Van nekünk egy kásafélénk, csak nem kásaként gondolunk rá: ez pedig a tejbegríz. Pedig egyszerű: kása az, amikor folyadékban puhára, mondhatni pépesre főzünk valami gabonát. Mivel olcsó és laktató ételről van szó, nyilván a magyar konyhában is megvolt a helye, még népdalokban, népmesékben is szerepeltek az árpakása, a köleskása és társaik, mégis, a tejbegrízen kívül a hagyományos kásák mára eléggé kikoptak a honi gasztronómiából.
Egy kis csere
Nem mondom, hogy a tejbegríz népszerűségének is leáldozott, de kétségtelen, hogy elveszítette a trendiségét. Üstökösként robbant be azonban helyette az angolszász zabkása, ami, lássuk be, beltartalmi érték, de főleg rosttartalom szempontjából valóban minőségi ugrást jelent. Amikor picik voltak a gyerekeim, a roppant lelkiismeretes védőnő időről időre rákérdezett, hogy mit adok nekik enni. Persze megemlítettem a tejbegrízt is, nagy pironkodva, de mindig hozzátettem, hogy nem kakaóval szórom ám meg, hanem gyümölcsöt vagy házi lekvárt teszek rá, hogy legyen valami hasznos tápanyagtartalma. Ő kedvesen mosolygott, milyen aranyos vagyok, majd felajánlotta, hogy próbáljuk ki a zabkását. Azt sem tart tovább megfőzni, de a nutricionális értéke – fogalmazott – klasszisokkal nagyobb.
Kipróbáltuk, és rögtön bevált, de főleg azért, mert tudat alatt folyamatosan kárpótolni akartam a gyerekeimet az elveszett tejbegrízért, így tettem a zabkásájukra minden jót a mogyorótól az áfonyáig, az agavésziruptól a kandírozott papajáig. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy a zabkása úgy jó, ahogy van, nem kell mindenfélével felpimpelni (de azért lehet).
Végtelen variációk
Éppen ezért a világon semmi értelme aranyáron megvásárolni a bolti, zacskós, egy adagos zabkását. Higgyétek el, tényleg gyerekjáték megfőzni, nálunk úgy hétéves kortól mindenki magának készíti el, ha megkívánja. Zabpehely meg tej mindig akad otthon, a rávaló pedig csak fantázia kérdése, és most jön egy jó hosszú felsorolás, mi minden illik hozzá:
Kakaó, csokiforgács, friss, aszalt és fagyasztott és kandírozott gyümölcsök, befőttek, lekvárok, dió, mogyoró, mandula és más diófélék, pörkölve vagy frissen, egészben, durvára aprítva vagy darálva. Méz és különböző szirupok, sőt, még instant kávéval vagy teával is meg lehet szórni, de ez már tényleg inkább az extremitások közé tartozik. Mehet rá fahéj, kardamom, kókuszreszelék, szórócukor (ettől persze máris elhatárolódom), citromhéj, sűrített tej, meg végeredményben a tegnapi pörkölt maradéka is. Ízlés dolga az egész, arról meg nem vitatkozunk.
Titka nincs, egyszerűen jól meg kell főzni. Ez mintegy öt percet ölel fel az életünkből, szóval nem egy nagy befektetés. Egyszemélyes adaghoz a recept a következő:
Hozzávalók
- 50 g zabpehely (zabpehely alapú müzli is tökéletesen megfelel)
- 1 dl víz
- 1 csipet só
- 1 ek. cukor, vagy annak megfelelő más édesítő
- 1,5-2 dl (növényi) tej
Elkészítés
Ráöntjük a zabpehelyre a vizet, és lassú tűzön elkezdjük főzni, sózzuk. Kb. fél perc alatt magába is szívja a folyadékot. Ekkor hozzáöntjük a tej nagy részét, és kevergetve tovább főzzük. Ha felszívta, öntünk hozzá még, édesítjük. Pár perc alatt ezt a folyadékot is felszívja, addigra meg is puhul a zabpehely. Leellenőrizzük, ha nem elég lágy, még önthetünk hozzá egy kis tejet, és már kész is a zabkása.
Ti mivel szeretitek a legjobban?
Kapcsolódó cikkek
