A kicsi újra és újra visszabújik a meleg ágyikóba. Vagy épp észreveszi a tabletet vagy a játékkonzolt, miközben készülődik reggel. – Nem akarok iskolába menni! – nyafog, vagy akár: „Utálom az iskolát!” Biztosan hallottad már te is ezeket a mondatokat.
Némi ellenállás teljesen normális – mi vajon fel akarunk kelni és bemenni dolgozni hétfő reggelente? Ám ha az elindulás igazi küzdelemmé válik a gyermek számára, az valószínűleg más problémát jelez. Az sem ritka, hogy egy gyereknek minden reggel megfájdul a gyomra, ha eljön az indulás ideje.
Az iskola elutasítása a becslések szerint a gyerekek 5–28%-át érinti életük egy bizonyos pontján, méghozzá egyformán a különböző társadalmi-gazdasági hátterű gyerekeket.
Mikor válik ez igazán problémává?
„Az iskola visszautasítása valójában elég gyakori” – mondja Anjali Ferguson gyermekpszichológus a HuffPostnak. „Ha ez tartósan vagy rendszeresen megtörténik, akkor az már szorongásnak számít” – folytatja. Ha testi tünetek – fejfájás, hasfájás vagy hányinger – is vannak, az azt jelzi, hogy a probléma mélyebb annál, mint hogy valakinek csupán nincs kedve kikelni az ágyból.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a fizikai tünetek lehetnek valódiak még akkor is, ha pszichés kiváltó okai vannak. Ne feltételezzük, hogy a gyerek „szimulál”!
Dr. Larry Mitnaul, gyermekpszichiáter elsorolta a szorongás egyéb tüneteit is:
- rémálmok
- aggódás a szülőkért
- attól való félelem, hogy valami rossz történik
- „árnyékolás”, vagyis a szülők követése a házban (hogy elkerülje az egyedüllétet)
- elalvási nehézségek
- félelem a sötét helyektől
- egyéb eltúlzott, irreális félelmek
Az iskolai szorongás mögött sokszor valójában szeparációs szorongás áll, ami inkább a kisebbeknél fordul elő, de nem kizárólagosan. De lehet más magyarázat is: “Az iskolai szorongás kiváltója lehet zaklatás, tanulási nehézségek, figyelemzavar vagy depresszió” – mondja Mitnaul.
A gyermek életében bármilyen trauma megjelenhet iskolai szorongásként: bántalmazás, elhanyagolás, válás vagy még olyan kisebb stresszhatások is, mint a költözés vagy a mindennapi rutin megváltozása – magyarázza Ferguson.
Mivel ezen problémák megoldása is eltérő, rá kell vennünk a gyermeket, hogy nyíljon meg, mondja el, mit érez, hogy kitaláljuk, hogyan segíthetünk.
Hogyan beszélj erről a gyerekeddel?
Ha attól tartasz, hogy az iskola megtagadása a szorongás helyéről származik, próbálj meg nyílt végű kérdéseket feltenni, hogy többet megtudj arról, mi zajlik a suliban (és a gyermek fejében):
- „Mire gondolsz, amikor a gyomrod csomós lesz?”
- „Aggódsz anya és apa miatt?”
- „Mi volt nehéz mostanában az iskolában?”
Feltehetsz úgynevezett vezető kérdéseket is, hogy segíts neki összekapcsolni a testi tüneteket érzelmeivel. Például: „Értem, hogy fáj a hasad, és arra vagyok kíváncsi, hogy ideges vagy-e az iskola miatt. Néha én is nagyon ideges leszek dolgok miatt, és olyankor elkezd fájni a gyomrom. Szerinted veled is ez lehet?”
Kezdd azzal, hogy megtanítasz neki néhány megküzdési stratégiát! Kipróbálhattok együtt például légzőgyakorlatokat – akár csak néhány mély levegővétel is segíthet. Megtaníthatod néhány irányított képre, például egy nyugodt hely elképzelésére.
Az iskolában is felkutathatjuk a jó dolgokat: „Minden rossz az iskolában? Milyen jó dolgok történnek egy napodban? Kik azok az emberek, akiket igazán szeretsz látni az iskolában? Kivel érzed magad biztonságban?”
Ha arról van szó, hogy gondjai vannak a társaival, Ferguson az „együttműködő problémamegoldást” javasolja, ami közös ötletelést jelent. Ezt ilyesmi kérdések segítik: „Szerinted hol kezdjük?” vagy “Szerinted mit kellene tennünk?
Várjuk meg, hogy a kicsi milyen ötletekkel áll elő önállóan, mielőtt felkínálnád a saját javaslataidat, valahogy így: “Mi lenne, ha ezt kipróbálnánk?” vagy: „Gondolod, hogy képes lennél beszélni vele? Hogy érzel ezzel kapcsolatban?”
Persze az ösztönünk azt súgja, és legszívesebben meg is tennénk, hogy bevetjük magunkat, és megoldjuk a gyerekünk problémáját, de ha kortárs konfliktusról van szó, jobb, ha a háttérben maradunk – legalábbis az elején. „Ha megoldjuk helyettük a gondjaikat, azzal nem tanítunk nekik konfliktusmegoldó készségeket” – magyarázza a pszichológus. Ettől még persze érezniük kell, hogy mellettük állunk.
Nagy dilemma az is, hogy ha a gyerek tiltakozik az iskola ellen, megengedjük-e neki, hogy egyszer-egyszer otthon maradjon. „Ezzel valójában csak elmélyítjük a problémát” – mondja a szakértő. „ Lehetővé tesszük számára, hogy elkerülje azt, ami szorongást okoz neki, ám ez csak még rosszabbá teszi ezt az érzést. Hiszen akkor nem néz szembe a félelemmel, és nem veszi észre, hogy a szorongás, ami az elméjében van, talán irreális vagy kezelhető.”
Természetesen ha a gyermekünk komoly bullying áldozata, akkor nem késlekedhetünk, közbe kell lépnünk, és értesíteni a tanárait. Az ilyesmi már nem oldódik meg csak úgy magától, de egyéb komoly esetben is be lehet vonni egy pszichológust.
Kapcsolódó cikkek
