A mozaikcsaládok egyik legnagyobb kihívása, hogy a két szülő gyermekei testvérekként éljenek együtt. Az ismerkedés első néhány hetében úgy tűnhet, hogy mesébe illő kapcsolatok alakulnak ki, de ez általában csak egy rövidebb időszak, amíg a gyerekek nem érzik magukat elég otthonosan ahhoz, hogy kifejezzék a nézeteltéréseiket, nemtetszéseiket.
Rivalizálás a mostohatestvérek között
Mint minden testvérpár esetében, a mostohagyerekek között is valószínűleg lesz némi versengés a gyerekek között, nagyrészt a szülők figyelméért. A mostohatestvérektől sem várható el, hogy minden idejüket együtt töltsék, sőt, minden gyermeknek szüksége lesz arra, hogy bizonyos időt csak a saját szülőjével töltsön.
A mozaikcsaládok más olyan helyzeteket is előidézhetnek, amelyek ellentétet teremthetnek a gyermekek között. Az egyik házastárs 12 éves lánya valódi haragot érezhet, ha gyakran terheli őt a másik házastárs 3 éves gyermekének bébiszitterkedése. Emellett, ha az új családon belül konfliktusok merülnek fel – például nézeteltérések arról, hogy kit és mikor látogassanak meg az ünnepek alatt -, a gyerekek gyakran összefognak a saját szülőjükkel és ez súlyosbíthatja a már meglévő rivalizálást.
Magánélet és személyes tér
Előfordul, hogy egy gyermeket arra kérnek, hogy ossza meg a szobát újdonsült testvérével, holott korábban ugyanez a szoba egyedül az övé volt. Vagy amikor a mostohaapja gyermekei hétvégén meglátogatják őt, néhány napra beköltözhetnek az ő szobájába, ami néha haragot és féltékenységet szül.
A magánélet és a személyes tér fontos kérdéssé válik a mozaikcsaládokban. Amikor csak lehetséges, a gyerekeknek saját szobájuk legyen. Még ha egy szobán osztoznak is, minden csemetének rendelkeznie kell saját játékokkal és egyéb tárgyakkal; nem szabad arra kényszeríteni, hogy mindezek közös tulajdonba kerüljenek.
Ki nevelhet kit?
A mozaikcsaládokban a szülők gyakran bizonytalanok abban, hogy kinek kellene nevelni, adott esetben fegyelmezni. A mostohaapa például fegyelmezze-e a felesége gyermekeit, vagy csak ő ebbe ne szóljon bele?
Különösen az első néhány hónapban a mostohaszülőknek támogató szerepben érdemes lenniük és hagyniuk kell, hogy új házastársuk továbbra is az elsődleges nevelő legyen. Kerülniük kell az olyan elhamarkodott kijelentéseket, mint “Mostantól kezdve így fogjuk csinálni a dolgokat!”. Az új házaspárnak fokozatosan érdemes áttérnie a megosztott tekintélyre.
Az egyedülálló szülőség évei után sokan örülnek annak, hogy immár megoszthatják a gyereknevelés felelősségét a hétköznapokban egy másik felnőttel. Azonban ez egyik felet sem mentesíti az alól, hogy ő legyen a saját csemetéinek elsődleges gondozója. Ha az új partner túlságosan határozottan lép fel a másik gyermekeinek nevelésében, a gyerekek neheztelhetnek rá. A szülő (legyen az az anya vagy az apa) a konfliktusok elmérgesedésével a párja és a gyermekei között találhatja magát. Ha pedig a házastársa pártját fogja, a gyermekei elárulva érezhetik magukat. Ezt a helyzetet el lehet és el is kell kerülni.
Továbbá, ha az új férj és a feleség nem értenek egyet nevelési kérdésekben, a gyermek elkezdheti aláásni és megkérdőjelezni a mostohaszülő tekintélyét, ami sem a gyermeknek, sem a házastársi kapcsolatnak nem tesz jót. Ha a szülők ilyen módon nem értenek egyet, meg kell tárgyalniuk a nézeteltéréseiket, különben a problémák eszkalálódni fognak.
Érdemes ezeket a helyzeteket átgondolni és a szülőknek felkészülési időt adni maguknak. Nyilván minden helyzetre nem lehet előre felkészülni, de a szerepek és határok kijelölésével sok feszültségtől óvhatjuk meg magunkat.
Kép: Getty Images
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
