minden művelettel másfél órát, erélyesebben kezelem a problémás helyzeteket. Amikor Linda rákapott a tévére, és valamiért hatni akartam rá, letiltottam a kedvenc meséjét. Ez egy ideig bevált, de megunta a majmos sorozatot.
A popsijára egyszer ütöttem. Semmit nem ért, csak engem gyötört sokáig a lelkiismeret. A húga még kicsi volt, és amikor etettem, Linda álladóan cibálta; csak a helyzet ellen küzdött, de Dórinak nyilván fájt. Próbálkoztam mindennel…
Robi inkább a tárgyalásos „túszkezelés” híve. Igyekszik megdumálni a dolgokat, kompromisszumokat keres, ameddig Linda nagy őrültséget nem követ el, enged neki. Ha megyünk haza, a gyereknek pedig lépcsőzni támad kedve, felmászik vele a harmadikra, majd legyalogol a pincébe a kukákig, mindezt kétszer. Nekem ehhez nem lenne türelmem. Meg olykor túlzásnak érzem, hogy kvázi felnőttként kezelünk egy kétéves – dackorszakos! – gyereket, és az értelmére igyekszünk hatni.
Néha tíz percig könyörgünk, hogy vegye fel a pólót, ilyenkor az segít, ha megadjuk neki a választás szabadságát. Nem azt kérdezzük, hogy fölveszi-e a ruhát vagy nem, hanem hogy ki öltöztesse: anya vagy apa. Bár mostanában cseles, csak annyit mond: senki.
Túlzásnak tartom, ha mindent tiltanak a szülők, de csak kell a helyes útra terelgetnünk őket. Ezért is jó, ha közösségbe kerülnek, ott megtanulnak másokhoz alkalmazkodni. Mióta Linda családi napközibe jár, ha kisgyerek jön hozzánk látogatóba, nem kapja ki rögtön a játékokat a kezéből.
Hogyan látja az apa, Róbert?
Már az 1957-es Népszabadság megírta a nevelési rovatban, hogy a szeretetmegvonás is eszköz. Én is ebben hiszek. Ha balhé van, ahelyett, hogy kiborulnék, azt mondom: „Jól van, szevasz, kicsim, akkor apa elmegy, olvasgat vagy körmöt reszel.”
Vannak elveink. Pedagógus is vagyok, tanultam a különféle nevelési-vezetési stílusokat. Azt fontosnak tartottuk, hogy néhány egyszerű szabályt lefektessünk. Ha hazamegyünk, kezet kell mosnunk, a cipőt még az előszobában le kell vennünk. Ameddig ezeket Linda nem tartja be, nincs mogyorókrémes kenyér. Ezt a gyakorlat sokszor felülírja, ugyanis nála egyszerre tombol a testvérféltékenység és a dackorszak.
Ha fáradt és hisztis, húz maga köré egy falat, azon nem hatol át a szavunk. Ilyenkor csak ahhoz próbáljuk tartani magunkat Bettivel, hogy egyszerre csak egyikünk lehet ideges. Egyébként ha kiabálok Lindával, utána szeretem elmagyarázni az okát.
A legnagyobb cirkusz egy áthisztizett fürdés után történt. Nem hagyta, hogy bepelenkázzuk. Rákínlódtuk, letépte. Beraktuk a szobájába pucéran, Betti mellé tette a ruhát meg a pelenkát, hogy akkor oldja meg egyedül. Csak nézett, meg volt lepve. Öt perc után benéztem hozzá, kiküldött. Harmadszor beengedett, leültem mellé, megtárgyaltuk kedvesen. Aztán már engedte, hogy bepelusozzuk és felöltöztessük.
Ha mondjuk végképp nem hajlandó fürdeni vagy beülni a kocsiba, visszaszámolok öttől, aztán elkapom, és viszem. Ha jobban belegondolunk, ez már a testi erőszak egyik formája.
Horváth Bettina közgazdász (35)
Takács Róbert történész (37)
Kislányaik: Linda (4,5) és Dorottya (2,5)
(Korábbi fotó a családról)
Ezeket is olvasd el:
Kapcsolódó cikkek
