Bár ahogy így elnézem ezeket a fesztiválozó csajokat, mostanság már lehet, hogy nem is melltartóként, hanem egyenesen felsőruházatként árulják az üzletekben azt a kényelmes pamut anyagú topszerű alsóneműt, amit minden normális szülő beszerez serdülni vágyó gyermekének, ha az egy nap úgy megy haza az iskolából, hogy már a legjobb barátnőjének is van melltartója, csak neki nincs. Melle, az mondjuk egyiknek sincs.
Szóval igen korán boldog melltartótulajdonos lettem, az ezt követő, megboldogult tinédzserkorom pedig azzal telt, hogy igyekeztem a melleimet mindenféle varázslattal nagyobbnak feltüntetni, mint amekkorák valójában voltak. Ennek legegyszerűbb eszköze nyilvánvalóan a push-up melltartó, amikor egy jól elhelyezett szivacs melltartóbetét helyettesíti azt, amiből a jóisten keveset mért az ember lányának. Évekig elszórakoztam ezzel a módszerrel, aztán ismét szintet ugrottam az egyedfejlődésben, amikor komoly barátom lett és megkérdeztem magamtól, hogy mégis kit akarok átverni.
Így hát leálltam a melltartóbetéttel, elfogadtam a testem, meg ilyenek, sztenderd hetvenöt bé, felhőtlen felnőtt évek a természetesség jegyében, aztán hopp egy gyerek meg még egy, melltartóbetétek a tejleadó reflex elkendőzése végett, kétszer egy év szoptatás és az egyik mellem máris kisebb lett, a másik meg jobban lóg. Megették a gyerekek, mondhatni.
Most így a harmadik babámmal újfent melltartóbetéteket tesztelek. Moshatóssal nyomulok, az eldobható betét nekem továbbra sem jön be, irritál a felülete, zizeg az anyaga, túl nagy az átmérője. Pedig tényleg sokfélét kipróbáltam. Az egyik márka egyenesen “láthatatlan melltartóbetétnek” becézi termékét, amin én mindig nagyon röhögök.
Normál használat esetén, tehát egy mezei szoptatós melltartóba illesztve ugyanis szerintem marhára feltűnő a két behelyezett korong. Cseppet sem láthatatlan, sokkal inkább feldolgozhatatlan egy ilyen korongmellű nő a beavatatlan szemlélő számára. A beavatottak pedig, akik szoptatós kismamaként szembetalálkoznak korongmellű társaikkal, összekacsintanak: egy újabb jegy, amiről egyből felismerik sorstársaikat.
Engem is könnyű kiszúrni, messziről ordít rólam, hogy kisgyerekes anya vagyok. Mindig le van hányva (bocsánat, anyatejligás szakszóval élve le van bukva) a jobb vállam és korongmellem van. Ja, meg kisbabával vagyok.
Ti milyen melltartóbetétet használtok?
A szerző “Rejtelmek blog” címmel népszerű blogot vezet, de megtalálod a Facebookon is
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
