Legyen szó egy újabb esti meséről, egy újabb pusziról, egy másik pizsamáról vagy egy pohár vízről, a gyerekek híresek a késleltetési taktikájukról. Alanna McGinn, a Good Night Sleep Site alvástanácsadója ezt úgy nevezi: „a véget nem érő lefekvés előtti rutin”.
„Anya, figyelj! Majd egy táncműsort ad elő, szaltókat ugrik a falra felfutva, és úgy énekel, mintha egy Super Bowl félidős show-t prezentálna” – ecseteli Deena Margolin terapeuta a gyereke viselkedését. A szakértő a Big Little Feelings Instagram-fiókot üzemelteti egy másik édesanyával, Kristin Gallant-tal. Szavaikat a Hufpost.com idézte: „Vagy… még meg kell csinálnom ezt a rejtvényt, befejeznem ezt a rajzot, játszani a játékzongorán…” – folytatja. „A gyerekeim, akik a délutánt egymással civakodva töltötték, lefekvéskor hirtelen szövetségesek lettek, és félig felhúzott pizsamában játszottak az ágyon. Kísérteties hajlamuk támadt a nagy, filozófiai kérdések megbeszélésére is, például: „Hová mennek az emberek, ha meghalnak?”
És persze ott van a McGinn által csak „néma visszatérésének” nevezett jelenség, amikor a hálószoba ajtajában megjelenik a kis, néma sziluett, miután ő már azt hitte, hogy végre győztesen és egyedül került ki a gyerekszobából.
Minden ügyes taktikát nem fogsz tudni elhárítani, amit a gyermeked alkalmaz, de itt van néhány stratégia, amellyel megpróbálhatsz tenni azért, hogy mindenki megfelelő időben elaludjon.
- Ragaszkodj valamilyen rutinhoz! „Mindegy, mekkora gyerekről van szó, nehéz a felpörgött százról nullára lassítani” – mondja McGinn. Egy egyszerű, lépésről lépésre elvégzett rutin – kakaó, fogmosás, mese – időt enged nekik lenyugodni és felkészülni az alvásra.”
Testre szabhatjuk ezt a bizonyos rutint, beépítve egy utolsó sétát a bilihez, megtölthetjük a kulacsát, hogy elhelyezzük az éjjeliszekrényén, baba a kézbe…
Egy ilyen rutin ráadásul „nagyszerű kötődési idő a szülők és gyermekeik számára” – tette hozzá McGinn. - Ellenőrzött választási lehetőségeket kínáljunk! Ha hirtelen megéheznek, és harapnivalóra vágynak, ahelyett, hogy feltennénk a nyílt végű kérdést: „Mit szeretnél enni?” mondjuk ezt: “Almaszeleteket vagy banánt szeretnél?” A „Melyik pizsamát szeretnéd felvenni?” helyett jöhet ez: „A csillagos vagy az autós pizsamát akarod?”
- Ha a kontroll véletlen kikerül a kezünkből, fontos, visszavegyük azt, de próbáljuk úgy tenni, hogy továbbra is úgy érezzék, ők irányítanak” – mondja a szakértő. „Például: itt van három könyv. Válassz kettőt, amiből felolvassak neked!”
- Ne fogalmazzunk meg kéréseket kérdésként! Felnőttek között egyértelműen szükséges az udvariasság. Ám ha megkérdezünk egy gyereket: „Készen állsz rá, hogy felvedd a pizsamádat?” akkor fel kell készülnünk az őszinte válaszukra. Inkább próbáljuk ki az „Ideje felvenni a pizsamádat” lehetőséget.
- Használhatunk fényképes vagy rajzos diagramot is, az alapján követve a különféle állomásokat. Még jobb, ha megkérjük a kicsit, hogy ő mondja meg a lépéseket: alkosson egy lefekvés előtti rutintáblázatot – ez egyfajta térkép, segédeszköz. A gyerekek szeretnek részt venni a saját dolgaik tervezésében, és így könnyebb is végrehajtatni velük. „Megnézhetik a diagramot, és láthatják, mi jön ezután – anélkül, hogy elmondanád nekik” – magyarázza Margolin. Ahelyett, hogy matricákat osztanánk ki jutalomként a diagramon szereplő lépések elvégzéséért, megkérhetjük a gyereket, hogy helyezze el a saját matricáját, vagy húzzon be egy pipát minden egyes lépéshez. Ez „azt az életkoruknak megfelelő erőt adja nekik, amitől kompetensnek érezhetik magukat.”
- Tanítsd meg nekik, hogy az alvás fontos. Ez magától értetődőnek hangzik, de a gyerekeknek meg kell érteniük, hogy azért akarod, hogy aludjanak, mert a feladatod része, hogy jól vigyázz rájuk. Nem csak a nappaliból próbálod eltávolítani őket, hogy nézhesd a sorozatodat. (Vagy az is lehet, de nem ez az egyetlen motivációd!)„Ahogyan megértik az egészséges táplálkozás fontosságát, az emberekkel való kedves bánásmódot és hasonlókat, mondja McGinn, úgy meg kell érteniük az alvás fontosságát is”. Szüntesd meg a lefekvés előtti ellenállás okát! Az átállás – egy dologról, például játékról egy másik dologra, például lefekvésre – általában nehéz a kisgyermekek számára”. Ez az a pont, ahol a következetes rutin hasznos lehet. Mert lehet, hogy nem szeretik, de legalább pontosan tudják, mire számíthatnak.
Ezen túl viszont a gyerekeknek valódi félelmeik lehetnek – a sötétségtől vagy attól, hogy egyedül maradnak a szobájukban. Ezeket közvetlenül megnyugtatással vagy egy jól elhelyezett éjszakai lámpával kezelheted. Végül lehet, hogy csak figyelmet szeretnének. Próbáld „megtölteni a tankjukat” korábban a nap folyamán, hogy este már ne legyen hiányérzetük! Margolin és Gallant népszerűsíti a „10 perces csoda” stratégiát, amely abból áll, hogy tíz perc osztatlan figyelmet adsz a gyermekednek – nincs képernyő, nincs házimunka, nincsenek testvérek –, és hagyod, hogy naponta egyszer átvegye a vezetést egy általa választott tevékenységben. Így talán nem érzik majd szükségét, hogy húzzák az időt lefekvés előtt.
Kapcsolódó cikkek
