Anyaként átélve ezt az időszakot azt mondhatom, hogy nem könnyű. Se anyának, se gyereknek. Viszont van néhány dolog, ami megkönnyíti a beilleszkedést.
1. Szokasd magad a beszoktatáshoz
A gyerek jól veszi az akadályokat, és anyát is sikerült megvigasztalni.
Nem vicc, velem is ez történt az első beszoktatás alkalmával. Talán az első, és legfontosabb dolog, hogy a szülők felkészüljenek lélekben az elszakadásra, arra, hogy mostantól kezdve nem a nap 24 órájában vannak együtt a gyerekkel, rá kell bízni őt másokra, és nem tudnak minden mozdulatáról.
A gyerekek rögtön megérzik a szülők szorongását, hiába mondjuk nekik mosolyogva, hogy milyen szuper ez az ovi, a szemünkben látják, mit gondolunk. Amitől pedig még anya is fél, az csak félelmetes lehet.
Ha van rá mód, bízzuk egy kicsit másra a gyereket, hogy szokjuk ezt a helyzetet, de ha végképp nem megy ráhangolódni az elválásra, bízzuk a beszoktatást apára, ő könnyebben megoldja ezt a feladatot.
Durvának tűnik, de valóban az a jó megoldás, hogy a reggeli búcsú után, bármennyire sír a gyerek, és bármennyire megszakad is az ember szíve, határozottan távozunk az oviból. Nem jó többször visszamenni, vigasztalgatni, mert ezzel csak elodázzuk az elválást.
Ne csapjuk be a gyereket, akkor menjünk érte, amikorra ígértük.
2. Amikor én ovis voltam
Beszélgessetek az oviról, milyen voltál ovisnak, esetleg előkerülhetnek régi fotók is. A gyerekek nagyon rá tudnak csodálkozni, hogy anya és apa is volt gyerek. Persze csak a szép emlékek kerüljenek elő, a gyerekkori sérelmek, félelmek elsztorizálásának nincs most itt az ideje.
3. Ismerkedés az óvodával és az óvó nénivel
Érdemes elmenni az oviba, megnézni az ovi épületet, az ovi udvarát. Ha lehetőség van rá, még a szoktatás előtt találkozzunk az óvó nénivel, ha nincs, meséljünk róla kicsit a gyereknek. Tegyünk egy kellemes sétát az óvoda környékén, ismerjük meg az oda vezető utat, és közben sokat beszélgessünk arról, mit jelent ovisnak lenni, mi vár a gyerekre az oviban.
4. Ovis jel
Sok oviban van már választási lehetőség, hogy mi legyen a gyerek az ovis jele, de sok esetben egy jelkészletből lehet választani. Amikor a lányom bölcsis lett, napocska szeretett volna lenni, de ekkor már csak cseresznye vagy köcsög lehetett volna a jele. Ugye kitaláljátok, melyiket választottuk?
Szóval nem biztos, hogy azt kapja a gyerek, amit szeretne, ezért érdemes a jelekhez valami pozitív mesét, történetet keresni, esetleg színezőt nyomtatni, hogy megbarátkozzon vele. Kiemelni a pozitív tulajdonságát, hasznosságát, szépségét, színét, formáját, szóval mindent, ami pozitív.
5. Napirend, lefekvés
Megkönnyíti az ovikezdést, ha a napirendet kicsit már az ovihoz igazítjuk. Nagyon fontos, hogy a gyerek kialudja magát.
Ha a gyerek nem alszik eleget, akkor az értelmi életkorát jelentősen visszavetheti, ráadásul nagyon nyűgös is, ami még jobban megnehezíti a beszoktatást.
6. Mi történt az oviban?
Mindig irigyeltem azokat a szülőket, akiknek a gyerekei megállás nélkül mesélték, hogy mi mindent történt velük az oviban, mit ettek, mit láttak, ki bántotta őket, milyen jó dolog történt velük.
Az én gyerekeim nem azok a mesélős fajták, én viszont nagyon kíváncsi voltam, mi történt velük. Ezért cselhez folyamodtam, és bábozni kezdtünk. A bábozás nagyon bevált, nemcsak az ovis sztorikra derült fény, de a sérelmeket, félelmeket is könnyebb volt így feldolgozni.
Bábokat nagyon egyszerűen készíthettek Ti is. Nem kell hozzá más, mint egy gumikesztyű, és filctoll.
A szükséges alapanyagok
A gumikesztyűk ujj részét levágjuk, majd erre filctollal rajzolunk.
Rajzolhat a gyerek is, beszéljük meg, kik legyen a szereplők. Játszhatunk állatokkal is, nem kell feltétlenül valós szereplőknek lenni, de a gyerekek nagyon szeretik, ha ők is a mesék részévé válhatnak. Jöhetnek a történetek, a közös bábozás!
Fontos, hogy a gyerek megszeresse az óvodát és ott jól érezze magát. Ehhez kívánok kitartást, és erőt!
A szerző “A napfény illata” címmel népszerű blogot vezet, de megtalálod a Facebookon is
Kapcsolódó cikkeink: